Háhüjevagyokén?!

2009 májusánál járok, és nem tudom még abbahagyni, mit tagadjam, élvezem. Elkacarászok itt-ott, máshol meg úgy csapnám magam homlokon, hogy öröm lenne nézni. Hiába, akkor még nem tudhattam nagy titkokat ama dolgokról, amikről jóhiszeműen értekeztem.

Naiva

Nem.

A tegnapi napom annyira rövid volt, hogy alig érte meg bemenni. Nem volt ellene kifogásom. :) Ha Ronny nem visz be ötkor, és nem együtt jövünk haza tízkor, akkor a taxira-mivel szombat volt-többet költöttem volna, mint amennyit kerestem. De rendes volt és hozott-vitt, sőt, a gépnél is felvett, mikor végeztünk. (még mindig nem tudjátok, kicsoda ő, tartozom pár posttal tavalyról, hamarost)

Hazajöttünk, az idő pedig annyira szép volt, hogy mindannyian hatalmas reggelit csaptunk odakint. A fiúk aztán hosszas készülődés után eltávoztak esküvőzni, én pedig, mivel a zuhanyra várni kellett, elszundikáltam. Amint magamhoz tértem, zuhany, majd Doktorház.

Ma ébredés, reggeli, a házban mindenki rohadt másnapos. Kicsit meg is sértődtem, mert curryt akartam nekik főzni, tudniillik rég csináltam már, sőt, mióta itt lakom, még nem is. Viszont én most nem kívánom, a többieknek akartam, a macskajaj miatt viszont nem nyúltak volna hozzá, úgyhogy majd talán holnap.

Mindenesetre elmentem boltba így is, a tömeg előtt, és az ég is csak azután szakadt le, hogy visszaértem.

Kivételesen semmi komoly főzőcskét nem csaptam, ricottával és spenóttal töltött raviolit ebédeltem bolognai szósszal és sajttal.

Egész nap zenélés van, és Az öreg halásznak is a végére értem. Ütött.

Aztán elkezdtem itt olvasgatni. Az első hónap még nekem is "miafasz" jellegű kicsit, a többi viszont nem csak hogy vállalható, még majdnem érdekes is. Nem sok változott azóta, ha csak az nem, hogy nem biztos, hogy ennyire nyíltan írnék most dolgokról, meg vannak naivitások, amiket bár még mindig hinni szeretnék, kevésbé lepődöm már meg, ha nemúgyvanaz. Emlékek.

Most is lazán elodáztam volna az írást, de már nincs pofám, mert különben szeretném. Úgyhogy. Munkára fel!

Hétfőn, a soha véget nem érő hetem után, és annak ellenére, hogy egykor kerültem ágyba ismét kelnem kellett kilenckor, lévén Nórával megbeszéltük, hogy szőnyeget tisztítunk. Izgalmasan hangzik, tudom, de már hónapok óta tologattam a dolgot.

Tízre értem jött, onnan tudtam, hogy ideért, hogy a nyitott ablakon keresztül hallottam a váltó hangját, mint mikor rossz sebességbe teszed. Kellemes egy hang..

Elmentünk a gépezetért, aholis közölték, az internetes regisztráció adatainak nyoma veszett, satöbbi. Ráadásul a faszi, aki kiszolgált, tök hülyének nézett, mintha attól, hogy nincs farkam, hülyébbnek kéne lennem, holott kettőnk közül nem én voltam, aki kérdés után valami tök másról kezdett el beszélni.

Hazahoztuk a masinát, megkezdődött a MUNKA. :D Kipakoltam a szobából az útban lévő dolgokat, majd végigmentem a szobán a géppel. Négyszer. Ha addig csináltam volna, amíg tiszta vizet szív fel a szőnyegből, valószínűleg még most is sikálnék, úgyhogy a döntés az, hogy majd fél év múlva megint. Nem olyan egyszerű egy olyan szőnyeget kitisztítani, amit rajtad kívül sanszosan még senki sem próbált. De, a lakótársam tavaly télen, amikor Brüsszelben ragadtam két napra. Egy délután helyett öt napig száradt,  ami megtanított, hogy ne bízzak ilyesmit pasira, akkor sem, ha meleg. :D

A foltok, amiknek el kellett tűnnie, eltűntek, a szőnyeg másnapra megszáradt. Mikor kész voltam, Nóra eljött felvenni az szerszámot, hogy náluk is tisztuljon a szőnyeg. Mikor megérkezett, elkövette azt a hibát, hogy megnyomta a csengőt, minek következtében a kutya idegrohamot kapott, úgyhogy várni kellett kicsit. Ám amikor bejött, nem a szokásos reakciót tapasztalhattuk, miszerint felrohan a szobájába és addig rejtőzik, amíg az idegen a házban van. Ehelyett két lábra állt, mint egy nyuszi, és megbogarasodott szemekkel szipuzta a hölgy kabátját, gyanítjuk, a kutyája miatt. :D

Ezen kacagtunk egy kicsit, majd gépezet el, én pedig csináltam melegszendvót és csatlakoztam Ronnyhoz és német szappanoperáihoz a nappaliban a könyvemmel. Később megmostam a hajam, majd hamar aludni tértem, hosszú volt a nap.

Kedden izomlázzal ébredtem, amit meglepő mód nem vettem túlságosan zokon, tisztára, mintha edzettem volna előző nap. Azonban ismét nem durmolhattam sokáig, kozmetikushoz voltam hivatalos némi kopasztásra. Terveztem tőle megérdeklődni, ismeri-e még a magyar fodrászt, akit ezer éve említett, de mint kiderült, már nem ajánlja. Remek, várhatok novemberig. Aztán hazafelé menet beugrottam boltba, ami történetesen egy bevásárlóközpontban található, így történhetett, hogy hirtelen felindulásból mégiscsak elmentem fodrászhoz. Nem bántam meg, sőt, az egomat is polírozta némiképp, ahogy a lányka a hajamról áradozott. Kérdés, mindenkivel ezt csinálják-e. :)

Itthon főzőcske, könyv, majd korai fekvés esmét.

Szerdán végre nem kellett semmi miatt kelnem, mégsem sikerült túl sokáig aludnom. Délben bolt, délután pedig főzés a kiccsaládnak, mivel a tegnapi lazacoz már nem volt kedvem, kidobni meg nem akartam. Az egyik leányka nem eszik halat, ezért kétféle tésztaszósz készült: az egyik hagymás-lazacos brokkolival, tejszínnel és fokhagymával, a másik ugyanez, a lazac helyett sonkával, sajnos gomba nélkül, mert azt sem szereti..

Vacsi, könyv, Doktorház, aztán kissé késői alsz annak ellenére, hogy másnap háromkor kellett kelnem.

Csütörtökön meló korai végzéssel. Hazaértem, épp készültem zuhany után hamari tentikélésre, amikor Ronny mondta, hogy Arthur's day alkalmából ötkor elmennek egy kicsit iszogatni, számítanak a jelenlétemre. :D

Mit volt mit tenni, fél óra powernap után menni kellett. Egy pántos felső volt rajtam egy inggel, kissé sem bulizós, a legkevésbé sem kihívó, mégis egész este a cickóimon voltak kiakadva, mondhatom, remek volt. 

Először egy pubba mentünk, ahol ők az aznap ünnepelt fekete sört fogyasztották, jómagam pedig gin-tonicot szürcsölgettem.

Ezután egy bár következett, ahová belépve tömény húgyszag fogadott, amit nem lehetett nem észrevenni. Igazából nem tudom, miért, a hely nem rossz, tele sem volt, az este még fiatal, szóval tudjafene. Mindenesetre beültünk, újabb fekete sörök és gin-tonic. Az egyébként nem túl gyakori élő zene épp akkor kezdődött, amikor megérkeztünk, és pont akkor ért véget, amikor menni készültünk. Egy lány egy mikrofonnal és egy pasi egy gitárral és erősítővel. Mindannyian nagyon élveztük. :)

A végére Ronnynak sikerült annyit innia, hogy nem bírta befogni az amúgy sem könnyen beálló száját. Rengeteget nevettünk, és végül nem bántam meg, hogy elmentem.

Nem ismertem korábban ezt a számot, és a kis zenészek előadásában ezerszer jobban tetszett. Egye fene, így sem rossz.

Collapsed

Kész, vége, most fogyott el a lendület, hogy szakadna a rosteringes faszkarókra az egész épület egy kis napalmmal dúsítva. Kezdem nehezen viselni, hogy: keljél fel nyolckor, kezdj el készülni, be tizenkét órázni 800 kibaszott utassal, landolj éjfélkor, kerülj ágyba egyre, aztán az egész előlről. Öt napon keresztül, jobbára haszontalan emberekkel, akikkel üvölteni kell, mert simán végignéznék, ahogy te helyettük is gályázol. Hát lófaszt. 

A sírás kerülget, ha túléltem a szarvihart, majd jövök.

I love my job, I love my job, I love my job.


Updét: sikerült túlélni az utolsó napomat, a vártnál kevesebb szenvedelem kíséretében. A két minionom annak ellenére, hogy spanyolok, és ketten együtt kevesebb, mint negyedannyi ideje vannak itt, mint én, nagyon ügyesek voltak, alig kellett rájuk szólni, mit hogy. Kellemes meglepetés volt, ennyi legalább kellett.
A rostering még mindig szarjon sünt, azaz erről majd harmincadikán nyilatkozom ismét, akkor már hátha nem. :)

(H)arculatváltás

Amikor felébredtem, már látszott, hogy esni fog. Aztán esett, majd órákkal később el is állt, és nekem két opcióm volt.
Elmegyek futni, ami nagyon jól esett volna, lévén ez megint egy haragvós nap, olyankor pedig mindig jó futni. Vagy elmegyek boltba, mert ha nem, akkor a hét hátralévő részében nem lesz mit ennem, mert minden nap korán megyek dolgozni a ma kivételével. Azt hiszem, viszonylag könnyű kitalálni, melyik mellett döntöttem.

Az elengedhetetlen dolgok mellett sikerült beszereznem egy szép csillagos sálat az amúgy sem hanyagolható méretű kollekciómba. Itt élve legalább erre van indok. :)

Elkezdtem most olvasni Hemingway Öreg halászát, nem tudom még, vigyem-e melóba, ellene szól ugyanis, hogy nem szeretek úgy olvasni, hogy folyton megzavarnak. Úgy maximum színes képeket lehet élvezettel nézegetni pletykalapokban.

A felkavaró gondolatok a fejecskémben kezdenek szépen lassan az agyamra menni, a végét várom már nagyon ennek az egésznek, hogy ismét csak magamra koncentrálhassak, én legalább garantáltan megérdemlem a figyelmemet, sőt, csalódást is egyre kevesebbszer okozok. :)

Elég szomorú az olyan nap, amikor már délelőtt 11kor el kell indulnod délutáni műszakra, hogy majd 11-éjfél körül landolj. A hétre jutott belőle négy is.

A buszmegállóba menet meg kell állnom egy zebránál, milyen helyzetbe kerülhet ilyenkor az ember vajon. Természetesen olyanba, hogy pont arra jár egy mama, akinek nem sietős, de be kell, hogy előzzön, hogy aztán a további öt percben kerülgethesd, lehetőleg ezzel lekésve a buszod. Elértem.

A buszról leszállva volt olyan szerencsém, hogy elém került Thómasz, akiről röviden annyit kell tudni, hogy seggnyalási alapon lett belőle nagyobbacska ember, és hogy csőbuzi. (van ilyen? A wörd szerint van.) Előttem riszált egészen a crewroomig, miközben én azon morfondíroztam, mennyi grooming discrepancyt adna, ha hátrafordulna. (Akkor kapod, ha nem nézel ki megfelelően.) Rágó, lapostalpú cipő, plusz hozzá képest nyilván nem ráztam eléggé a seggemet sem. :D

A napom elég hosszú volt, de szerencsére nem volt sok az utas, és a crew is remek volt. A nap vége felé a négyes lányka eldicsekedett vele, hogy kilukadt a lábujján a harisnya, ami önmagában vicces is lehetett volna, ha nem vág arcon a lábszmell, amikor a cipőjét levette, hogy mindezen történéseket demonstrálja. 

Napom másik fénypontja az volt, amikor az egyik járatra felszállt egy pasi, kamion méretű morzsával az orrán. Mérlegeltem egy darabig, hogy tudtára adom az álnok morzsa hollétét, de aztán elvetettem a gondolatot. :)

Egész nap korán landoltunk, az utolsó járaton pedig már annyira belejöttem a nagy rohanásba, hogy amikor az ajtót zártam, sikerült magam orrba is vágni. Nem kell aggódni, egyben vagyok. :D

Ugyanezen utolsó járaton feljött a gépre egy csoport fazon, akiknek valami iszonyat istállószaga volt, a gép hátulja: a farm, ahol élünk. 

Mindent összevetve azt hiszem, nagyon ügyesek voltunk ma. :)

Persze ahogy hazajöttem, megint volt okom az agybajra, még jó, hogy ez az együttélés emeli a toleranciaküszöböm, különben kevesebben lennénk vagy kettővel. Nem is olyan nagy dolog, de eléggé haragszom azért érte. Tizenegykor elmész, tizenegyre érsz haza, míg más egész nap itthon tévézik, vagy bármi, mindenesetre dolgoznia tuti nem kell. Ott az egész délutánja-estéje, de neki akkor kell berohanni a fürdőbe előtted, amikor hazaérsz, legyen az az éj bármely pontján. Azt hiszem, jobb, ha az ilyen emberek a jövőben kerülnek. :D

You are Red/Blue!
Take The Magic Dual Colour Test - Beta today!
Created with Rum and Monkey's Personality Test Generator.

You are both rational and emotional. You value creation and discovery, and feel strongly about what you create. At best, you're innovative and intuitive. At worst, you're scattered and unpredictable.

Hurricane day! Hurricane day! Hurricane day!

Coming soon.

Azaz tegnap este lementem forralt bort inni, ami nagyon  gyorsan a fejembe is szállt. Nem csak nekem. Kissé kihűlt ugyan, és mikrózni kellett, természetesen csak a felénél tűnt fel a belefulladt alkoholmérgezéses muslica. Szép haláál..

Ésakkor kezdődött a rezgés, hogy hjúúúj, hallottam-e, hogy másnap este tornádó lesz, és hogy.. A kerti asztalt eltették, a kukákat lesúlyozták, a tegerimalac ketrecét bunkerré alakították, szereztek rengeteg gyertyát, ilyenek. Na, mondom, fasza, ha elviszi a fejem felől a tetőt, az összes cuccom elázik. :/ 

Arról is szó volt, hogy a repteret lezárhatják kedd estig, és hogy nem leszünk képesek kimozdulni a házból.

Megbeszéltük, hogy ennek örömére másnap este tornádó partit rendezünk. A nagy félelemben azért elég jól sikerült aludnom. :)

A napom jó volt, rövid, viszonylag jó crewal, és egy olyan egyessel, akit sokan nem bírnak, én viszont igen. :) Mókásnak találom, meg mikor velem repül, nem szokott nagyon pánikolni, ugyanis a többiek mindig erről panaszkodnak. Megbeszéltük a tornádót, mondta, hogy deee, le fog szakadni a tetőm. Erre csak annyit reagáltam: "Ha az én tetőm megy, megy a tied is. :D" Attól kezdve nem volt olyan mókás a dolog. :)

 Hazaérek, komolyan, már csak az hiányzott, hogy a kutya meg a macskák is beelőzzenek a zuhanyzóban, holott az egész házban én voltam az egyetlen, aki a nap folyamán munkát is látott..  

Amíg a zuhanyra vártam, utánanéztem a mi kis tornádónknak, kinek neve Katja. (Katia/Katarzina) 

Ámérikából indult, át a Csendes Óceánon, pusztítónak gondolják, de nem is ez az érdekes, hanem a neve. A tornádókat ugyanis minden 7 éveben ugyanabból a névkollekcióból nevezik el, és erre az évre az a gyűjtemény jutott, amiből annak idején Katerinát elkeresztelték. Ám amikor nagy károkat okoz egy hurrikán, a nevet leveszik a listáról, és újra cserélik. Reméljük, ő kussban marad ez alkalommal.

Mára ennyi, jövök még, ha a szellő el nem ragad. :)

Este hattól reggel fél nyolcig sikerült ma aludnom, mert annyira paffon voltam tegnap, meg mert addig hagytak. Akkor Ronny elkezdte bömböltetni a germánische rádiót a szomszéd szobában, ha ő ébren van, nehogy már más aludjon alapon.

Annyira jó idő volt már akkor is, hogy megengedhettem magamnak, hogy ablakot nyissak. Fresh és üde voltam, mikor a sirályok vinnyogva repültek el odakint. Reggel jó őket hallani, lehet, mert nyaralás hangjuk van.
Reggeliztem egy kis müzlit, majd megkezdtem a mosást. Három adagot, így "hétvégén" már nem kell. Mikor a mosással végeztem, mosogattam kicsit, sikáltam a konyhában, majd reggeliztem még egy kis pirítóst vajjal és paradicsommal. :)

Később úgy elmentünk shoppingolni, hogy csak három órával később értünk vissza. Vettem cuccokat, amik a hétvégi főzőcskéhez kellenek. Útközben azt hittem, elhagytam a jegyzetfüzetem, amibe mindent írok, a fél agyam ott lakozik. Persze láttam én a pozitív oldalát is a dolognak, vehetek egy szép újat, de azért az öröm sokkal nagyobb volt, amikor végül mégis megkerült, és csak kicsit voltam szomorú, hogy mégsem lesz másik. :D
Különben boltba menet sikerült megejtenem a napi félreolvasást: bedroom elegance helyett boredom elegance formájában. :buszke:

Itthon csináltam fincsi kis lecsót tv paprika helyett kaliforniai paprikával, ami majdnem ugyanolyan jó, amennyire meg mégsem, nos, azért a részéért kárpótol, hogy szép színes tőle a kaja. A trükk, amire akkor jöttem rá, mikor először csináltam, az az, hogy a paprikát kell először a serpenyőbe tenni a hagyma helyett, ha jót akarsz magadnak. Különben a hagyma már rég lekvárrá főtt, amikor a paprika még mindig kőkemény. Itt jegyezném meg, azt hiszem, a "g" betű nem funkcionál megfelelően a klaviatúrámon. Meh.
A lecsó után Feikonak segítettem kolompért vagdalni az esti sült krumplihoz, amiből sajnos már nem fogok enni, ugyanis hét után lesz kész. Meg valami husi. Mindeközben Feiko balettelőadással szórakoztatott, amibe itt-ott én is beszálltam, hiába, szólt lent a muzik. Éés, aztán még forralt bort is rittyentettünk, minálunk most kezdődik a szezon. :)

A tegnapi napról annyit érdemes szólni, hogy rohadt hosszú volt, és megint olyan emberekkel, akik nem feltétlenül a kedvenceim. Nagyon nagy bajom sincs velük, ami azt illeti, talán csak annyi az egész, hogy az utóbbi időben jobban válogatok, kivel szeretek repülni. Nem mintha ezen múlna, végül kivel repülök.
A nap vége felé a hármasom csinált valami bődületes faszságot, amiért akár el is vihetném a balhét, ha nem lenne elég rutinom. Van, úgyhogy ha bárki megkeres, mi is történt, én maximálisan kint vagyok a szarból. :)

Az előbb zuhiztam, megtestápoltam magam, mindjárt leszaladok szüppenteni egy kis forralt bort, aztán tentike. Holnap megint hármas kelés, szerencsére elvileg már fél egy körül végzek az eddigi fél hat helyett. Juhéééj.
És azt nem is mondtam, a jó idő ellenére egész nap üvölt kint a szél, hamarosan vihar lesz.
Rengeteg mindent akartam még ma csinálni, de a nap galádul elfutott.. Na, majd holnap.


Resident Evil OST

Tegnap

Tegnap, bár fél hatra mentem, viszonylag energikusan indult a napom, hajnal háromkor. Felkel, salátát csinál, szendvicskét, ahogy kell. Nóra barátném a férfijújával felvett ötkor, a szokásos helyen, a sarkon. :D
Együtt repültünk, plusz egy olyan egyes, akit nagyon bírok, mert nem izgatja fel magát nagyon semmin, és egy olyan négyes, aki háát, hogyismondjamcsak, nem túl okos, de nagyon aranyos és emellett kurva lusta. Nóra velem volt hátul, magyar buli egész nap, meg is vitattunk minden fontosat, ahogy kell. :P
A nap gyorsan, és viszonylag zökkenőmentesen ment, annak ellenére, hogy csak fél ötkor landoltunk. Számolod, ugye?.. Időközben megállapítottam, jogos, hogy én vagyok a főnök, két szőke lánnyal repülök, meg egy pasival, elvégre. :D
Mikor végeztünk, közölték, hogy annak ellenére, hogy kurvára nem fogok csak két órát dolgozni (kettőt!) jövő hét után, basznak szabit adni, nehogy már nekem is jó legyen. Kissé lerombolta az egyébként elég jó hangulatomat, mire hazaértem, teljesen bús voltam. :(

Amikor pedig leírtam, ami a szívemet nyomja, az órám sóhajtott egyet, hogy tovább számolja az időt, amiből néha sajnos túl kevés jut. Az én órám. Nagyon ritkán hallom sóhajtani.



A mai napon ugyanazokat a fostaliga járatokat csináltam, mint tegnap, annyi különbséggel, hogy a mai embereknek a fele, pont azok, akik a kezem alá kéne, hogy dolgozzanak, haszontalan. Ég és föld, mit ne mondjak, tegnaphoz képest. Összességében mégis büszke vagyok ám magamra, mert így is sikerült őket elég jól elirányítgatni, hogy túléljük az egészet. Csináltak pár emeletes baromságot, amit rettentő jól bírtam, csak kétszer-háromszor üvöltöttem velük. Ezt keveseknek sikerült eddig kihoznia belőlem, és a nap végén így is tök jóban voltunk. Szeretem azt hinni, jó velem dolgozni. :)
A zoffiszban összefutottam Nórával, amivel meg is oldódott a hazajutásom kérdése. Mondta, hogy dögunalmas napja volt, persze, tudtam anélkül is, nem együtt mentünk. :D
Hazafelé megpletykáltunk még néhány életbevágóan fontos dolgot, aztán megegyeztünk abban, hogy maj' lesz valami. :D

Itthon Feikoval legurítottunk egy kis brandyt, beszélgettünk egy tartalmasat a pasikról, meg az életről, aztán röhögtünk egy sort Ronnyn, a virágtündéren. :D
Zuhi, ágy, mindjárt elhalok. azt hiszem, iszom még egy kis tejet, aztán ma is Ötödik elemre alszunk, akárcsak tegnap. Egészen addig képben voltam, hogy "Aziz, light!!!"

Jóéjt.

Az elmúlt pár napban nagyon ügyes voltam, mindenféle dolgokat csináltam.

Az utolsó napom standby volt, szerencsére nem hívtak be. Takarítottam, boltba mentem, ágyneműt mostam, vasaltam, cseréltem. Este még a hajamat is megmostam, hjajj, hogy azt mennyire utálom. A hajmosással annyira nincs gond, de mivel sok van és vékony szálú, nem is olyan eccerű. A víz nem hajlandó átmenni rajta, aztán amikor végeztem, kifésülni kész rémálom. Node, befogom, inkább ez, mint hogy ne legyen egy szál se. :)

Az első offomon, vasárnap, tökre nem emlékszem, mi volt, nyilván valami rendkívül hasznossal töltöttem. Jatudom, elmentem futni, annak ellenére, hogy azt hittem, nem fog menni. Nem volt kimondottan rossz, bár kicsit unom már, hogy az ilyen hihhetetlenül szuper dolgokat, mint munka/futás, mindkét lábamon fáslival kell csinálnom. Vagy nem csinálom sehogy. Kissé hiányzott már, különösen, mert akkor esik a legjobban futni, mikor haragszol magadra és tudod, hogy hülye voltál. Majd elmúlik.

Tegnap hirtelen felindulásból berobogtam az adóhivatalba, hogy visszaigényeljem a tavalyi adómat. Vagy kapok valamicskét abból a pénzből, vagy nem, próbálkozni viszont sosem árt. :)
Hazajöttem, főzőcskéztem kicsit, cukkinit krumplival összesütve, tejfölös mártásban. Nyamm. Este pedig tanultam kicsinykét, már ha ezt lehet annak nevezni, mindenesetre ideje lassan elkezdeni ezt is. Nem engedek azon elhatározásomból, hogy jövő ilyenkor már nem leszek itt.

Korán ébredtem ma, negyed 9kor, az ágyból csak fél 10 környékén keveredtem ki. Reggelire tésztasali, amit Ronny kreált, mit ne mondjak, borzalmas volt. Bloáhh.
Boltba el, vettem többek között csirkét, meg mindenféle salikat. Itthon pipi rántása, sütése vajon, amiben aztán babot pároltam, holnap tök jó lesz.
Vettem tegnap egy alkoholos filcet is, amivel a többi csirkére jól ráírtam, hogy ne legyen pofájuk felzabálni, elhaladtak szépen a fagyasztóba. Elegem van már abból, hogy mindenki megzabál mindent, amit én veszek, aztán baszik szólni és/vagy másikat venni. Ekkor az is feltűnt, hogy valaki pofátlanul befalta a cuccaimat a szekrényemből, de nem ám úgy, hogy egy-egy híja, hanem úgy, hogy mindenben kb egy darab maradt, olyan dolgokból is, amiket fel sem bontottam. Tettem egy szép kis levélkét a polcra, nyilván csak olyan fogja olvasni, akinek amúgy sincs keresnivalója a cuccaim között. Nagyon intelligens kis szöveg, ha az illetőnek van parányi agya, leszűri a lényeget: "baszódj meg, te gyökér, mi vagyok szerinted, segélyszolgálat?". Nem vagyok én irigy, az basz fel, hogy szólni sem képes, hanem tök természetes, hogy elveszi, ami nem az övé. Nem tudom, engem anyám nem így nevelt.
Azt is kitaláltam, hogy elmegyek futni, de azt hiszem, lemondok róla. Öt percenként szakad az eső, ez az egyik, a másik pedig, hogy nem szuperálnak még olyan jól a virgácsaim, hogy egy ilyen hosszú hét alatt ne érezzem majd meg. Úgyhogy inkább nem erőltetem. Excuses, excuses.. :D
Kell még inget vasalnom, varrnom kicsikét, zuhiznom, aztán a könyvemig is el kellene jutnom, a héten attól félek, nem lesz sok időm.

Mára ennyi.

Blübb

Hogy lehet másfél hét alatt elmaradni úgy, hogy el sem látok a végéig? Igen egyszerűen, erről mindenkit biztosíthatok. :)

Kezdem is a végén, aztán majd szépen rendbe szedem, senkinek nem fog feltűnni, én viszont büszke leszek magamra, nem is kicsit.

Fájer training.
Céges buli, amit háromévente kell elvégezni. Elmész egy trainig centerbe, ahol felfrissítik a létező/vélt tudásodat a tűz veszélyeiről és arról, hogyan próbáld meg túlélni a szarvihart, mentve mindenki más seggét is.

Ez régebben úgy nézett ki, hogy délelőtt mentél Londonba, egy járattal, megcsináltad a traininget, ott aludtál, majd másnap vissza. A zseniálisok azonban áthelyezték a központot Frankfurtba, és kitaláltak egy éjszakai traininget.

Napközben csinálsz, amit akarsz, este nyolckor gépre szállsz, tizenegykor érkezel, a képzés éjfélkor kezdődik. Kettőkor végzel kábé, majd csövelsz a reptéren a járatod indulásáig, reggel fél hétkor. Londonban még át kell szállnod, tízre érsz Dublinba. Remekül hangzik, nem?

Úgy döntöttünk, itthonról busszal megyünk, hatkor. Negyven perc várakozás után kegyesen meg is jelent az említett jármű, reptérre ki. Tali Zsuzsával, securityn túl kaja és víz beszerzése. A gépre sikerült az elsők között felérnünk, jó helyünk volt. A crew már-már túlságosan boldognak tűnt, meg is fordult a fejünkben, hogy ha Hahn ilyen happy kis bázis, kérünk transzfert. :D
Leszállás után még ökörködtek kicsit és külön jó szórakozást kívántak nekünk éjszakára.

Namármost, az addig oké, hogy megérkezel a reptérre, de halvány lila gőzöd sincs, hogyan jutsz el a training centerbe. A csapat egyik fele illumináltan elszédelgett valamerre még a reptéren, másik fele beugrott egy naaagy taxiba, és mi, öt lányka, meg egy fiú Liverpoolból csak pislogtunk, nem volt másik taxi a láthatáron.
Aztán befutott egy kisbusz egy gyanúsan tetovált keletnémet alkesz fazonnal, aki végül is majdnem oda vitt minket, ahová kellett. Egy erdő közepén egy házhoz.. Creepy. Kellett még öt percet gyalogolni a sötétben, de végül a kihalt semmiben megtaláltuk a megfelelő épületet. Pár srác leült a lépcsőre, de egy percen belül lányos sikollyal elpattogtak onnan, ugyanis a korlát egy akkora pók tanyája volt, amit még három méterről, sötétben is láttam. :D

Nagy nehezen megérkezett az instuctor is, úgyhogy végre be tudtunk menni, igazából áldottuk a szerencsénket, hogy nem esett vagy havazott, amíg vártunk..
Bent jó gyorsan lezajlott a megemlékeztetés, némi aranyköpésekkel tarkítva, egyet emelnék ki. Ha elektromos tűzről beszélünk, annak elvileg fishy, rubbery szaga van a leírás szerint. Az instructor szájából a következő mondat hangzott el, idézem:

" Well, it is said to smell like fish, but in real life it doesn't. It smells like burned rubber though."

Lehet, én voltam a legnagyobb perverz a csoportban, én rendkívül mókásnak találtam. :)

Később átmentünk a hangárba, ahol van egy félbevágott gép, meg egy fire chamber, hogy gyakorlatozzunk kicsit. Ilyenkor szekszi kis overallokba kell öltözni és úgy csúszkálni a gépen. Kinyitni a vészkijáratot a szárnynál, az ajtót a csúszdával és a csúszda nélkül, majd beülni a pilótafülkébe játszani.
Erről külön is szólnék. Bemész a pilótafülkébe, bal oldalt a kapitány ülése olyan, mint rendesen, minden fasza. Aztán elnézel jobbra, és ott egy SZÉK. :D :D
Rettentően bántam, hogy nem vittem fotoapparatot.. :P

Amikor mindennel végzel a gépen, lecsúszhatsz a csúszdán, ha akarsz. Az egyik kedves kolléga úgy kipattant, hogy nem lecsúszott rajta, hanem rárepült a közepére, pattant egyet, és lerepült a csúszdáról. Nyilván mindenki sejti, ez nem a rendeltetésszerű használata az eszköznek. Ezen elkacarásztunk egy darabig, később pedig, amikor nyilatkozott róla, nagy büszkén csak ennyit mondott:

"Ja. Kiugrottam, mint a geci."

Oltottunk még egy kis tüzet, majd útjára engedett minket a főnökúr.

A legtöbben egy kocsmába akartak beülni, amivel addig nem is lett volna gond, amíg
1., nem tudtunk, nyitva van-e
2., ha nyitva is van hajnal kettőkor, én nem akarok bebaszni, mint az atom, és másokat sincs kedvem részegen a reptérig vontatni.

Úgyhogy Zsuzsával úgy döntöttünk, felmegyünk inkább a reptérre. Mivel ketten jóval a többiek előtt jártunk már, az instructor felvett minket, és felvitt a reptérre. :) A többiek meg olyan hülyének gondoltak, hogy valami idegen kocsiba szálltunk..

Fent semmi nem volt még nyitva, viszont egy néne ilyen ráülős takarítógéppel vígan csuszatolta a padlót, kerülgetve az ott alvó többi, hozzánk hasonló csövelőt.
Fél órával később megérkeztek a többiek is, kiderült ugyanis, hogy nem volt nyitva a fent említett kocsma. Négykor végre elkezdtek nyitni a kávézók, pékségek, be is ültünk mind a 13an egy helyre kávézgatni. Ideje volt már, utána sokkal könnyebb volt ébren maradni, és a latte is nagyon fincsi volt.
Indulásig remekül elröhögcséltünk, aztán mindenki elkezdett jönni utánam, mintha én tudnám, hova megyek. :D

A reggeli crew jóval szarabb volt, mint az esti, - hiába, nálunk is csak a roster egyik fele normális, természetesen az enyém. :D - az egy órás út alatt remekül az agyamra is ment mind. Bloáááhh.

Londonban a securitynál volt egy kis szarakodás, ezeknek leginkább a semmi gyanús, azt is seggvakarászva vizsgálgatják, azt hittem, felrobbanok, mire végeztünk. A gépen reggeliztem fincsi salit, meg narancslét, amit még a terminálban zsákmányoltam.
Aztán haza, zuhi, mókázás, volt dél, mire ágyba kerültem.

Délután elrohantam még kínaiért, hogy legyen ma mit vinnem, meg ennem, sőt, talán holnapra is jut. Szilvás kacsa és édes-savanyú csirke. Nyamm. :)

Nemsokára mennem kell dolgozni, hosszú napom lesz, remélem olyanokkal, akiket csípek.
Stay tuned. ;)