Where's silence, there's peace, where's peace, there's freedom, with freedom comes silence.

A következő címkéjű bejegyzések mutatása: érthetetlenposzt. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: érthetetlenposzt. Összes bejegyzés megjelenítése

2009. április 26., vasárnap

Kortalan

Szemtelenül fiatalnak lenni, mégis néha ősöreg vénnek, mint maga az élet. Többet látni, hallani, érezni a világból és a benne élőkből, mint az kellemes vagy elég lenne. Nem tudni magad megvédeni a csalódástól, ármánytól, időnként sebezhetővé válni, porba, sárba hullani és meghalni. Majd felkelni, megrágni és kiköpni a kígyót..
Talán túl komolyan veszek dolgokat, amiket nem kéne. Talán az én hibám. Nem vagyok játék!

2009. április 17., péntek

Két lépést vissza

Vagy. Tudjafene. Nem számít.
Csak azon szoríjjatok, hogy gyógyulgassak meg hamar, mert ez így nem állapot. Azaz az, csak nem kellemes. Szeretnék elmenni például holnap állatkertbe, de ha nem leszek túl jól, inkább nem kockáztatom meg. Majd az ágyhoz láncolom magam, vagy valami. Jó idő lesz. Az kell, hogy legyen végre, és akkor menni kell.. Lécciléccilécciiiiiii.

Akartam írni valamiről sokat, de elfelejtettem. Tegnap például szarrá áztam, nem kicsit. Az nem volt olyan jó. Csavarni lehetett belőlem a vizet, pedig még esernyő is volt nálam. Szerencsére azért nem volt túl hideg. Hömm. Ja.

---------
Apdét: eszembe jutott, mit felejtettem el. Dicsekedni akartam azzal, mekkora nagy eszem van. Mikor délutános vagy, az olyan, mintha két nap lenne, nem egy. Úgy értem, délelőtt egy nap, meg délután is egy. Namármost, ma elgondolkodtam azon, hogy amin gondolkodom, az ma volt, vagy tegnap. És tudjátok, honnan tudtam meg a választ? A zoknim színéből... Idióta vagyok. E.

2007. szeptember 26., szerda

Fáradt vagyok, tehetetlen és tanácstalan. Nem tudom, mit kellene tennem. Tényleg nem. :(


Flies with a broken wing, she's ever so graceful, so like an angel,
but I see, tears flow quietly.

The struggle she's seen this spring, when nothing comes dancing,
paying a handsome fee, and still she smiles at me.

And I can't take it, no I can't help but wonder...

Why do we sacrifice the beautiful ones?
How do you break a heart of gold?
Why do we sacrifice our beautiful souls?
Heroes of tales unsung, untold.

Sweet as an angel sings, she gives though she has none left but the
last one, free, unhesitatingly.

And I am humbled, I'm a broken mirror, and I can't help but wonder...

Why do we sacrifice the beautiful ones?
How do you break a heart of gold?
Why do we sacrifice our beautiful souls?
Heroes of tales unsung, untold.

Why do we sacrifice the beautiful ones?
Why when they walk with love alone?
Why do we sacrifice our beautiful souls?
Just trying to find their way home.

Ezt meg csak úgy. Mert szép. Meg mert igaz. :)

Vajon milyen az..
Amikor a lélek összeroskad a sebektől, amiket rajta ejtenek. Majd mégis feláll, és csak megy tovább. Erősebben, szebben, és tisztábban, mint előtte bármikor. Milyen az..

2007. szeptember 24., hétfő

Mostanság

Nos, az a helyzet, elég kemény hétnek nézünk elébe. Főleg anatómiailag. Hétfőn zh, aztán kéthetente. Nem lesz habos piskóta, ámde, fő az optimizmus, igyekszem teljesíteni.

Más. Minden másban is próbálom a maximumot, legalábbis minél többet hozni. Tényleg. Megkönnyíteni a szarságot, hogy már legalább itthon ne kelljen egy szalmaszálat sem keresztbe tenni. Mit ne mondjak, nem olyan könnyű, mint amilyennek látszik. Szeretném, ha minden megint olyan szép lenne. Annyira.

Kiegészítés, most találtam, olvastam. Úgy látszik, most mindenkivel ez van, biztos a front, vagy valami. :
"Életemben először nem is tudom, hogy érzem magam. Az életem apró darabokra hullik szét. Kérek mindenkit! Nehogy ne ismerjétek fel időben mitek van! ha elveszítitek..."

Még mielőtt bárki is célzásnak venné, ismétlem magam, csak párhuzamot vonok. Vagymi. Nem olyan könnyű engem eltávolítani. :)

2007. szeptember 20., csütörtök

Főnixmadár, eh?

Komolyan mondom, egyre jobban értek a saját romjaim összetakarításához. Remélem, nem lesz rá sokszor szükségem, úgy érzem, ez a szkill azért véges.

2007. szeptember 12., szerda

Tudom, hogy régen írtam

Elkezdődött a suli, majd ontom a szavakat, de most másról.
Lehet, én reagáltam túl, és biztos hülye is vagyok, hogy vannak dolgok, amik nem esnek jól.
Tegnap megbeszéltük, hogy együtt jövünk haza. Gomba után fáradt voltam, morfondíroztam azon, hogy hazajövök, de aztán úgy döntöttem, mégsem, mert megbeszéltük. Aztán a vártnál ugye jobb is volt a növény, csak valaki túl fáradt volt, vagy túlságosan sietett ahhoz, hogy egy kurva smst írjon. Ugye.
Persze nekem semmi máshoz nincs kedvem, csak hogy fél órát szarozzak még a városban. Ehelyett boldogságtól átszellemült fejjel egy órát békávéztam haza, neeem dögnehéz táskával, hatkor, csúcsidőben. Gondolom, ezt nem kell részleteznem.
A következő meglepetés akkor ért, mikor azt hittem, nem én leszek az első, aki hazaér. De azért, mire felértem, már nem voltak illúzióim. Tényleg. Asszem, mostantól nagy ívben leszarom, hogy én csak suliba járok, ő meg dolgozik, és szegénykémnek ne kelljen már itthon is pakolnia. Hát lófasz. Majd ha már nincs miből enni, akkor esetleg mosogatok. Például. Mert ugye ha én kérek valamit, az jobban ráér, mint egy kurva kibaszott cipő, amivel ugye nem érte tesznek szivességet. Tudoood, én ide is szopni járok, maci, úgy látom. Nekem persze megértően, együttérzően kell elfogadnom, hogy hozzám mindig mindenki fáradt. Sőt, asszem, ezután azt is leszarom, van- e mivel takarítani, vagy nincs. Nem vagyok hajlandó többet tépni a pofám. Biztos velem van a baj, én nem vagyok_mindig_fáradt.

P. S.: nem olyan nagyon rossz nekem, de asszem, még ennél is rosszabbul esett a tegnap. Mindössze erről van szó. Lehet, suliba is bkvznom kellene, unalmas már, hogy mindig miattam késünk el.. Ooo, és mielőtt elfelejtem, hálás köszönet a kinyomtatott ábrákért is. Ugye, szívesen küldözgetek én mélt, meg sok fontos dolog is van, majd hétvégén megcsinálom_magamnak_.

2007. július 9., hétfő

Kellene má írnom ide valamit, mi?

Remélem, ez nem ilyen listaszerű lesz, mint az előzőek, majd igyekszem. Meg amúgyis.

Hát az van, hogy nagy nehezen asszem szerdára sikerült rendet vágnom a szekrényemben, meg a szobámban.Voltam a héten új kozmetikusnál is, merthogy benne az a jó, hogy nincsenek nála sokan, nem kell várni, mint a enyémnél, aki továbbra is marad az enyém. Az új lány nemtuggya, hogy klasszisokkal rosszabb, mindegy, szó se többet róla, szar, és kész. Nekem.

Gyurival az újraegyesülés csütörtökön vicces volt, benzinkút, parkolóban tali, mögöttünk tó, tisztára, mint a filmekben, asszem , kis naplemente is volt. :P
Elmentünk ,vettünk pizzát. Aszt meg kihagytam, hogy az a része is vicces volt, hogy kocsival mentem elé, és tudoood, követés ótóval meg minden..
Nálam meg szépen bevackoltuk a szobámba.

Pénteken úgy volt, hogy vadaspark, de egészen szar idő volt.Halálos szélben elmentünk halászni a teknősnek, édesem rendkívül élvezte, asszem, halász lesz ezek után. :D
Vadaspark nem lett, csak este mentünk be Nyíregyre, hogy mozi. Treeeenszformöööörz. Kurvanagy. Behalsz, belefeszülsz a kis székedbe, és mivel még nem is rövid, a végére majdnem be is akarsz pisilni. Tessék megnézni. Asztán haza Nyíregyen, ott aludtunk bent, viszont a gyertyázás valahogy kimaradt. Meg a tejkávé is, amit végül csak reggel vettünk meg. Deee, volt ótósmeki félálomban üresben majdnempadlógázzal, mert hogy lehet az, hogy ha egyesbenhagyomnemindul. Mindegy is, kell egy ilyen az életben. :P

Szombat reggel kómában ébredés, és aligbírkimászás az ágyból, tizenegykor le is jutottunk kávéért, amiből alkottunk. Természtesen palackos savmentes vízből, mert a csapos az vízköveskisfincsi.. És valahogy punnyadtunk mégtovább a tévé előtt, majd formaegyidőmérő, ami után haza, és palócleves, meg öhön bográcsból. (slambuc. tuggyátokmiaz?)
Aztán el röpizni tiszaihomokos pályára, ami azoknak, akik szoktak röpishomokhoz fura volt, én meg élveztem. És dejót játszottunk.
Otthon volt még sötétben lámpávalpingpong, meg derék- és csípőmasszázs, amiből majd kérek még. Sokat. Aztán szokás szerint kómaálom.

Vasárnap megint nem sikerült tizenegy előtt kivakarnunk magunkat az ágyból. Forrókutya, kávé, erdeigyümölcstea. Bekenekedtünk vastagon ezeregyszázfaktoros naptejjel, és irány a Tisza. Kenu ősökkel rohadtnagy szélben, egy pillanatra majdnem sikerült kibillennünk. Nem akarom fatert leszólni, de igazán tehetségesen egyensúlyoz, kormányoz, és legközelebb külön hajóban leszünk. Szerintem. :D Elmentünk egy holtághoz, ami gyönyörű, és nagyonjó és szép és ááá. De. Van egy hely, ahol van kint egy tábla, hogy asszongya A MOTOR KIEMELÉSE KÖTELEZŐ! hábaszod, úgy néz ki, beregben a népek 99%- a vagy olvasni, vagy szövegértelmezni nem tud, de ha rajtam múlna, sok köcsögre várna most zongora, motor ésmégsokmáskedvesség általi halál. Komolyan, mit jelenthet az a szószerkezet, hogy természetvédelmi terület??! Mindegy, nem pattogok tovább, csak ez bennem undort kelt, na. Amúgy kimentettem egy szitakötőt a vízből. :)
Otthon paprikáscsirek szintén bográcsból, meg gyümilevi. Áhh, hogy milyen jókat ettünk otthun.
Punny a kertben, lepkézés, pakolászás, majd jövés vissza a betontengerbe. Asszem, az ősök hozzá fognak szokni, hogy rabolva vagyok. :)

És elvileg most is együtt vagyunk, csak én itthon vagyok, ő meg dolgozik, és egyszer hazaér. :)
Nem akarom megenni nélküle a gyümijoghurtot, mert majd tugedör. És valamit csinálunk délután is. Este meg wellness és masszás. Megérdemli, mert imádom. :) Ja, meg borocska teraszon.


P. S. : eszi valaki a görögdinnyét kenyérrel?