Ez meg azért, hogy azt hihesse mindenki, teljesen kocka vagyok ;)

A buszra felszállva még szar volt a hangulatom. Aztán megláttam, hogy az a párocska ül előttem, akiket rettenetesen nem bírok... Boldoggá tett a helyzet. Nem részletezem, lényeg, hogy belegondoltam, hogy ezeknek akár még gyerekeik is lehetnek egyszer. Talán mégis egy kis részletezés. A csaj folyamatosan visítozik, nyafog, pánikol, ha tehetné, szerintem még mindig anyuban lakna... A pasi meg. Kicsike, vékonyka, bénácska, és horribilis méretű pecsétgyűrűt visel. Nem, nem kell azt gondolni, mekkora köcsög vagyok, és hogy mindenkit rosszabbnak gondolok magamnál. Őket látni kell, meg átélni, aztán leszólni engem a véleményem miatt.
Ami még történt. Úgy gondoltam, nem fogok olvasás közben hangosan, könnyek közt felröhögni. Megtörtént. Nagyon jó ez a könyv. Most, hogy nem olvasom, most is abban a világban járok. Élvezem. Jobb a kedvem is, szívesen sétálnék. Majd holnap. Holnap jó nap lesz. :)