Csak lapozgatok. Egész nap.
Évek. Újrakezdhetném?.

Nincs itt buli, csak csendben öregvés

Avagy hosszú hallgatás után megtisztelném magunkat legalább egy születésnapi poszttal.

Annyi minden járt ma a fejemben, - mint mindig, mily meglepő - hogy szinte biztos vagyok benne, a java kimarad, próbálkozni azonban miért is lenne kár. 

Egészen pontosan a mai nap alkalmával a szülinapjaimon elmélkedtem. Gyerekként rettentő buli volt az egész, már hónapokkal előtte is alig vártam, mi lesz a szülinapi meglepi, szeretteim pedig minden alkalommal kitettek magukért. Amennyire emlékszem.

Aztán tini koromban volt egy pár éves időszak, amikor minden egyes jeles napon ezek közül összevesztem anyámmal, ezért kissé sem vártam az alkalmat gondolván, úgyis elcseszett egy nap lesz csak a sok közül.

Idén pedig, nem is tudom. Valahol épp olyan izgatottsággal vártam ezt a napot, mint gyerekkoromban, annak ellenére, hogy tudtam, semmi nagy buli nem várható, sőt. Nem is vágytam ilyesmire, csupán az érzés volt ott.

Sosem gondoltam még igazán végig, hogy születésnapokkor tulajdonképpen azt vagyunk hivatottak ünnepelni, hogy a világra jöttünk, önálló létezésbe fogtunk. Vajh van-e ezen mit ünnepelni? 

Kicsit úgy érzem, ha nem lettem volna bohókás évekkel ezelőtt, fel is tudnék mutatni valamit, amire büszke vagyok. Vannak ilyen dolgok, nem is kevés, de mostanában úgy érzem, többre is képes lennék. Persze, holnaptól próbálkozás tovább. :)

A helyzeten nem segít, hogy az elmúlt két napban ledaráltam a Bridget Jones mindkét részét. 

Feleim, elő a sziszákkal.

Háhüjevagyokén?!

2009 májusánál járok, és nem tudom még abbahagyni, mit tagadjam, élvezem. Elkacarászok itt-ott, máshol meg úgy csapnám magam homlokon, hogy öröm lenne nézni. Hiába, akkor még nem tudhattam nagy titkokat ama dolgokról, amikről jóhiszeműen értekeztem.

Naiva

Nem.

A tegnapi napom annyira rövid volt, hogy alig érte meg bemenni. Nem volt ellene kifogásom. :) Ha Ronny nem visz be ötkor, és nem együtt jövünk haza tízkor, akkor a taxira-mivel szombat volt-többet költöttem volna, mint amennyit kerestem. De rendes volt és hozott-vitt, sőt, a gépnél is felvett, mikor végeztünk. (még mindig nem tudjátok, kicsoda ő, tartozom pár posttal tavalyról, hamarost)

Hazajöttünk, az idő pedig annyira szép volt, hogy mindannyian hatalmas reggelit csaptunk odakint. A fiúk aztán hosszas készülődés után eltávoztak esküvőzni, én pedig, mivel a zuhanyra várni kellett, elszundikáltam. Amint magamhoz tértem, zuhany, majd Doktorház.

Ma ébredés, reggeli, a házban mindenki rohadt másnapos. Kicsit meg is sértődtem, mert curryt akartam nekik főzni, tudniillik rég csináltam már, sőt, mióta itt lakom, még nem is. Viszont én most nem kívánom, a többieknek akartam, a macskajaj miatt viszont nem nyúltak volna hozzá, úgyhogy majd talán holnap.

Mindenesetre elmentem boltba így is, a tömeg előtt, és az ég is csak azután szakadt le, hogy visszaértem.

Kivételesen semmi komoly főzőcskét nem csaptam, ricottával és spenóttal töltött raviolit ebédeltem bolognai szósszal és sajttal.

Egész nap zenélés van, és Az öreg halásznak is a végére értem. Ütött.

Aztán elkezdtem itt olvasgatni. Az első hónap még nekem is "miafasz" jellegű kicsit, a többi viszont nem csak hogy vállalható, még majdnem érdekes is. Nem sok változott azóta, ha csak az nem, hogy nem biztos, hogy ennyire nyíltan írnék most dolgokról, meg vannak naivitások, amiket bár még mindig hinni szeretnék, kevésbé lepődöm már meg, ha nemúgyvanaz. Emlékek.

Most is lazán elodáztam volna az írást, de már nincs pofám, mert különben szeretném. Úgyhogy. Munkára fel!

Hétfőn, a soha véget nem érő hetem után, és annak ellenére, hogy egykor kerültem ágyba ismét kelnem kellett kilenckor, lévén Nórával megbeszéltük, hogy szőnyeget tisztítunk. Izgalmasan hangzik, tudom, de már hónapok óta tologattam a dolgot.

Tízre értem jött, onnan tudtam, hogy ideért, hogy a nyitott ablakon keresztül hallottam a váltó hangját, mint mikor rossz sebességbe teszed. Kellemes egy hang..

Elmentünk a gépezetért, aholis közölték, az internetes regisztráció adatainak nyoma veszett, satöbbi. Ráadásul a faszi, aki kiszolgált, tök hülyének nézett, mintha attól, hogy nincs farkam, hülyébbnek kéne lennem, holott kettőnk közül nem én voltam, aki kérdés után valami tök másról kezdett el beszélni.

Hazahoztuk a masinát, megkezdődött a MUNKA. :D Kipakoltam a szobából az útban lévő dolgokat, majd végigmentem a szobán a géppel. Négyszer. Ha addig csináltam volna, amíg tiszta vizet szív fel a szőnyegből, valószínűleg még most is sikálnék, úgyhogy a döntés az, hogy majd fél év múlva megint. Nem olyan egyszerű egy olyan szőnyeget kitisztítani, amit rajtad kívül sanszosan még senki sem próbált. De, a lakótársam tavaly télen, amikor Brüsszelben ragadtam két napra. Egy délután helyett öt napig száradt,  ami megtanított, hogy ne bízzak ilyesmit pasira, akkor sem, ha meleg. :D

A foltok, amiknek el kellett tűnnie, eltűntek, a szőnyeg másnapra megszáradt. Mikor kész voltam, Nóra eljött felvenni az szerszámot, hogy náluk is tisztuljon a szőnyeg. Mikor megérkezett, elkövette azt a hibát, hogy megnyomta a csengőt, minek következtében a kutya idegrohamot kapott, úgyhogy várni kellett kicsit. Ám amikor bejött, nem a szokásos reakciót tapasztalhattuk, miszerint felrohan a szobájába és addig rejtőzik, amíg az idegen a házban van. Ehelyett két lábra állt, mint egy nyuszi, és megbogarasodott szemekkel szipuzta a hölgy kabátját, gyanítjuk, a kutyája miatt. :D

Ezen kacagtunk egy kicsit, majd gépezet el, én pedig csináltam melegszendvót és csatlakoztam Ronnyhoz és német szappanoperáihoz a nappaliban a könyvemmel. Később megmostam a hajam, majd hamar aludni tértem, hosszú volt a nap.

Kedden izomlázzal ébredtem, amit meglepő mód nem vettem túlságosan zokon, tisztára, mintha edzettem volna előző nap. Azonban ismét nem durmolhattam sokáig, kozmetikushoz voltam hivatalos némi kopasztásra. Terveztem tőle megérdeklődni, ismeri-e még a magyar fodrászt, akit ezer éve említett, de mint kiderült, már nem ajánlja. Remek, várhatok novemberig. Aztán hazafelé menet beugrottam boltba, ami történetesen egy bevásárlóközpontban található, így történhetett, hogy hirtelen felindulásból mégiscsak elmentem fodrászhoz. Nem bántam meg, sőt, az egomat is polírozta némiképp, ahogy a lányka a hajamról áradozott. Kérdés, mindenkivel ezt csinálják-e. :)

Itthon főzőcske, könyv, majd korai fekvés esmét.

Szerdán végre nem kellett semmi miatt kelnem, mégsem sikerült túl sokáig aludnom. Délben bolt, délután pedig főzés a kiccsaládnak, mivel a tegnapi lazacoz már nem volt kedvem, kidobni meg nem akartam. Az egyik leányka nem eszik halat, ezért kétféle tésztaszósz készült: az egyik hagymás-lazacos brokkolival, tejszínnel és fokhagymával, a másik ugyanez, a lazac helyett sonkával, sajnos gomba nélkül, mert azt sem szereti..

Vacsi, könyv, Doktorház, aztán kissé késői alsz annak ellenére, hogy másnap háromkor kellett kelnem.

Csütörtökön meló korai végzéssel. Hazaértem, épp készültem zuhany után hamari tentikélésre, amikor Ronny mondta, hogy Arthur's day alkalmából ötkor elmennek egy kicsit iszogatni, számítanak a jelenlétemre. :D

Mit volt mit tenni, fél óra powernap után menni kellett. Egy pántos felső volt rajtam egy inggel, kissé sem bulizós, a legkevésbé sem kihívó, mégis egész este a cickóimon voltak kiakadva, mondhatom, remek volt. 

Először egy pubba mentünk, ahol ők az aznap ünnepelt fekete sört fogyasztották, jómagam pedig gin-tonicot szürcsölgettem.

Ezután egy bár következett, ahová belépve tömény húgyszag fogadott, amit nem lehetett nem észrevenni. Igazából nem tudom, miért, a hely nem rossz, tele sem volt, az este még fiatal, szóval tudjafene. Mindenesetre beültünk, újabb fekete sörök és gin-tonic. Az egyébként nem túl gyakori élő zene épp akkor kezdődött, amikor megérkeztünk, és pont akkor ért véget, amikor menni készültünk. Egy lány egy mikrofonnal és egy pasi egy gitárral és erősítővel. Mindannyian nagyon élveztük. :)

A végére Ronnynak sikerült annyit innia, hogy nem bírta befogni az amúgy sem könnyen beálló száját. Rengeteget nevettünk, és végül nem bántam meg, hogy elmentem.

Nem ismertem korábban ezt a számot, és a kis zenészek előadásában ezerszer jobban tetszett. Egye fene, így sem rossz.

Collapsed

Kész, vége, most fogyott el a lendület, hogy szakadna a rosteringes faszkarókra az egész épület egy kis napalmmal dúsítva. Kezdem nehezen viselni, hogy: keljél fel nyolckor, kezdj el készülni, be tizenkét órázni 800 kibaszott utassal, landolj éjfélkor, kerülj ágyba egyre, aztán az egész előlről. Öt napon keresztül, jobbára haszontalan emberekkel, akikkel üvölteni kell, mert simán végignéznék, ahogy te helyettük is gályázol. Hát lófaszt. 

A sírás kerülget, ha túléltem a szarvihart, majd jövök.

I love my job, I love my job, I love my job.


Updét: sikerült túlélni az utolsó napomat, a vártnál kevesebb szenvedelem kíséretében. A két minionom annak ellenére, hogy spanyolok, és ketten együtt kevesebb, mint negyedannyi ideje vannak itt, mint én, nagyon ügyesek voltak, alig kellett rájuk szólni, mit hogy. Kellemes meglepetés volt, ennyi legalább kellett.
A rostering még mindig szarjon sünt, azaz erről majd harmincadikán nyilatkozom ismét, akkor már hátha nem. :)

(H)arculatváltás

Amikor felébredtem, már látszott, hogy esni fog. Aztán esett, majd órákkal később el is állt, és nekem két opcióm volt.
Elmegyek futni, ami nagyon jól esett volna, lévén ez megint egy haragvós nap, olyankor pedig mindig jó futni. Vagy elmegyek boltba, mert ha nem, akkor a hét hátralévő részében nem lesz mit ennem, mert minden nap korán megyek dolgozni a ma kivételével. Azt hiszem, viszonylag könnyű kitalálni, melyik mellett döntöttem.

Az elengedhetetlen dolgok mellett sikerült beszereznem egy szép csillagos sálat az amúgy sem hanyagolható méretű kollekciómba. Itt élve legalább erre van indok. :)

Elkezdtem most olvasni Hemingway Öreg halászát, nem tudom még, vigyem-e melóba, ellene szól ugyanis, hogy nem szeretek úgy olvasni, hogy folyton megzavarnak. Úgy maximum színes képeket lehet élvezettel nézegetni pletykalapokban.

A felkavaró gondolatok a fejecskémben kezdenek szépen lassan az agyamra menni, a végét várom már nagyon ennek az egésznek, hogy ismét csak magamra koncentrálhassak, én legalább garantáltan megérdemlem a figyelmemet, sőt, csalódást is egyre kevesebbszer okozok. :)

Elég szomorú az olyan nap, amikor már délelőtt 11kor el kell indulnod délutáni műszakra, hogy majd 11-éjfél körül landolj. A hétre jutott belőle négy is.

A buszmegállóba menet meg kell állnom egy zebránál, milyen helyzetbe kerülhet ilyenkor az ember vajon. Természetesen olyanba, hogy pont arra jár egy mama, akinek nem sietős, de be kell, hogy előzzön, hogy aztán a további öt percben kerülgethesd, lehetőleg ezzel lekésve a buszod. Elértem.

A buszról leszállva volt olyan szerencsém, hogy elém került Thómasz, akiről röviden annyit kell tudni, hogy seggnyalási alapon lett belőle nagyobbacska ember, és hogy csőbuzi. (van ilyen? A wörd szerint van.) Előttem riszált egészen a crewroomig, miközben én azon morfondíroztam, mennyi grooming discrepancyt adna, ha hátrafordulna. (Akkor kapod, ha nem nézel ki megfelelően.) Rágó, lapostalpú cipő, plusz hozzá képest nyilván nem ráztam eléggé a seggemet sem. :D

A napom elég hosszú volt, de szerencsére nem volt sok az utas, és a crew is remek volt. A nap vége felé a négyes lányka eldicsekedett vele, hogy kilukadt a lábujján a harisnya, ami önmagában vicces is lehetett volna, ha nem vág arcon a lábszmell, amikor a cipőjét levette, hogy mindezen történéseket demonstrálja. 

Napom másik fénypontja az volt, amikor az egyik járatra felszállt egy pasi, kamion méretű morzsával az orrán. Mérlegeltem egy darabig, hogy tudtára adom az álnok morzsa hollétét, de aztán elvetettem a gondolatot. :)

Egész nap korán landoltunk, az utolsó járaton pedig már annyira belejöttem a nagy rohanásba, hogy amikor az ajtót zártam, sikerült magam orrba is vágni. Nem kell aggódni, egyben vagyok. :D

Ugyanezen utolsó járaton feljött a gépre egy csoport fazon, akiknek valami iszonyat istállószaga volt, a gép hátulja: a farm, ahol élünk. 

Mindent összevetve azt hiszem, nagyon ügyesek voltunk ma. :)

Persze ahogy hazajöttem, megint volt okom az agybajra, még jó, hogy ez az együttélés emeli a toleranciaküszöböm, különben kevesebben lennénk vagy kettővel. Nem is olyan nagy dolog, de eléggé haragszom azért érte. Tizenegykor elmész, tizenegyre érsz haza, míg más egész nap itthon tévézik, vagy bármi, mindenesetre dolgoznia tuti nem kell. Ott az egész délutánja-estéje, de neki akkor kell berohanni a fürdőbe előtted, amikor hazaérsz, legyen az az éj bármely pontján. Azt hiszem, jobb, ha az ilyen emberek a jövőben kerülnek. :D

You are Red/Blue!
Take The Magic Dual Colour Test - Beta today!
Created with Rum and Monkey's Personality Test Generator.

You are both rational and emotional. You value creation and discovery, and feel strongly about what you create. At best, you're innovative and intuitive. At worst, you're scattered and unpredictable.

Hurricane day! Hurricane day! Hurricane day!

Coming soon.

Azaz tegnap este lementem forralt bort inni, ami nagyon  gyorsan a fejembe is szállt. Nem csak nekem. Kissé kihűlt ugyan, és mikrózni kellett, természetesen csak a felénél tűnt fel a belefulladt alkoholmérgezéses muslica. Szép haláál..

Ésakkor kezdődött a rezgés, hogy hjúúúj, hallottam-e, hogy másnap este tornádó lesz, és hogy.. A kerti asztalt eltették, a kukákat lesúlyozták, a tegerimalac ketrecét bunkerré alakították, szereztek rengeteg gyertyát, ilyenek. Na, mondom, fasza, ha elviszi a fejem felől a tetőt, az összes cuccom elázik. :/ 

Arról is szó volt, hogy a repteret lezárhatják kedd estig, és hogy nem leszünk képesek kimozdulni a házból.

Megbeszéltük, hogy ennek örömére másnap este tornádó partit rendezünk. A nagy félelemben azért elég jól sikerült aludnom. :)

A napom jó volt, rövid, viszonylag jó crewal, és egy olyan egyessel, akit sokan nem bírnak, én viszont igen. :) Mókásnak találom, meg mikor velem repül, nem szokott nagyon pánikolni, ugyanis a többiek mindig erről panaszkodnak. Megbeszéltük a tornádót, mondta, hogy deee, le fog szakadni a tetőm. Erre csak annyit reagáltam: "Ha az én tetőm megy, megy a tied is. :D" Attól kezdve nem volt olyan mókás a dolog. :)

 Hazaérek, komolyan, már csak az hiányzott, hogy a kutya meg a macskák is beelőzzenek a zuhanyzóban, holott az egész házban én voltam az egyetlen, aki a nap folyamán munkát is látott..  

Amíg a zuhanyra vártam, utánanéztem a mi kis tornádónknak, kinek neve Katja. (Katia/Katarzina) 

Ámérikából indult, át a Csendes Óceánon, pusztítónak gondolják, de nem is ez az érdekes, hanem a neve. A tornádókat ugyanis minden 7 éveben ugyanabból a névkollekcióból nevezik el, és erre az évre az a gyűjtemény jutott, amiből annak idején Katerinát elkeresztelték. Ám amikor nagy károkat okoz egy hurrikán, a nevet leveszik a listáról, és újra cserélik. Reméljük, ő kussban marad ez alkalommal.

Mára ennyi, jövök még, ha a szellő el nem ragad. :)

Este hattól reggel fél nyolcig sikerült ma aludnom, mert annyira paffon voltam tegnap, meg mert addig hagytak. Akkor Ronny elkezdte bömböltetni a germánische rádiót a szomszéd szobában, ha ő ébren van, nehogy már más aludjon alapon.

Annyira jó idő volt már akkor is, hogy megengedhettem magamnak, hogy ablakot nyissak. Fresh és üde voltam, mikor a sirályok vinnyogva repültek el odakint. Reggel jó őket hallani, lehet, mert nyaralás hangjuk van.
Reggeliztem egy kis müzlit, majd megkezdtem a mosást. Három adagot, így "hétvégén" már nem kell. Mikor a mosással végeztem, mosogattam kicsit, sikáltam a konyhában, majd reggeliztem még egy kis pirítóst vajjal és paradicsommal. :)

Később úgy elmentünk shoppingolni, hogy csak három órával később értünk vissza. Vettem cuccokat, amik a hétvégi főzőcskéhez kellenek. Útközben azt hittem, elhagytam a jegyzetfüzetem, amibe mindent írok, a fél agyam ott lakozik. Persze láttam én a pozitív oldalát is a dolognak, vehetek egy szép újat, de azért az öröm sokkal nagyobb volt, amikor végül mégis megkerült, és csak kicsit voltam szomorú, hogy mégsem lesz másik. :D
Különben boltba menet sikerült megejtenem a napi félreolvasást: bedroom elegance helyett boredom elegance formájában. :buszke:

Itthon csináltam fincsi kis lecsót tv paprika helyett kaliforniai paprikával, ami majdnem ugyanolyan jó, amennyire meg mégsem, nos, azért a részéért kárpótol, hogy szép színes tőle a kaja. A trükk, amire akkor jöttem rá, mikor először csináltam, az az, hogy a paprikát kell először a serpenyőbe tenni a hagyma helyett, ha jót akarsz magadnak. Különben a hagyma már rég lekvárrá főtt, amikor a paprika még mindig kőkemény. Itt jegyezném meg, azt hiszem, a "g" betű nem funkcionál megfelelően a klaviatúrámon. Meh.
A lecsó után Feikonak segítettem kolompért vagdalni az esti sült krumplihoz, amiből sajnos már nem fogok enni, ugyanis hét után lesz kész. Meg valami husi. Mindeközben Feiko balettelőadással szórakoztatott, amibe itt-ott én is beszálltam, hiába, szólt lent a muzik. Éés, aztán még forralt bort is rittyentettünk, minálunk most kezdődik a szezon. :)

A tegnapi napról annyit érdemes szólni, hogy rohadt hosszú volt, és megint olyan emberekkel, akik nem feltétlenül a kedvenceim. Nagyon nagy bajom sincs velük, ami azt illeti, talán csak annyi az egész, hogy az utóbbi időben jobban válogatok, kivel szeretek repülni. Nem mintha ezen múlna, végül kivel repülök.
A nap vége felé a hármasom csinált valami bődületes faszságot, amiért akár el is vihetném a balhét, ha nem lenne elég rutinom. Van, úgyhogy ha bárki megkeres, mi is történt, én maximálisan kint vagyok a szarból. :)

Az előbb zuhiztam, megtestápoltam magam, mindjárt leszaladok szüppenteni egy kis forralt bort, aztán tentike. Holnap megint hármas kelés, szerencsére elvileg már fél egy körül végzek az eddigi fél hat helyett. Juhéééj.
És azt nem is mondtam, a jó idő ellenére egész nap üvölt kint a szél, hamarosan vihar lesz.
Rengeteg mindent akartam még ma csinálni, de a nap galádul elfutott.. Na, majd holnap.


Resident Evil OST

Tegnap

Tegnap, bár fél hatra mentem, viszonylag energikusan indult a napom, hajnal háromkor. Felkel, salátát csinál, szendvicskét, ahogy kell. Nóra barátném a férfijújával felvett ötkor, a szokásos helyen, a sarkon. :D
Együtt repültünk, plusz egy olyan egyes, akit nagyon bírok, mert nem izgatja fel magát nagyon semmin, és egy olyan négyes, aki háát, hogyismondjamcsak, nem túl okos, de nagyon aranyos és emellett kurva lusta. Nóra velem volt hátul, magyar buli egész nap, meg is vitattunk minden fontosat, ahogy kell. :P
A nap gyorsan, és viszonylag zökkenőmentesen ment, annak ellenére, hogy csak fél ötkor landoltunk. Számolod, ugye?.. Időközben megállapítottam, jogos, hogy én vagyok a főnök, két szőke lánnyal repülök, meg egy pasival, elvégre. :D
Mikor végeztünk, közölték, hogy annak ellenére, hogy kurvára nem fogok csak két órát dolgozni (kettőt!) jövő hét után, basznak szabit adni, nehogy már nekem is jó legyen. Kissé lerombolta az egyébként elég jó hangulatomat, mire hazaértem, teljesen bús voltam. :(

Amikor pedig leírtam, ami a szívemet nyomja, az órám sóhajtott egyet, hogy tovább számolja az időt, amiből néha sajnos túl kevés jut. Az én órám. Nagyon ritkán hallom sóhajtani.



A mai napon ugyanazokat a fostaliga járatokat csináltam, mint tegnap, annyi különbséggel, hogy a mai embereknek a fele, pont azok, akik a kezem alá kéne, hogy dolgozzanak, haszontalan. Ég és föld, mit ne mondjak, tegnaphoz képest. Összességében mégis büszke vagyok ám magamra, mert így is sikerült őket elég jól elirányítgatni, hogy túléljük az egészet. Csináltak pár emeletes baromságot, amit rettentő jól bírtam, csak kétszer-háromszor üvöltöttem velük. Ezt keveseknek sikerült eddig kihoznia belőlem, és a nap végén így is tök jóban voltunk. Szeretem azt hinni, jó velem dolgozni. :)
A zoffiszban összefutottam Nórával, amivel meg is oldódott a hazajutásom kérdése. Mondta, hogy dögunalmas napja volt, persze, tudtam anélkül is, nem együtt mentünk. :D
Hazafelé megpletykáltunk még néhány életbevágóan fontos dolgot, aztán megegyeztünk abban, hogy maj' lesz valami. :D

Itthon Feikoval legurítottunk egy kis brandyt, beszélgettünk egy tartalmasat a pasikról, meg az életről, aztán röhögtünk egy sort Ronnyn, a virágtündéren. :D
Zuhi, ágy, mindjárt elhalok. azt hiszem, iszom még egy kis tejet, aztán ma is Ötödik elemre alszunk, akárcsak tegnap. Egészen addig képben voltam, hogy "Aziz, light!!!"

Jóéjt.

Az elmúlt pár napban nagyon ügyes voltam, mindenféle dolgokat csináltam.

Az utolsó napom standby volt, szerencsére nem hívtak be. Takarítottam, boltba mentem, ágyneműt mostam, vasaltam, cseréltem. Este még a hajamat is megmostam, hjajj, hogy azt mennyire utálom. A hajmosással annyira nincs gond, de mivel sok van és vékony szálú, nem is olyan eccerű. A víz nem hajlandó átmenni rajta, aztán amikor végeztem, kifésülni kész rémálom. Node, befogom, inkább ez, mint hogy ne legyen egy szál se. :)

Az első offomon, vasárnap, tökre nem emlékszem, mi volt, nyilván valami rendkívül hasznossal töltöttem. Jatudom, elmentem futni, annak ellenére, hogy azt hittem, nem fog menni. Nem volt kimondottan rossz, bár kicsit unom már, hogy az ilyen hihhetetlenül szuper dolgokat, mint munka/futás, mindkét lábamon fáslival kell csinálnom. Vagy nem csinálom sehogy. Kissé hiányzott már, különösen, mert akkor esik a legjobban futni, mikor haragszol magadra és tudod, hogy hülye voltál. Majd elmúlik.

Tegnap hirtelen felindulásból berobogtam az adóhivatalba, hogy visszaigényeljem a tavalyi adómat. Vagy kapok valamicskét abból a pénzből, vagy nem, próbálkozni viszont sosem árt. :)
Hazajöttem, főzőcskéztem kicsit, cukkinit krumplival összesütve, tejfölös mártásban. Nyamm. Este pedig tanultam kicsinykét, már ha ezt lehet annak nevezni, mindenesetre ideje lassan elkezdeni ezt is. Nem engedek azon elhatározásomból, hogy jövő ilyenkor már nem leszek itt.

Korán ébredtem ma, negyed 9kor, az ágyból csak fél 10 környékén keveredtem ki. Reggelire tésztasali, amit Ronny kreált, mit ne mondjak, borzalmas volt. Bloáhh.
Boltba el, vettem többek között csirkét, meg mindenféle salikat. Itthon pipi rántása, sütése vajon, amiben aztán babot pároltam, holnap tök jó lesz.
Vettem tegnap egy alkoholos filcet is, amivel a többi csirkére jól ráírtam, hogy ne legyen pofájuk felzabálni, elhaladtak szépen a fagyasztóba. Elegem van már abból, hogy mindenki megzabál mindent, amit én veszek, aztán baszik szólni és/vagy másikat venni. Ekkor az is feltűnt, hogy valaki pofátlanul befalta a cuccaimat a szekrényemből, de nem ám úgy, hogy egy-egy híja, hanem úgy, hogy mindenben kb egy darab maradt, olyan dolgokból is, amiket fel sem bontottam. Tettem egy szép kis levélkét a polcra, nyilván csak olyan fogja olvasni, akinek amúgy sincs keresnivalója a cuccaim között. Nagyon intelligens kis szöveg, ha az illetőnek van parányi agya, leszűri a lényeget: "baszódj meg, te gyökér, mi vagyok szerinted, segélyszolgálat?". Nem vagyok én irigy, az basz fel, hogy szólni sem képes, hanem tök természetes, hogy elveszi, ami nem az övé. Nem tudom, engem anyám nem így nevelt.
Azt is kitaláltam, hogy elmegyek futni, de azt hiszem, lemondok róla. Öt percenként szakad az eső, ez az egyik, a másik pedig, hogy nem szuperálnak még olyan jól a virgácsaim, hogy egy ilyen hosszú hét alatt ne érezzem majd meg. Úgyhogy inkább nem erőltetem. Excuses, excuses.. :D
Kell még inget vasalnom, varrnom kicsikét, zuhiznom, aztán a könyvemig is el kellene jutnom, a héten attól félek, nem lesz sok időm.

Mára ennyi.

Blübb

Hogy lehet másfél hét alatt elmaradni úgy, hogy el sem látok a végéig? Igen egyszerűen, erről mindenkit biztosíthatok. :)

Kezdem is a végén, aztán majd szépen rendbe szedem, senkinek nem fog feltűnni, én viszont büszke leszek magamra, nem is kicsit.

Fájer training.
Céges buli, amit háromévente kell elvégezni. Elmész egy trainig centerbe, ahol felfrissítik a létező/vélt tudásodat a tűz veszélyeiről és arról, hogyan próbáld meg túlélni a szarvihart, mentve mindenki más seggét is.

Ez régebben úgy nézett ki, hogy délelőtt mentél Londonba, egy járattal, megcsináltad a traininget, ott aludtál, majd másnap vissza. A zseniálisok azonban áthelyezték a központot Frankfurtba, és kitaláltak egy éjszakai traininget.

Napközben csinálsz, amit akarsz, este nyolckor gépre szállsz, tizenegykor érkezel, a képzés éjfélkor kezdődik. Kettőkor végzel kábé, majd csövelsz a reptéren a járatod indulásáig, reggel fél hétkor. Londonban még át kell szállnod, tízre érsz Dublinba. Remekül hangzik, nem?

Úgy döntöttünk, itthonról busszal megyünk, hatkor. Negyven perc várakozás után kegyesen meg is jelent az említett jármű, reptérre ki. Tali Zsuzsával, securityn túl kaja és víz beszerzése. A gépre sikerült az elsők között felérnünk, jó helyünk volt. A crew már-már túlságosan boldognak tűnt, meg is fordult a fejünkben, hogy ha Hahn ilyen happy kis bázis, kérünk transzfert. :D
Leszállás után még ökörködtek kicsit és külön jó szórakozást kívántak nekünk éjszakára.

Namármost, az addig oké, hogy megérkezel a reptérre, de halvány lila gőzöd sincs, hogyan jutsz el a training centerbe. A csapat egyik fele illumináltan elszédelgett valamerre még a reptéren, másik fele beugrott egy naaagy taxiba, és mi, öt lányka, meg egy fiú Liverpoolból csak pislogtunk, nem volt másik taxi a láthatáron.
Aztán befutott egy kisbusz egy gyanúsan tetovált keletnémet alkesz fazonnal, aki végül is majdnem oda vitt minket, ahová kellett. Egy erdő közepén egy házhoz.. Creepy. Kellett még öt percet gyalogolni a sötétben, de végül a kihalt semmiben megtaláltuk a megfelelő épületet. Pár srác leült a lépcsőre, de egy percen belül lányos sikollyal elpattogtak onnan, ugyanis a korlát egy akkora pók tanyája volt, amit még három méterről, sötétben is láttam. :D

Nagy nehezen megérkezett az instuctor is, úgyhogy végre be tudtunk menni, igazából áldottuk a szerencsénket, hogy nem esett vagy havazott, amíg vártunk..
Bent jó gyorsan lezajlott a megemlékeztetés, némi aranyköpésekkel tarkítva, egyet emelnék ki. Ha elektromos tűzről beszélünk, annak elvileg fishy, rubbery szaga van a leírás szerint. Az instructor szájából a következő mondat hangzott el, idézem:

" Well, it is said to smell like fish, but in real life it doesn't. It smells like burned rubber though."

Lehet, én voltam a legnagyobb perverz a csoportban, én rendkívül mókásnak találtam. :)

Később átmentünk a hangárba, ahol van egy félbevágott gép, meg egy fire chamber, hogy gyakorlatozzunk kicsit. Ilyenkor szekszi kis overallokba kell öltözni és úgy csúszkálni a gépen. Kinyitni a vészkijáratot a szárnynál, az ajtót a csúszdával és a csúszda nélkül, majd beülni a pilótafülkébe játszani.
Erről külön is szólnék. Bemész a pilótafülkébe, bal oldalt a kapitány ülése olyan, mint rendesen, minden fasza. Aztán elnézel jobbra, és ott egy SZÉK. :D :D
Rettentően bántam, hogy nem vittem fotoapparatot.. :P

Amikor mindennel végzel a gépen, lecsúszhatsz a csúszdán, ha akarsz. Az egyik kedves kolléga úgy kipattant, hogy nem lecsúszott rajta, hanem rárepült a közepére, pattant egyet, és lerepült a csúszdáról. Nyilván mindenki sejti, ez nem a rendeltetésszerű használata az eszköznek. Ezen elkacarásztunk egy darabig, később pedig, amikor nyilatkozott róla, nagy büszkén csak ennyit mondott:

"Ja. Kiugrottam, mint a geci."

Oltottunk még egy kis tüzet, majd útjára engedett minket a főnökúr.

A legtöbben egy kocsmába akartak beülni, amivel addig nem is lett volna gond, amíg
1., nem tudtunk, nyitva van-e
2., ha nyitva is van hajnal kettőkor, én nem akarok bebaszni, mint az atom, és másokat sincs kedvem részegen a reptérig vontatni.

Úgyhogy Zsuzsával úgy döntöttünk, felmegyünk inkább a reptérre. Mivel ketten jóval a többiek előtt jártunk már, az instructor felvett minket, és felvitt a reptérre. :) A többiek meg olyan hülyének gondoltak, hogy valami idegen kocsiba szálltunk..

Fent semmi nem volt még nyitva, viszont egy néne ilyen ráülős takarítógéppel vígan csuszatolta a padlót, kerülgetve az ott alvó többi, hozzánk hasonló csövelőt.
Fél órával később megérkeztek a többiek is, kiderült ugyanis, hogy nem volt nyitva a fent említett kocsma. Négykor végre elkezdtek nyitni a kávézók, pékségek, be is ültünk mind a 13an egy helyre kávézgatni. Ideje volt már, utána sokkal könnyebb volt ébren maradni, és a latte is nagyon fincsi volt.
Indulásig remekül elröhögcséltünk, aztán mindenki elkezdett jönni utánam, mintha én tudnám, hova megyek. :D

A reggeli crew jóval szarabb volt, mint az esti, - hiába, nálunk is csak a roster egyik fele normális, természetesen az enyém. :D - az egy órás út alatt remekül az agyamra is ment mind. Bloáááhh.

Londonban a securitynál volt egy kis szarakodás, ezeknek leginkább a semmi gyanús, azt is seggvakarászva vizsgálgatják, azt hittem, felrobbanok, mire végeztünk. A gépen reggeliztem fincsi salit, meg narancslét, amit még a terminálban zsákmányoltam.
Aztán haza, zuhi, mókázás, volt dél, mire ágyba kerültem.

Délután elrohantam még kínaiért, hogy legyen ma mit vinnem, meg ennem, sőt, talán holnapra is jut. Szilvás kacsa és édes-savanyú csirke. Nyamm. :)

Nemsokára mennem kell dolgozni, hosszú napom lesz, remélem olyanokkal, akiket csípek.
Stay tuned. ;)

Restart?

Ezer éve.. Néha visszatalálok ide, és ha ez olyan sűrűn fordulna elő, mint amilyen gyakran "írok", mozgalmas kis blog lenne ez még mindig.

Ki vagyok én. Ez egy ilyen poszt lesz megint.

Gyermek, aki még mindig álmodik. Ha nem így lenne, azt hiszem, nem tudnék élni a világban úgy, ahogy az most létezik. A macskák és egyéb, különböző méretben és mértékben szőrös lények még mindig olvadásra késztetnek, bár a tollas és pikkelyes apróságokat sem vetem meg. :)

Szeretem az esőt és a frissen nyírt fű illatát. Még mindig sokat olvasok és élvezem, ahogy a képzeletem álomvilágba repít.
A zenével való kapcsolatom mit sem változott, leginkább úgy tudnám leírni, a megfelelő zene az ereimben indul útjára, hogy magával ragadjon testestül-lelkestül. Régen táncoltam, de ha sikerül hazajönnöm, ez is másképp lesz.
Hiányzik az írás, de mostanában nem vettem a fáradságot, hogy ezen változtassak.

Szívesen vagyok társaságban, de barátom csak kevés van. Ma is nyitott vagyok, nem is kicsit, de néhány kivételtől eltekintve nehezen bízom meg másokban. Ez néha magányossá tesz.
Olykor álmodom egy világról, ahol az emberek egyszerűek és nem kell egymástól félniük.
Igazán nem nehéz boldoggá tenni jelentéktelenül apró dolgokkal, és még mindig hiszek abban, hogy lesz majd valaki, aki akkor sem fog bántani, ha félelem nélkül neki adom a szívemet.
Tudom, hogyan védjem meg magam, mégis szomorúvá tesz, hogy erre szükség van.

Sokszor fáj, és elszigetelhet, amit a világból és másokból látok. Mindezzel együtt mégis hálás vagyok érte. Ha nem így lenne, azt hiszem már összetört volna.

A munkámat megszoktam, a sok rinyálás ellenére többnyire élvezem. Leginkább azt, ahogyan az embereket sikerül kezelni. Munkatársakat és utasokat egyaránt. Szavak nélkül és szavakkal is. Érdekesnek találom.

Azt is megtanultam, időnként nincs más választásom, mint menni tovább az utamon, nem pedig feladni azt másokért.
Máskor viszont érdemes lehet bátornak lenni és nagyot álmodni. Amikor lelépsz arról a bizonyos peremről a szárnyaid vagy elbírnak majd, vagy cserben hagynak. Ezt azonban csak akkor tudhatod meg, ha megteszed azt a lépést.

Szeretek őszinte lenni, mert hinni akarom, hogy amit az őszinteség elronthat, az már eleve vesztésre volt ítélve.

És azt sem említettem, hogy legutóbb, mikor otthon voltam, hajnal ötkor a fülembe talált szagolni... :D

Node, nem erről akartam amúgy, hanem, hogy a zenei ízlésem ijesztőmód kifordult magából. Valaki. Mentsen. Meg.

El vagyok szöntyömpörödve kissé. Oké, nagyon.. :(

Ma pölö pont arra ébredtem, hogy diszkréten végigrohant rajtam a hegyes kis lábaival, majd mínusz egy centiről az arcomba bámult, miközben kaparta a fejem alatt a párnát. Édes, mi? Cica_szeretne_valamit.. :P

Az ágyamban alszik, mindig, és mióta faterék megszerelték, alig hagyja el a szobámat. Imáááád, ezek szerint csak szervezkedik..

Hátuttaménhogyimád :D

Mandulától. :)

A portugál gályát és az ernyőmedúzát megeszi a csupaszkopoltyús csiga, akit megeszik a tutajcsiga. Veszedelmes világ tele ragadozókkal. Woooow. Mondja a Nat Geo Wild.

Merthogy van ugye itthon netem, olyan, amilyen. Mókás téhómos.

Amit viszont mondani akarta az az, hogy szisza virul. :) Tegnap előtt, mielőtt aludni mentem, már habzsolt, hajnal négykor pedig arra ébredtem, hogy úgy iszik, mint egy motorcsónak. :P
Két nap nem evés-ivás után felüdülés volt. Végre.
Még mindig sokat alszik, de ez nem új, hátulról pedig úgy néz ki, mint egy rózsaszín kis csirke. :P

Van itthon neeeet. Ennek örömére ma egész nap azon barkácsoltam, hogy használni is tudjam, estére sikerült is.

Cicának pedig fogköve volt, nem nagyon tudott enni, úgyhogy fater tegnap elaltatta, hogy leszedje. Anyum meg kifésülte szegénykém filces szőrét, amíg aludt. Legutóbb, mikor mindezen műveletekre sok került, szisza jobb kondiban volt, s bár sosenem bírta jól az altatást, egy napjába telt, míg magához tért.
Most nem. Már a második nap esténél tartunk, és még mindig nem százas. :( De már sokkal jobban van, szoríjjunk nékie, jó? 17 éves az én lelkecském.

Ja, szóvalamúgy. Bedöglött ma a netem, megszereltem, vírust talált az irtóm, kiikszeltem, akartam nyomtatni, de kifogyott a patron, majd végül egy muslica is belefulladt a teámba. Azt mondtam már, hogy az ájpodom is bedöglött? Ójeeee.

Várom már a jó híreket.

Awwwwwwwwww

Nem ám holmi fotoshopp gyerkőcök, ez bizony igaziiiii. :)

xD

xD2

Félelmetes, hogy október óta nem írtam.. Ugye.

Olyan sok minden történt, hogy nagyon nem is tudom összeszedni. Hiányzik elveszett szisza. :(
Nemsokára megyek haza. Tanulok spanyolul és kértem transzfert is.
Úgyhogy ha bárki bármi jót szeretne nekem kívánni az új évre, akkor csak annyit, hogy amire most vágyom, teljesüljön. Igazán nem sok, de engem nagyon boldoggá tenne. Tudjátok, egyszerű kis lányka vagyok, nem valami materiális. :P
Majd mesélek, ha lesz mit, akkoron. Nektek is boldog újat, népek, kívánok mindenkinek annyit, meg még több jót és boldogot, mint magamnak. Igazán. :)

Írnék, de annyi mindent, hogy végül semmi sem jön. Akkora fos volt máma az idő, hogy még a riasztó is bekapcsolt, én meg asszittem, szénné égünk, vagy valami. Erre nem, de mivel senkinemis volt itthon, azt is nekem kellett megfikszelni.
Ahogy a netet is. Kéccer.

És van új lakótársunk is, a régi szobámban, egy cuki kis szlovák csávó.
Emellett további híreink közé tartozik, hogy Janék terveznek beköltözni a belvárosba Eszterrel, de én sajnos nem férek bele a keretbe. Én ezt az univerzum törvényei szerint akár jól is értelmezhetném, és értelmezem is, legyen igazam. Plíííííz.

Amúgy. Pászkát eszek. Kereket. És jöhetne még erre ide egy rím, de akkor már túl béna lenne, ezért inkább csak aztat mondom, jó éjt nektek mámára. Holnap háromkor kelek.

Emellett ha valaki József Attila Ó szív nyugodj-át lefordítaná nekem angolra, azt megimádnám egy életre. Cóközönnel. :)

Milyen olyannak lenni, amilyen én vagyok? Nyilván iszonyú szánalmas időnként. Arra sem emlékszem már, hogyan kell szocializálódni, vagy ha kicsit mégis megpróbálom, inkább elbaszom és hagyom a fenébe az egészet.

Ahogy ma is. Helovín parti, egészen várjuk. Aztán otthon dögös szerkó beszerzése, majd visszajövet után kétnapi szaladgáció olyan dolgok után, amiket végül nem sikerül beszerezni. Príma, nem gond, van jó kis szarvacskám, még a tréning idejéről, Londonból, majd azt is jól.
Erre a mai napom eleve úgy indult, hogy valamiért már nincs is kedvem. Nem baj, megígértem, megyek. Hazajövök, elkészülök, elindulunk. Útközben egy tizenkét éves forma kis gennygombóc, hozzáteszem, este tízkor, lelopja a fejemről a szarvacskámat és a haverjaival együtt örül neki, milyen menő. Nem fogok megütni egy gyereket. Majd legközelebb. Talán. Ezúton is kívánom cifra halálát minél hamarabb, táncolni szeretnék az összes ilyen kis faszkaró sírján. Elvégre helovín is, vagymi.
Mindegy, mosolygás, továbbmenés partiba. Öt perc után ki is derült, nem vagyok én ennyire pozőr, műmosoly, satöbbi, meg ignorálni is kitűnően lehet, úgyhogy inkább eljöttem. természetesen cipő nélkül, télen is. Ahogy kell.

Szerintem a rövidke sztori sok mindenbe betekintést enged a fejemben.. Mizerábl, ja.
Hazajöttem, addigra elég Harlequin jelleget öltött a sminkem maradéka, csináltam egy teát és próbálom elővonzani sziszát az éjszakából. Úgy néz ki, más társaságra nem vagyok alkalmas.. Ő az, aki előtt mindig nyitva áll az ablakom. :)

Juhúúú. Újabb istrángszaggató poszt cirka két hét után. Mindig megígérem pedig magamnak és kedves rajongóimnak, hogy gyakrabban fogok írni, aztán valahogy mégsem.

Semmi különös nem történik, bemegyek dolgozni, túlélem a napot, többnyire móka-kacagás, agyment emberekkel repülök. Olvasgatok, szabadnapokon megpróbálok kimozdulni, annak ellenére, hogy rettentőmód nincs kivel.

Fondorlatokat szövök a változatlanul kedvenc kis pilótafijúm behálózására, ami csupán a múltkor ejtette magát némiképp pofára azzal, hogy majdnem letéptem a fejét szegénykémnek, pedig ő csak vicces akart lenni. Morc hangulatom volt, ezúton is bocs. Ami mindezzel szívás, az az, hogy azóta sem futottam össze vele, és ha minden olyan kakán alakul, ahogy kinéz, akkor lehet, decemberig nem is fogok. Nyjáááááj.
Persze egy másik pilótafijú, akit imádok, de nagyon nem szeretnék tőle semmit, na, ő masszívan nyomul, mint valami harci osztag. Miért köll Murphynek mindig mindenbe beleröhögni, kérem?

Változatlanul foglalkoztat a pilótásdi álom, koncepció kidolgozva. Szükségem lenne két-három vesére, amikkel szervkereskedhetek, és akkor jó is leszek a dologra anyagilag. Vagy szerzek jogsit kisgépre, aztán bociszemekkel pislogok, hogy ugyanmár, imádott Ólíri főnökbácsi, fizesd a további képzésem, alázatos szolgád leszek tíz kötőjel tizenöt évig. Tényleg.

Azaz a helyzet minden téren csak annyira kilátástalan, mint eddig volt, semmivel sem jobban.

Az utóbbi hetekben egyébként is tmi jutott ki céges pletykailag, forog még a gyomrom egy darabig tőle. Hogy mekkora szarokat ki nem találnak emberek, minden alap nélkül, és mik ki nem derülnek, megalapozva. Lásd, pár nappal ezelőtt diszkréten beduruzsolták, hogy egy lehányka, aki mellesleg nem áll messze tőle, hogy véletlenül ráborítsak valami nagy és súlyosat, másodállásban adultmúvi-csillag. Blöeeeee. Kedvem lenne elásni, pedig alapvetően toleráns természet vagyok ám.

Plusz lesz jó kis helovínparti, aztat monttammár? És azt, hogy pont szabin leszek otthon, és a tíz napom kellős közepén kéne visszaugranom dolgozni? És hogy az a nap pont a helovínparti napja? Mi ebből a tanulság? Ha otthon leszek, azért nem megyek, ha itt leszek, azért nem megyek, mert pont aznap, pont nekem, pont dolgoznom kell. Tudnám, miért utál valaki ennyire.. A napot próbálom elcserélni.

Mára ennyi.

Nos, tudom, hogy mostanában nem erőltettem meg magam túlságosan, de majd most. Jól, tényleg.

Cica még mindig nincs meg, és ezúton dokumentálnám abbéli szándékaimat, hogy szeretném egyesével eltörni az ujjait annak a faszkártyának, akinek ehhez az egészhez akár a leghalványabb köze is lehet.

Tovább. A kinti cicám köszöni szépen, él és virul, most már annyira jóban vagyunk, hogy amikor hazafelé tartok, ha hallótávolságon belül van és hívom, megjelenik, mire elérem az ajtót. Érvényes ez a szobám emeleti ablakára is, amin néha random, hívás nélkül is behalad, hogy aztán átlósan elterpeszkedjen az ágyamban a kis izgága feje, az.

Ezen kívül pár napja találkoztam hazajövet egy sünivel a mi uvarkánkon. Épp meg volt dermedve, hogy majd bisztos jól nem veszem észre, de megszívta, mert észrevettem jól, úgyhogy én is megdermed. Mikor realázálta, hogy nem rohanok oda izomból letépni a fejét, tovább folytatta a matatást. Ment fejjel előre a fűben, fújtatva, mint egy gőzmozdony, megállás nélkül. Amikor talált valamit, azt onnan lehetett tudni, hogy hangosan csámcsogott. Édi volt. Ezzel a kis műsorral eltöltöttem kábé húsz percet, mielőtt bementem volna.

Melóban azt hiszem, semmi különös, igyekszem a továbbiakban többet írni, és akkor majd ápdét leszek a funny sztorikkal. Áradozhatnék most például a kedvenc kis másodpilótám múltheti kis műsoráról, de inkább nem, mert majd ha lesz még miről, akkor később. Fingörz krosszd.

Plusz kezdem eldönteni, hogy akár pilóta is lehetnék, mert miért is ne. Persze ennek az útnak vannak kisebb, sőt főleg nagyobb rögei, de ha például a lóvé esetleg meglenne hozzá, akkor egészen elérhető lenne a dolog. Nem vagyok én ám akkora nagy inkompetens mafla, amekkorának néha látszom.

Eltűnt a cicám. Két hete.

Sick of..

Vannak időszakok, amikor simán úgy érzi az ember, hogy jó is, meg hogy azért egy kicsit a kelleténél jobban elég mindenből. Azaz most. Szépen kisétálni a világból, az nem ártana. Különben nem rossz.

Mindig vagy csináltam valamit, vagy simán lusta voltam, úgyhogy sok minden kimaradt. Azért emlékszem.

Újra itthon, kalandos hazaúttal, és már majdnem mindjárt megint vissza, ami nem olyan szívmelengető hír, dehát.
Pozsonyba repülve vasárnap, mivel Pestre csak hétfőn délután van gép, azaz két nap telik el a semmivel. Hogy majd ott jól busszal ki a buszpályaudvarra, merthogy mennyivel jobb a busz, nem kell annyit rá várni, mint a vonatra, gyorsabb is, és Szilvi különbenis tudja, hogyan kell. Megkérdeztük. Át kellett volna szállni egyik buszról a másikra, aminek a szépséghibája mindösszesen annyi, hogy a bizonyos másik busz vasárnap nem jár. Az úton egy lélek se, nagy nehezen sikerült leintenünk egy taxit, akiről egész végig nem tudtuk biztosan, oda-e visz-é, ahová menni szeretnénk.
Végül oda vitt. Egy percen múlt, hogy nem késtük le a haza induló buszt, jobban nem is időzíthettünk volna. Rohadt kényelmetlen bőrülés, Lord of War a miniplazmamozin és saját utaskísérő is járt az úthoz. Nagyon mókás volt, kacagtunk is, hogy vajh egy buszon milyen is lehet a széftidemó meg a túlélési technikák.

Otthon népstadioni buszmegállóba le pénzér, hogy aztán elbékávézhassak a Örsre. Jéééj. :)
Ismerősnél grillezés, tiszta vidéki hangulat. :)

Másnap haza. Itthon tiszai strand siklókkal és sípoló kacsákkal tarkítva. Nyíregyházán megszbadítottunk egy műanyagmadzagba gabalyodott galambot, ami hetem egyik fénypontja volt. Amikor megfogtam, vergődött, mint az őrült, aztán vagy arra jött rá, hogy esélye sincs, vagy arra, hogy nem akarjuk bántani, de megnyugodott. :) És levagdostuk róla a kötelet, feltételezem, azóta is vígan éli világát.

Plusz görkorizok, aminek már olyan eredménye is van, hogy hatalmasat zakóztam. Aminek örülök, hogy nem az államon van horzsolás, csak a bal könyökömön. :) És a cicccaaaa szóval siklás közben ölni lehet. :D

Sikerült megfáznom, napok óta nem alszom, mert vagy az orrom folyik, vagy a nyálam, vagy mindkettő. Ja, tudom, szekszi az. Viszont ma voltam dokinál, írt is fel gyóccert, meg űrtechnológiás orrsprayt, ami meggyógyít egyből az agyadig. Csak azt nemtom, a patikus néjninek miért azt kellett ráírni, hogy 3x2 puff. :D

Gondolkodom azon, hogy kinyomtassam a Tvájlájt egy kiegészítő kis részét, holnapra el is döntöm, hogy de. Attól, ami hűhót csapnak a filmek meg a kis sztárocskák körül, a könyvet én igenis szerettem. A többitől meg sick, ja.

És miközben ezt írtam, egy alattom szúnyog valóban megharapta a lábamat, valamint arra is rájöttem, mi maradt ki.
Hogy az elmúlt hetekben a lengyelek ugye eltávoztak, ami lakásfelújítást vont maga után. Konyha és fürdő kicsempézve, az ő szobájukat pedig kifestettem, átrendeztem, felturbóztam, beleköltöztem. Még nincs teljesen kész, meg szoknom is kell, de asszem, szeretni fogom.

El kellene indulnom valahova. Valami felé. Hamarost..


Fülbemász

Jósgömbölés

Hát hajjaj. El vagyok kissé maradva, és míg elméletben faszául megy a dolog, gyakorlatban majd jól meglátjuk, hogy nem bisztos.

Kezdjük a hazamenésem előtti napon, amikor is hősiesen elintéztem Eszternek, hogy ő is.

Azaz na. Most kezdek neki másodszor a posztnak, merthogy dús lesz. Remélem. :)

Tehát. Behívtak ugye sztendbájról, öt húszkor, hogy legyek már kedves hat negyvenötre befáradni, merthogy menjek el Brüsszelbe. Namondom, fasza, mindenki, de mindenki, akit ismerek, sztendbáj volt aznap, ezek meg pont engem hívnak, aki négy napot dolgoztam. Mindenki azon panaszkodott azon a héten, hogy elvették a napjait, én természetesen azon, hogy egész héten dolgoznom kell. Meg persze másnap haza terveztem is menni.
A sztori az, hogy a brüsszeliek egyik gépe bekrepált, úgyhogy mi vittünk nekik alkatrészt hozzá, amit Stanstedről hoztak ide. Majd elvitték a mi gépünket, míg mi vártuk, hogy az ő szar gépüket megcsinálják, hogy vissza tudjunk jönni ide. A dolog szépsége, hogy mindenkit sztendbájról hívtak, utolsó napján, azon megfontolásból, hogy ha ott ragadunk, minden fasza legyen. Nekik..
Az utasok, akiket aztán a megszerelt géppel hoztunk, hét óra késéssel indultak, amiértis épp minket akartak kinyírni, akiknek a leghalványabb lila köze nem volt még a bázishoz sem..

Amikor visszaértünk a krúrúmba, gondoltam, megkérdezem, hogyan is áll egyetlen Eszterem ánpéjd lívje, ugyanis egy hete beadta, de nem kapott értesítést, viszont a jegye is meglenne másnapra. Következő héten öt hómsztendbája lett volna, arra meg mi értelme ittmaradni, hogy hívogassák az embert a semmiért. Erre kiderült, hogy annyira balfékek voltak, hogy el sem küldték a kérelmet, de mivel szépen néztem, béz szupervájzor Krégkiscsillag öt perc alatt elintézte. Virágot az öltözőbe.

Másnap hazafelé a gépen az a lengyel pasi volt az egyes, akivel a supernumeraryt csináltam, azaz akivel legeslegelőször repültem, mint krú. Egyenruhában meg minden. Persze csak rám emlékezett, arra nem, hogy mikor repültünk együtt. Nagyon édi volt, egész úton csorgott a nyálunk utána. (valahogy épp előtte fejtegettük, hogy lengyel pasival nem biztos, hogy kezdenénk, nos ő a kivétel :D) :P Kérdezte, repülök-e még. Mondtam, hogy igen, kellett is volna együtt mennünk, csak elfelejtett megjelenni. Kiderült, mindez azért tötént, mert őt sztendbájról osztották be, erről csupán őt felejtették el értesíteni. Mondjam, hogy ez meglepett?
A reptérre érve Eszter egész családja kint volt, értem természetesen megint elfelejtettek jönni. Ehhez mondjuk hozzájárulthatott némiképp röpke két órás késésünk is. Eszter mutterja közölte velem nagy szívélyes mosoly közepette, hogy olvassa a bologomat. Menten agyvárzást kaptam sűrű ajjajok kíséretében. Aztán cirka másfél hét elteltével realizáltam, lehet, nem is az én blogomat olvassa, szerintem nem lett volna olyan kedves. :P

A pesten töltött éjszaka után másnap indultunk Klagenfurtba.
folyt. köv.

Az út viszonylag eseménytelenül telt, mekkora közhely, mi? De tényleg. Jobbára sikerült végigaludnom. Ausztriába érve megálltunk egy boltgyűjteményben, aholis végre sikerült fejbőrlenyúzós hajtűt kapnom. Végre.
A szállás Krumpendorfban volt. Családi panzió sok szobával. A svédasztalos reggeli kínálatába sárgadinnye, áfonya, eper és még vagy tíz féle gyümölcs vegyült, ami be köll vallani, nem egy utolsó dolog. Vacsira általában krémleveske, meg valami salátával.
A napokat többnyire strandon töltöttem tó, halacskák és kunyeráló kacsák társaságában, amik nagyonnagyon viccesek. :) És a banánt is szeretik. :D

Voltam röpi vbn is, ugyanis az ősök emiatt jönnek ide minden évben ilyenkor. Nyertem Swatchos nyakbaakasztót és sikerült leugranom egy hatvan méter magas állványról, ami elég buli. :)

Hazaféle Klagenfurtból oké volt az út, azon paráztam, hogy a fennmaradó másfél óra alatt hogyan fogom elérin a gépemet Stansteden. Leszállás után negyvenöt percet vártam a csomagomra, aztán végigrohantam Stansted Eeeerporton, mondanom sem kell, csatakos voltam, mint egy igásló. :P A csekin előtt zokogó franciák hada, akik valami hiba folytán nem kerülhettek fel a gépükre.. Leadtam a csomagom, rohantam securityhez, erre a faszi közli, hogy nem jó a beszállókártyámon a vonalkód, menjek vissza csekinhez nyomtattatni másikat. Fasza. Visszarohantam, aztán megint security. Volt még tíz percem indulásig, amit sikeresen rohanással töltöttem a terminálon keresztül, aholis kiderült, hogy késünk. Fél órát vártunk, mire felmehettünk a gépre, épp abban a percben kezdett el az eső is szakadni.. A gépen a kapitány közölte, cirka másfél óra után mehetünk is. A probléma az volt, hogy Stansted csomagkezelő rendszere összeomlott, ezért egész nap késtek a gépek. A kimenők nem kapták meg időben a csomagokat, a bejövőknek ezért nem volt hely, satöbbi. Lényeg, boldog voltam, hogy nem kell ott töltenem az éjszakát.

Dublinban élvezhettem Akbar Muhammad társaságát, aki hazahozott. Itt találkoztam Jan barátnőjével, aki két hétig nálunk lesz. :) És szembesültem a ténnyel, hogy a lengyelek nincsenek itt. Jan azt mondta, már a másik helyen alszanak. Kull. Másnap rohangáltam, mostam, takarítottam és repeső kis szívvel vártam, hogy hajnal háromkor kelhessek.

Első napomon Bouvet Carcasson járatot csináltam, ami franciákat jelent. Reggel azt kívántam, bárcsak Simonával repülnék, és tényleg. :) Nem kicsit örültem, mikor ez kiderült. A hármas egy olyan lány volt, akivel együtt csináltuk a tanfolyamot, és aki öt hónap ittlét után nem tudja, hogyan kell a papírmunkát összeszedni. Teszem hozzá, ezt általában az is tudja, aki még csak egy hete van itt. A nap végére a kettes, akivel egész nap hátul volt, kiakadt, az egyes, Simona pedig megköszönte nekem, hogy én voltam a négyes, nem ő. :D Mondtam neki, tudtam, mit csinálok. :P

A második napomra nem igazán emlékszem, úgyhogy biztos nem volt semmi különös.

Harmadik nap, hómsztendbáj, szerencséjükre most nem mertek hívni. A lenygelek aznap költöztek ki végleg, és mint kiderült, otthon voltak, és a kocsit hozták ki. Hajnal fél háromkor jöttek haza, mondanom sem kell, minden ajtócsapkodást, üvöltözést és egyéb csörömpölést sikerült hallanom.
Napközben ők pakoltak és közölték Jan nőjével, arcba, ja, hogy azért költöznek ki, mert annyira utálják a pasiját.. Hát no. Közben itt volt Eddie a plumber is, aki kicserélte a bojlert, és a gyökér lenygelek megtudták, hogy a fürdő ki lesz csempézve, festve, plusz a konyha is némiképp megújul. Elég gáz, nem? Akkor újul minden, mikor vééégre elhúznak. :)
Délután kimentünk Malahidera a tengerhez, ahol fincsi kis tékövéj kaját ettünk, amit sikeresen telefújt a rohadt szél homokkal, sőt még a seggemet is. Hazaféle a buszmegállbóan találkoztunk a korábban említett lengyel egyessel. A meglepő a helyzetben az volt, hogy négyen voltunk, de ő jobbára hozzám beszélt, és többször is megkérdezte, nem véletlenül a sztitszenterbe megyek-é, ahová épp ő is. Hát, sajnos nem arra mentem, de a világmegváltó ötlet, miszerint este jöhetne velünk bulizni, természetesen egy másodperccel azután jutott eszembe, hogy ő elhúzott a saját buszával. Úgyhogy nem jött velünk este bulizni.
Magassarkúban mentem, sima fekete gatyával, Jan nem ismert meg. :D Megittunk egy cidert, ami körtéseseben fincsi, majd tizenegykor én hazaindultam, mivelhogyugye másnap négykor kellett kelnem, szép az élet trallala. Gyalog mentem, minek eredményeképp a magassarkú feltörte a sarkam, úgyhogy levettem és mezítláb jöttem haza. A dolog romantikáját csak az rombolja le, hogy útközben belerúgtam a betonba, de úgy, hogy a nagylábujjam is elhalálozott bele.

Másnap tettem a sarkamra ragtapaszt. Ez azzal végződött, hogy a maradék pici bőrt is ledörzsölte, ergo alig tudtam járni. Azóta kötés és szép remények.
Máltára mentünk, az egyes megdícsért, milyen zseni vagyok. :D És volt egy őrült nőnk is. Majdnem fellökte a trolit, hogy neki itt most át kell haladnia, merthogy ő valami nemzetközi erlájnnak dolgozik és blablabla. Mondom neki, whatever, és megvártuk, míg átverekszi magát az egy milliméternyi résen. Tuti gyagyás volt. Erre leszállás előtt odacsönget, hogy mikor szállunk le. Mondom, háromkor, fél órával a tervezett előtt. Erre asszongya, dehát neki fél négykor megy a gépe Corkba. És mondom, akkor esetleg repüljek gyorsabban? Hogy lehet valaki akkor gyökér, hogy az előző járat érkezésével egyidőben foglalja a következőt? Biztos igénybe akarta venni a Rájener teleport szolgáltatását, vagy nemtom. És én vagyok a bunkó. Ja, az is az én hibám, hogy retardált vagy, mi?..

Utolsó napomon egy magyar csajjal meg magyar eyessel repültem, plusz azzal a szlovák csajjal, akivel anno baszdmegelni tanítottuk egymást. :D Igazán szórakoztató volt.

Aztán tegnap Katával elmentünk nézelődni, plusz akartam venni pár dolgot, aminek az lett az eredménye, hogy a pár dolog még várat magára, viszont vettem egy felsőt egy vagyonért. Ájj. Az a kateória, amit egyszerűen nem lehet otthagyni. Plusz beleszerettem egy ugyanilyen kabátba, egyetlen szépséghibája, hogy nem volt a méretemben.
Este pedig elmentünk megnézni a Heri Potkert, hát, no comment.

Emellett az történt még, hogy rájöttem, hiányzik London. Vissza_kell_mennem. Úgyhogy mostantól ezen a projecten dolgozom.

Lassan aluszni tér, de holnap majd meglátjuk, mire emlékszik az elmúlt másfél hétből, s akkor aztán majd jól meg.

Újabb elbaszott poszt

Az mennyire gáz, hogy úgy kell írnom, hogy a rosterem a kezemben van, mert különben nem emlékszem, mi mikor volt, és az előző posztot is lusta voltam rendesen megírni? A kérdés költői, megvan a saját válaszom.

A fele így is kiesett. És ez nem is az a roster, amit nézni akarok. Ehh. Kezdhetném a három off napommal, amin jobbára semmi különöset nem csináltam. Szombaton randiztam. Ja, én. Meglepő, mi? Úgy volt, elmegyünk állatkertbe, de mivel az idő szokás szertint fos volt, csak kajáltunk, iszogattunk, meg mászkáltunk. Aztán majd meglátjuk.

A héten sikerült öt napot dolgoznom. Az elején még úgy indult, hogy három, aztán kaptam még egyet.. Kedden volt hawaii party, rájeneres, de természetesen nem bírtam elmenni, pedig nagyon szerettem volna. Eredetileg másnap nem dolgoztam, de aztán ez megváltozott és de. Persze tettem erőfeszítéseket a dolog érdekében, elmentem before partira, de már ott kidőltem, úgyhogy inkább hazajöttem, másnap 4kor kellett kelnem. Erre lakótársam háromkor olyan esemessel ébreszt, hogy ha véletlenül nem alszom, engedjem már be, mert nincs kulcsa.. Persze, véletlenül nem aludni háromkor elég valószínű, nem? :P

Úgyhogy dolgoztam másnap, a negyedik napomon is, és annak végén már azt hittem, érinthetetlen vagyok. Hát nem, sztendbájról is behívtak öt húszkor.. Elmentünk Brüsszelbe, ahol három és fél órát szoptunk, sanszos volt, hogy nem tudunk hazajönni. Ezzel már csak az lett volna a problémám, hogy én ma mennék, azaz megyekis hazaaaa. De szerencsére hazajöttünk, túléltük, sallala.

Úgyhogy most készülődnöm kéne, rohangálnom ezerrel, ahogy mindjárt fogok is. Asszem, hulla leszek még egy darabig..

Nahamárígy belejöttem

Az indok nélküli vergődéstől csak némi kesert érzek a torkomban, nevezzük hányingernek. Magamra venni nincs miért, de hála nékie, poszt jön.

Első hómsztendbájon semmi, második szar fos szar idő, nehogy menni tudjak bármerre.

Aztán következett életem értelme, Manchaster-Budapest. Ha épp leszállva voltunk, Dublinban, természetesen szakadt az eső, olyannyira, hogy amíg a gépen vártunk, be kellett zárnunk az ajtókat, ezzel mérsékelve az egyébként is jelentős árvizet. Egyesek anyázva rohantak fel a gépre az esőben, igazán kultúrált dolgokat láthattunk, hallhattunk. Otthon 30 fok, szansájn, egyes ekunyerálta magát kocsival cigizni.

Ami meglepett. Hazafelé volt egy nő, két gyerekkel, kérdezte, én honnan. Mondtam, magyar vagyok. Azt mondta, meglepi, mert tök kedves voltam vele. Azt hittem, csak be akar szólni, de komolyan gondolta, aztán elmagyarázta.
Boarding gatenél tök bunkók voltak vele, és panaszt fog majd tenni Ferihegy eerportnál. Tizenix éve él Dublinban és az írek általában kedvesek, ezért gondolta, hogy ír vagyok. Nem kicsit esett le az állam. Fura volt, de azért jó érzés. :)

Este pedig, amíg a kocsira vártunk, láttam egy rókát. A reptéren. Rókát.. Sajnáltam. :(
Plusz a napom azzal ment el, hogy próbálták elmagyarázni, mi az a badger. Nem jöttem rá. Aztán este megnéztem, mert tök izgatott voltam, hogy van olyan európai állat, amit még nem ismerek. Tévedtem. A badger, az pontosan európai borz. Merthogy a skunk az amerikai. De attól nekünk még borz.. Úgyhogy, ha úgy vesszük, végig gyaníthattam volna.

Máma hosszú és fárasztó napom volt, sok hülyével. Vége. Alig vártam, hogy közelebbi kapcsolatba kerülhessek az ágyammal. Megtörtént. :)
Az egyesem egy magyar lány volt, akivel előtte nem nagyon beszéltünk és nem is volt túl szimpatikus. Kiderült, hogy tévedtem, nagyon jó fej. Örültem. :)

Eszembe jutott még valami. Nem osztom az észt a magas lóról, csak leírom, amit gondolok. Ahogy gondolom. Nem ismersz, életedben nem láttál, nem beszéltél velem, ergo honnan is tudnál megítélni. Nem tudom, ki kényszerít, hogy elolvasd, de ha már elolvasod és nem tetszik, minek jössz vissza? Nem értelek.
Ha olvasod, de nem érted, nos, nem sértegetni akarlak, de lehet, ez a sport nem épp neked való. Vannak ám még érdekes dolgok, vonaaat, kifestő, roller, gumikacsa, ilyenek, játsszál azokkal. Nem óhajtom a helyet anyázással megtölteni, úgyhogy arra kérlek, a jövőben, ha azért jössz ide, inkább ne is fáraszd magad, törölni foglak. Ha értelmesen is képes vagy szólni, akkor hajrá.

Azért sem lesz címe

Mielőtt belefognék a regélésbe, szeretnék kitérni valamire ugyanezen csodás posztban.
Nem értem azokat a gyökereket, akik mocskolódni meg anyázni meg szarságokat fröcsögni járnak ide. Főleg, hogy amit akarok, úgyis törlök. Namármost, kedvesem, ha azt propagálod, hogy minden nő kurva, akkor:
a, biztos nagyon szeretnéd, hogy így legyen
b, ideje lenne megbeszélni anyuval is, miket gondolsz róla, biztos boldog lesz
c, ha ez így van, és bánt téged, be lehet melegedni

Ámen.

És a poszt. Kezdjük több, mint egy hete. Utolsó napomon, ami kedd vala, double Gatwick jutott osztályrészül, ami fantasztikus élmény minden egyes alkalommal. Főleg most, hogy sikerült két órát késnünk a második kör előtt, minek eredményeképp 22:20 helyett éjfél után értünk földet. A végét még fűszerezi, hogy felnőtt emberek nem képesek birkamód követni, hanem első adandó alkalommal elkanyarodnak valami random irányba, hogy aztán összevadászhasd őket. Biztos az én hibám, lehet vannak olyanok, akiknek éjszaka csodás rájeneres hájviz mellényben hobbijuk a reptéren mászkálni. Mondottam volt már párszor, kéne egy korbács.
Plusz mire végeztünk, nem volt már kocsi visszamenni az offiszba, úgyhogy két gépnyi embör került az utsó crewvanbe, olyanyirra, hogy még az ölemben is ült egy csaj. :D

A szerdát édes semmittevéssel töltöttem, vagyis nasivásárlással, ilyesmikkel. Ugyanis. Másfél héttel azelőtt kértem fizetetlen szabit, amit sikeresen meg is kaptam. Viszont, szerdán nincs gép, csak csütörtökön, így eshetett meg, hogy egy nap oda. Értesítést persze a szabiról hivatalosan akkor kaptam, mikor már a jegyem is megvolt, hogy megkaptam, azt a rosteremen láttam. Hiába, kemény dolog az adminisztráció.

Csütörtökön remekül hazarepkedtem, 50 perc késéssel, többnyire eseménytelenül. Az emberek még mindig birkák, viszont ült mellettem két csávó, akik egész úton fűzték az agyamat, igazán jól szórakoztam. :D
Indulás előtt "otthon" elolvastam még a Tvájlájt 3 végét, ugyanis kicsivel előtte magamévá tettem a négyet, ami rohadtnagy, rohadtnehéz, és rohadtjó, mint azóta kiderült. Nem akartam két könyvet hazacipelni.

Pénteken élveztem, hogy otthon vagyok, majd délután anyummal mozi, kécceris bizony. Elsőre a Jégkorszak 3, ami nem is olyan rossz, mondhatni, hozza a formáját. Lehet, egy mozijegyet nem ér meg, de egy megnézést mindenképp. Sőt.
Majd az új Sandra Bullock film, aminek a címéről ugyan fogalmam sincs, de határozottan állíthatom, ez bizony megéri még a mozijegy árát is. Ilyen esküvősdi valami, nagy poénokkal. Kedveltük.

Szombaton röpibajnokságra mentünk, ahol anyum csapattársa már az első meccs alatt caput. Node, a női mezőnybe zokszó nélkül beengedtek mellé egy 14-15 éves forma fihúcskát, aki nem kicsit játszott faszául. Mondhatni annyira, hogy másodikok lettek. Lehettek volna elsők is, ha a másik csapat nem két olyan egyedből áll, akik profi bajnokságban játszanak. Ugye..
Majd este besötétítettük a fél hajam. Azért félt, mert bár anyám állította, hogy elég lesz a festék, nem lett. Nem volt annyira feltűnő a felemásság. Különben. Oda a rókabarnaság. Vagy majd meglátjuk.

Vasárnap szabadban halsütés helyett konyhában halsütés, némileg esőre látszott állni, de végül mégsem.. Nagyjából ez.

Hétfőn kocsikázás nagymuttival, pihegés otthon. Asszem.

Kedden sikerült összehozni életem legborzalmasabb napjainak egyikét, ugyanis cicát valaki előző este kiengedte, majd kint is felejtette, és nem került elő másnapra. Másnap egész napra.. Nem kicsit viselte meg kötélidegeimet a dolog, kerestük egész délután, semmi. Este került elő, majdnem feketén, mint az ördög, én meg nem tudtam, hogy örüljek, vagy jól picsán rúgjam. Az ééééén sziszámat.
Befogtak egy délutánra könyvelni is, amit nem fogok soha kedvenc foglalatosságaim között számon tartani.. Pfujj.

Szerdán némi pakolászás, félhaj befestése, meg izélés, hogy nem nagyon akaródzik visszajönni.

Csütörtökön délelőtt még néztem a reggeli vénasszonyos sorozataimat, mint pölö a Csillagkapu, aztán délután fel naagy falu, reptér. A reptéri poén: Odaérünk, hatalmas sor. Persze nyilvánvaló, hogy a felének fingja nincs, hol is kéne valójában állnia, a másik fele, amelyik pedig sejti, kekeckedik, hogy hol is van a sor vége. Az utolsó pillanatban változtatták meg a check-in pultok számait, úgyhogy sikerült az elsők között túllennem a dolgon. Csak azt sajnálom, hogy nem memorizáltam a nagyokos képét, aki beszólt, tuti meglobogtattam volna a beszállókártyámat, hogy akkor hol is van a sor, meg a vége. :D
Eseménytelen út, hírek a házban. Volt némi vita a távollétemben, aminek az lett a vége, hogy kiderült a lakótársak gyökerek, le lettek oltva a tulaj által. Jó, nem annyira, a lényeg, hogy annak adott igazat, amit mi gondoltunk.

Például. Nem kell a mosogatóban áztatni a mosatlant a gépbe tevés előtt. Ugyanis, bár az elmélet szép és jó, az edények nem áznak levegőn, víz nélkül. Meglepő, mi? Plusz hivatalosan is hangosnak lettek nyilvánítva, úgyhogy kussolás van, és bunkóság a nappaliban tanulni, közben meg szájhúzgálni, ha valaki oda óhajt menni. Mindenkinek van saját szobája tanulásra, a nappali meg nem arra való. Persze ezt bivalybasznádi társaink félreértelmezték, ezen még korrigálunk a jövőben. :D

Mapedig, olvasgatás, zacsis leves csodálatossá tunningolása. Ja, lassan angolul is kezdek olvasni. Ha elértem a kívánt sebességet, szólok.