Szomorú vasárnap

Meghalt a Szerelmem aranyhala. A fekete. Ő volt a kedvencem. A barátnőmék házát meg kipakolták a cigányok. Akarj ebben a szép, jó, és becsületes világban élni...

Nehogymár

Mikor szüksége van az embernek segítségre... Akkor. Van egy tengelicfiókám, most találtam, nem olyan régen. Az anyját valszeg megfogta reggel a macskám. Nem is akartam ma kimenni a kertbe, csak rájöttem, hogy ott jobb az idő, kimegyek olvasni. És ott volt a földön. Persze tuti van, aki észre sem vette volna, de én észrevettem. Egészségesnek tűnik, de nem fogad el sem legyet, sem vizet. Már kétszer sikerült a kezemre szarnia. Jeee. És nem érek el senkit, nem segít senki, ő meg itt fog meghalni. Szép az élet, baszki, és csak engem kavar fel ez az egész... És csak ülök itt és sírok, és nézem, ahogy meghal...

És

Igenis viszem magammal Mimót nyaralni. Mert megtehetem. Aki még nem jött rá, annak megsúgom, hogy Mimó egy mimóza, fantáziadús névvel ellátva. Egyszer már majdnem meghalt szegénykém, mert anyám elfelejtette locsolni, amíg nem voltam itthon. Most majd jól nem.

És mindjárt hányok, annyi kekszvel tömtem magam tele. Éjjen a fogyi, meg nooorbert ápdét, satöbbi. Jeeee.