Where's silence, there's peace, where's peace, there's freedom, with freedom comes silence.

A következő címkéjű bejegyzések mutatása: poncogás. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: poncogás. Összes bejegyzés megjelenítése

2009. június 3., szerda

Aztarohadt

Komolyan nem tudom, a hisztéria melyik formáját válasszam. Kezdjek el sírvaröhögve, hajtépve futkosni, vagy menjek henteljem le a fél városrészt...

Nyitottam egy bankszámlát, jó régen, s már az előző havi fizumat, ami még mindig nincs nálam, oda kellett volna kapnom, mivelhogy faxoltam, íméleztem megnyitás után egyből, ahogy kell..
Erre csekken kaptam, a béz szupervájzor gyengéden megjegyezte, hogy elküldhetném a bankszámlám adatait, ahova kell. Mondtam, hogy megtettem. Írt hát ő is egy ímélt ezzel ismét elküldve az adataimat.

Erre ma reggel kapok egy mélt, hogy úgy tudják, nincs bankszámlám és sürgősen nyissak egyet, mert júliusban nem hajlandók csekken fizetni. A rohadtbüdöskibaszottkurvaanyjukat. Már elnézést. Még fenyeget, baszod. A fasznak vakarja a tetves picsáját egész nap az irodában..

Úgyhogy kapásból íméleztem kettőt. Egyet a feladónak, hogy ugyanmár, mondja meg nekem, kinek írjak még, kit hívjak fel, ugyanis a béz szupervájzor maga is elküldte a cuccaimat és még mindig nincs meg nekik... Hát a pofám leszakad.........................................
A másikban az adataimat küldtem. Újfent.

-----------------------

Visszaíméleztek, hogy megvannak nekik a cuccaim. Möglássuk. Möglássuk.

2009. május 11., hétfő

Értedeztbazmeg?

Jobb a világnak, ha nem próbálom most meg szavakba önteni a hangulatom milyenségét.

Elmondom, mi van. Úgy volt, hogy megyünk ma Howth-ba a tengerhez, milyen jó lesz. Viszont. Tegnap találtunk egy házat, nagyon jó áron. Jan, Zsuzsa meg én voltunk tervben reá. Megpróbáltuk felhívni a faszit, aki hirdeti, semmi. Erre ma látom, hogy a ház elkelt. Oké. Találtam egy másikat, nagyon szép, nagyon jó, meg nagyon minden. Viszont, csak hatkor lehet megnézni, tenger kilőve.

Felhívtam Zsuzsát, jön-e megnézni. Erre: hát, ő igazából nem is tudja, nem biztos, hogy ő Swordsban szeretne lakni... Úgyhogy, most az van, hogy Zsuzsa és Eszter el tengerhez, Jan a belvárosban, és én, aki mindenkinek jót akarok pedig itthon rohadok, majd hatkor megyek megnézni a házat, tudva, hogy Zsuzsa a végén úgysem jön, ergo szar értelme sincs......
Szép napot nektek is.

Ápdét: se tenger, se lakás.

Ápdét ápdét: elmentünk végül a tengerhez, lakásnézés storno. Odafelé úton szomorú voltam, mert rajtad gondolkodtam.. Aztán végül nagyon jól éreztük magunkat. Felmentünk a hegyre, ahol sárga szagú virágok nőnek és rengeteg madár van, meg tenger. És még fókákat is láttunk. Hazafelé Dublinban kaptunk egy szolíd csokimérgezést. Azt hiszem, jól fogok ma aludni. Hiányzol, de majd ez is elmúlik. Minden elmúlik..

2009. május 3., vasárnap

Ismét szar a hangulatom. Olyan nemistudom. Semmilyen. Leginkább levegőt venni sincs kedvem és dél volt, mire kimásztam az ágyból. Pedig már kilenckor felébredtem. Takarítottam, mert rajtam kívül itt azt sem csinálja meg senki., úgy néz ki. Szívesen filmeznék, de nincs filmem, kedvet kaptam pölö a Magyar vándorhoz. A könyvem meg elfogyott, két hétig duzzogva vegetálok majd. Vagy nézek valami inglisül.
Pár napja még normálisan enni is lusta vagyok, mert nem kívánok semmit. Tudom, nem túl vonzó, ha valaki elhagyja magát, de nincs mit tenni. Vannak ilyen napok. Elmegyek sétálni. Holnap meg talán lovacskázni.

2009. április 26., vasárnap

Kortalan

Szemtelenül fiatalnak lenni, mégis néha ősöreg vénnek, mint maga az élet. Többet látni, hallani, érezni a világból és a benne élőkből, mint az kellemes vagy elég lenne. Nem tudni magad megvédeni a csalódástól, ármánytól, időnként sebezhetővé válni, porba, sárba hullani és meghalni. Majd felkelni, megrágni és kiköpni a kígyót..
Talán túl komolyan veszek dolgokat, amiket nem kéne. Talán az én hibám. Nem vagyok játék!

2009. április 24., péntek

Ez egy nyavajgós nap.

Úgyhogy inkább nem is nagyon. Épp mindenki dögöljön meg, még én is, mer fasztelevan. Nem esik nehezemre ma közönségesnek lenni.. Pedig semmi világrengető problémám nincs. Néha én is lehetek hisztis. Oké?!Főleg, ha még az amúgy csokis zabpehely is bemogyoróízűsödik...

2009. április 15., szerda

Esélyek eljátszva. Nem, nem fogom bántani és azt is próbálom majd megállni, hogy mindenkinek elkürtöljem, valójában mennyire nem az az ember, akinek mutatja magát. Lehet, hogy szórakozott vagyok, meg infantilis, dilis és sok más, de ha hülyének néznek, azt nem szeretem. És még én érzem magam bunkónak, hogy elfogyott a türelmem.

Az is frusztrál, hogy megint fáj a torkom. Elkábít, legyengít, de küzdök hősiesen. Sikerült ma majdnem az egész napot gombócban átszenderegnem, pedig ez nem igazán szokásom. Az idő is szar. Ilyenkor praktikus, ha van egy kiflid, aki gyógyítgat. :) (nekem nincs, ezért voltam ma briós :D) nyjááááááááááj.

Kezdek dühös lenni

Valaki először eljátssza a jogát arra, hogy tiszteljem. Aztán elkezdem megvetni. De még mindig létezhetünk egymás mellett, ha nem mászik a személyes terembe és tartja a megfelelő távolságot. Aztán dühös leszek, majd haragos, végül elkezdem gyűlölni.

A mai nap a haragosságba való átfordulás napja. Még békés vagyok, de már most szeretném kibelezni az illetőt. Kap még esélyt. Egy párat. Eddig is sok volt neki. Nem tudom, mennyire van tisztában vele, de ha én gyűlölni kezdem, az nem lesz kellemes. Nagyon, nagyon szeretném bántani ezt az embert. Nem kell félni, nem fogom, ez a szerencséje. Mert nem ez a dolgom. De azt hiszem, a pofátlanságnak is van határa. És ezt mindenkinek magának kellene érzékelnie, hogy hol.

Sosem szerettem tartozni, kölcsönkérni sem nagyon van pofám. De ha mégis megesik, a lehető legkisebb összeg esetén is, amint pénzhez jutok, már ott sorakozok a másik előtt. Mert ha tartozol, szarul érzed magad.
Tévedés ne essék, ez nem az anyagiakról szól. Hanem a dolog tisztelet részéről. Arról, hogy ez az illető azt hiszi, a világ érte létezik. Ugyan meglennék még a szóban forgó összeg nélkül, de ő ezt ugye honnan is tudhatná. Vajon meg sem fordul a fejében, hogy esetleg én, aki szívességet teszek, hiányt szenvedek az ő faszsága miatt? Nem értem, hogy megy ez.

Egész életemben egy embernek sikerült elérnie azt, hogy rettentően megvessem. Ha ezt eléred, barátom, bármit teszel, nincs visszaút. Nem tudom, nem mintha annyira kár lenne a barátságomért, vagy azért, hogy tiszteljelek. Csakmondom. Ez így működik..




2007. október 22., hétfő

Most

Unatkozom és magányos vagyok. Szánalom.
És elég volt. Tényleg elég volt. Emberekből, akik teljesen üresek. Semmi de semmi nincs bennük. Nem mondhatom, hogy bennem van, akkor sem, ha én így gondolom, mindenkinek saját dolga a saját értékei alapján megítélni engem. De akkor is elegem van. Mi a baj velem? Mi hiányzik? Nem akarok több fájdalmat, sem hülyét csinálni magamból. Ezek meg.. Áhh tényleg, sok boldogságot hozzájuk, ha mégis összejön. Találjatok bennük szépséget.
Én meg. Ha nem, nem.

2007. szeptember 12., szerda

Tudom, hogy régen írtam

Elkezdődött a suli, majd ontom a szavakat, de most másról.
Lehet, én reagáltam túl, és biztos hülye is vagyok, hogy vannak dolgok, amik nem esnek jól.
Tegnap megbeszéltük, hogy együtt jövünk haza. Gomba után fáradt voltam, morfondíroztam azon, hogy hazajövök, de aztán úgy döntöttem, mégsem, mert megbeszéltük. Aztán a vártnál ugye jobb is volt a növény, csak valaki túl fáradt volt, vagy túlságosan sietett ahhoz, hogy egy kurva smst írjon. Ugye.
Persze nekem semmi máshoz nincs kedvem, csak hogy fél órát szarozzak még a városban. Ehelyett boldogságtól átszellemült fejjel egy órát békávéztam haza, neeem dögnehéz táskával, hatkor, csúcsidőben. Gondolom, ezt nem kell részleteznem.
A következő meglepetés akkor ért, mikor azt hittem, nem én leszek az első, aki hazaér. De azért, mire felértem, már nem voltak illúzióim. Tényleg. Asszem, mostantól nagy ívben leszarom, hogy én csak suliba járok, ő meg dolgozik, és szegénykémnek ne kelljen már itthon is pakolnia. Hát lófasz. Majd ha már nincs miből enni, akkor esetleg mosogatok. Például. Mert ugye ha én kérek valamit, az jobban ráér, mint egy kurva kibaszott cipő, amivel ugye nem érte tesznek szivességet. Tudoood, én ide is szopni járok, maci, úgy látom. Nekem persze megértően, együttérzően kell elfogadnom, hogy hozzám mindig mindenki fáradt. Sőt, asszem, ezután azt is leszarom, van- e mivel takarítani, vagy nincs. Nem vagyok hajlandó többet tépni a pofám. Biztos velem van a baj, én nem vagyok_mindig_fáradt.

P. S.: nem olyan nagyon rossz nekem, de asszem, még ennél is rosszabbul esett a tegnap. Mindössze erről van szó. Lehet, suliba is bkvznom kellene, unalmas már, hogy mindig miattam késünk el.. Ooo, és mielőtt elfelejtem, hálás köszönet a kinyomtatott ábrákért is. Ugye, szívesen küldözgetek én mélt, meg sok fontos dolog is van, majd hétvégén megcsinálom_magamnak_.

2007. július 27., péntek

Jelentem

Egész hétvégén nem vagyok hajlandó kimozdulni a házból. NEM. Mert sztrájk van. Basszameg. Ha itthon kell rohadni, vegyük szó szerint. Mer bisztos azé csináltam meg mindent, mi?! Jóvanakkor. Kicsit zöld leszek hétfőre, de ki nem szarja le.