A tükör, mert az jó.

Nincs itt buli, csak csendben öregvés

2011-11-28T21:47:00.001+01:00

Avagy hosszú hallgatás után megtisztelném magunkat legalább egy születésnapi poszttal.

Annyi minden járt ma a fejemben, - mint mindig, mily meglepő - hogy szinte biztos vagyok benne, a java kimarad, próbálkozni azonban miért is lenne kár.

Egészen pontosan a mai nap alkalmával a szülinapjaimon elmélkedtem. Gyerekként rettentő buli volt az egész, már hónapokkal előtte is alig vártam, mi lesz a szülinapi meglepi, szeretteim pedig minden alkalommal kitettek magukért. Amennyire emlékszem.

Aztán tini koromban volt egy pár éves időszak, amikor minden egyes jeles napon ezek közül összevesztem anyámmal, ezért kissé sem vártam az alkalmat gondolván, úgyis elcseszett egy nap lesz csak a sok közül.

Idén pedig, nem is tudom. Valahol épp olyan izgatottsággal vártam ezt a napot, mint gyerekkoromban, annak ellenére, hogy tudtam, semmi nagy buli nem várható, sőt. Nem is vágytam ilyesmire, csupán az érzés volt ott.

Sosem gondoltam még igazán végig, hogy születésnapokkor tulajdonképpen azt vagyunk hivatottak ünnepelni, hogy a világra jöttünk, önálló létezésbe fogtunk. Vajh van-e ezen mit ünnepelni?

Kicsit úgy érzem, ha nem lettem volna bohókás évekkel ezelőtt, fel is tudnék mutatni valamit, amire büszke vagyok. Vannak ilyen dolgok, nem is kevés, de mostanában úgy érzem, többre is képes lennék. Persze, holnaptól próbálkozás tovább. :)

A helyzeten nem segít, hogy az elmúlt két napban ledaráltam a Bridget Jones mindkét részét.

Feleim, elő a sziszákkal.

Háhüjevagyokén?!

2011-09-25T23:37:00.000+02:00

2009 májusánál járok, és nem tudom még abbahagyni, mit tagadjam, élvezem. Elkacarászok itt-ott, máshol meg úgy csapnám magam homlokon, hogy öröm lenne nézni. Hiába, akkor még nem tudhattam nagy titkokat ama dolgokról, amikről jóhiszeműen értekeztem.

Naiva

2011-09-25T21:14:00.000+02:00

Nem.

A tegnapi napom annyira rövid volt, hogy alig érte meg bemenni. Nem volt ellene kifogásom. :) Ha Ronny nem visz be ötkor, és nem együtt jövünk haza tízkor, akkor a taxira-mivel szombat volt-többet költöttem volna, mint amennyit kerestem. De rendes volt és hozott-vitt, sőt, a gépnél is felvett, mikor végeztünk. (még mindig nem tudjátok, kicsoda ő, tartozom pár posttal tavalyról, hamarost)

Hazajöttünk, az idő pedig annyira szép volt, hogy mindannyian hatalmas reggelit csaptunk odakint. A fiúk aztán hosszas készülődés után eltávoztak esküvőzni, én pedig, mivel a zuhanyra várni kellett, elszundikáltam. Amint magamhoz tértem, zuhany, majd Doktorház.

Ma ébredés, reggeli, a házban mindenki rohadt másnapos. Kicsit meg is sértődtem, mert curryt akartam nekik főzni, tudniillik rég csináltam már, sőt, mióta itt lakom, még nem is. Viszont én most nem kívánom, a többieknek akartam, a macskajaj miatt viszont nem nyúltak volna hozzá, úgyhogy majd talán holnap.

Mindenesetre elmentem boltba így is, a tömeg előtt, és az ég is csak azután szakadt le, hogy visszaértem.

Kivételesen semmi komoly főzőcskét nem csaptam, ricottával és spenóttal töltött raviolit ebédeltem bolognai szósszal és sajttal.

Egész nap zenélés van, és Az öreg halásznak is a végére értem. Ütött.

Aztán elkezdtem itt olvasgatni. Az első hónap még nekem is "miafasz" jellegű kicsit, a többi viszont nem csak hogy vállalható, még majdnem érdekes is. Nem sok változott azóta, ha csak az nem, hogy nem biztos, hogy ennyire nyíltan írnék most dolgokról, meg vannak naivitások, amiket bár még mindig hinni szeretnék, kevésbé lepődöm már meg, ha nemúgyvanaz. Emlékek.

2011-09-23T20:20:00.000+02:00

Most is lazán elodáztam volna az írást, de már nincs pofám, mert különben szeretném. Úgyhogy. Munkára fel!

Hétfőn, a soha véget nem érő hetem után, és annak ellenére, hogy egykor kerültem ágyba ismét kelnem kellett kilenckor, lévén Nórával megbeszéltük, hogy szőnyeget tisztítunk. Izgalmasan hangzik, tudom, de már hónapok óta tologattam a dolgot.

Tízre értem jött, onnan tudtam, hogy ideért, hogy a nyitott ablakon keresztül hallottam a váltó hangját, mint mikor rossz sebességbe teszed. Kellemes egy hang..

Elmentünk a gépezetért, aholis közölték, az internetes regisztráció adatainak nyoma veszett, satöbbi. Ráadásul a faszi, aki kiszolgált, tök hülyének nézett, mintha attól, hogy nincs farkam, hülyébbnek kéne lennem, holott kettőnk közül nem én voltam, aki kérdés után valami tök másról kezdett el beszélni.

Hazahoztuk a masinát, megkezdődött a MUNKA. :D Kipakoltam a szobából az útban lévő dolgokat, majd végigmentem a szobán a géppel. Négyszer. Ha addig csináltam volna, amíg tiszta vizet szív fel a szőnyegből, valószínűleg még most is sikálnék, úgyhogy a döntés az, hogy majd fél év múlva megint. Nem olyan egyszerű egy olyan szőnyeget kitisztítani, amit rajtad kívül sanszosan még senki sem próbált. ~~De, a lakótársam tavaly télen, amikor Brüsszelben ragadtam két napra. Egy délután helyett öt napig száradt, ami megtanított, hogy ne bízzak ilyesmit pasira, akkor sem, ha meleg. :D~~

A foltok, amiknek el kellett tűnnie, eltűntek, a szőnyeg másnapra megszáradt. Mikor kész voltam, Nóra eljött felvenni az szerszámot, hogy náluk is tisztuljon a szőnyeg. Mikor megérkezett, elkövette azt a hibát, hogy megnyomta a csengőt, minek következtében a kutya idegrohamot kapott, úgyhogy várni kellett kicsit. Ám amikor bejött, nem a szokásos reakciót tapasztalhattuk, miszerint felrohan a szobájába és addig rejtőzik, amíg az idegen a házban van. Ehelyett két lábra állt, mint egy nyuszi, és megbogarasodott szemekkel szipuzta a hölgy kabátját, gyanítjuk, a kutyája miatt. :D

Ezen kacagtunk egy kicsit, majd gépezet el, én pedig csináltam melegszendvót és csatlakoztam Ronnyhoz és német szappanoperáihoz a nappaliban a könyvemmel. Később megmostam a hajam, majd hamar aludni tértem, hosszú volt a nap.

Kedden izomlázzal ébredtem, amit meglepő mód nem vettem túlságosan zokon, tisztára, mintha edzettem volna előző nap. Azonban ismét nem durmolhattam sokáig, kozmetikushoz voltam hivatalos némi kopasztásra. Terveztem tőle megérdeklődni, ismeri-e még a magyar fodrászt, akit ezer éve említett, de mint kiderült, már nem ajánlja. Remek, várhatok novemberig. Aztán hazafelé menet beugrottam boltba, ami történetesen egy bevásárlóközpontban található, így történhetett, hogy hirtelen felindulásból mégiscsak elmentem fodrászhoz. Nem bántam meg, sőt, az egomat is polírozta némiképp, ahogy a lányka a hajamról áradozott. Kérdés, mindenkivel ezt csinálják-e. :)

Itthon főzőcske, könyv, majd korai fekvés esmét.

Szerdán végre nem kellett semmi miatt kelnem, mégsem sikerült túl sokáig aludnom. Délben bolt, délután pedig főzés a kiccsaládnak, mivel a tegnapi lazacoz már nem volt kedvem, kidobni meg nem akartam. Az egyik leányka nem eszik halat, ezért kétféle tésztaszósz készült: az egyik hagymás-lazacos brokkolival, tejszínnel és fokhagymával, a másik ugyanez, a lazac helyett sonkával, sajnos gomba nélkül, mert azt sem szereti..

Vacsi, könyv, Doktorház, aztán kissé késői alsz annak ellenére, hogy másnap háromkor kellett kelnem.

Csütörtökön meló korai végzéssel. Hazaértem, épp készültem zuhany után hamari tentikélésre, amikor Ronny mondta, hogy Arthur's day alkalmából ötkor elmennek egy kicsit iszogatni, számítanak a jelenlétemre. :D

Mit volt mit tenni, fél óra powernap után menni kellett. Egy pántos felső volt rajtam egy inggel, kissé sem bulizós, a legkevésbé sem kihívó, mégis egész este a cickóimon voltak kiakadva, mondhatom, remek volt.

Először egy pubba mentünk, ahol ők az aznap ünnepelt fekete sört fogyasztották, jómagam pedig gin-tonicot szürcsölgettem.

Ezután egy bár következett, ahová belépve tömény húgyszag fogadott, amit nem lehetett nem észrevenni. Igazából nem tudom, miért, a hely nem rossz, tele sem volt, az este még fiatal, szóval tudjafene. Mindenesetre beültünk, újabb fekete sörök és gin-tonic. Az egyébként nem túl gyakori élő zene épp akkor kezdődött, amikor megérkeztünk, és pont akkor ért véget, amikor menni készültünk. Egy lány egy mikrofonnal és egy pasi egy gitárral és erősítővel. Mindannyian nagyon élveztük. :)

A végére Ronnynak sikerült annyit innia, hogy nem bírta befogni az amúgy sem könnyen beálló száját. Rengeteget nevettünk, és végül nem bántam meg, hogy elmentem.

Nem ismertem korábban ezt a számot, és a kis zenészek előadásában ezerszer jobban tetszett. Egye fene, így sem rossz.

Collapsed

2011-09-18T11:06:00.002+02:00

Kész, vége, most fogyott el a lendület, hogy szakadna a rosteringes faszkarókra az egész épület egy kis napalmmal dúsítva. Kezdem nehezen viselni, hogy: keljél fel nyolckor, kezdj el készülni, be tizenkét órázni 800 kibaszott utassal, landolj éjfélkor, kerülj ágyba egyre, aztán az egész előlről. Öt napon keresztül, jobbára haszontalan emberekkel, akikkel üvölteni kell, mert simán végignéznék, ahogy te helyettük is gályázol. Hát lófaszt.

A sírás kerülget, ha túléltem a szarvihart, majd jövök.

~~I love my job, I love my job, I love my job.~~

Updét: sikerült túlélni az utolsó napomat, a vártnál kevesebb szenvedelem kíséretében. A két minionom annak ellenére, hogy spanyolok, és ketten együtt kevesebb, mint negyedannyi ideje vannak itt, mint én, nagyon ügyesek voltak, alig kellett rájuk szólni, mit hogy. Kellemes meglepetés volt, ennyi legalább kellett.
A rostering még mindig szarjon sünt, azaz erről majd harmincadikán nyilatkozom ismét, akkor már hátha nem. :)

(H)arculatváltás

2011-09-16T15:55:00.002+02:00

Amikor felébredtem, már látszott, hogy esni fog. Aztán esett, majd órákkal később el is állt, és nekem két opcióm volt.
Elmegyek futni, ami nagyon jól esett volna, lévén ez megint egy haragvós nap, olyankor pedig mindig jó futni. Vagy elmegyek boltba, mert ha nem, akkor a hét hátralévő részében nem lesz mit ennem, mert minden nap korán megyek dolgozni a ma kivételével. Azt hiszem, viszonylag könnyű kitalálni, melyik mellett döntöttem.

Az elengedhetetlen dolgok mellett sikerült beszereznem egy szép csillagos sálat az amúgy sem hanyagolható méretű kollekciómba. Itt élve legalább erre van indok. :)

Elkezdtem most olvasni Hemingway Öreg halászát, nem tudom még, vigyem-e melóba, ellene szól ugyanis, hogy nem szeretek úgy olvasni, hogy folyton megzavarnak. Úgy maximum színes képeket lehet élvezettel nézegetni pletykalapokban.

A felkavaró gondolatok a fejecskémben kezdenek szépen lassan az agyamra menni, a végét várom már nagyon ennek az egésznek, hogy ismét csak magamra koncentrálhassak, én legalább garantáltan megérdemlem a figyelmemet, sőt, csalódást is egyre kevesebbszer okozok. :)

2011-09-15T00:37:00.000+02:00

Elég szomorú az olyan nap, amikor már délelőtt 11kor el kell indulnod délutáni műszakra, hogy majd 11-éjfél körül landolj. A hétre jutott belőle négy is.

A buszmegállóba menet meg kell állnom egy zebránál, milyen helyzetbe kerülhet ilyenkor az ember vajon. Természetesen olyanba, hogy pont arra jár egy mama, akinek nem sietős, de be kell, hogy előzzön, hogy aztán a további öt percben kerülgethesd, lehetőleg ezzel lekésve a buszod. Elértem.

A buszról leszállva volt olyan szerencsém, hogy elém került Thómasz, akiről röviden annyit kell tudni, hogy seggnyalási alapon lett belőle nagyobbacska ember, és hogy csőbuzi. (van ilyen? A wörd szerint van.) Előttem riszált egészen a crewroomig, miközben én azon morfondíroztam, mennyi grooming discrepancyt adna, ha hátrafordulna. (Akkor kapod, ha nem nézel ki megfelelően.) Rágó, lapostalpú cipő, plusz hozzá képest nyilván nem ráztam eléggé a seggemet sem. :D

A napom elég hosszú volt, de szerencsére nem volt sok az utas, és a crew is remek volt. A nap vége felé a négyes lányka eldicsekedett vele, hogy kilukadt a lábujján a harisnya, ami önmagában vicces is lehetett volna, ha nem vág arcon a lábszmell, amikor a cipőjét levette, hogy mindezen történéseket demonstrálja.

Napom másik fénypontja az volt, amikor az egyik járatra felszállt egy pasi, kamion méretű morzsával az orrán. Mérlegeltem egy darabig, hogy tudtára adom az álnok morzsa hollétét, de aztán elvetettem a gondolatot. :)

Egész nap korán landoltunk, az utolsó járaton pedig már annyira belejöttem a nagy rohanásba, hogy amikor az ajtót zártam, sikerült magam orrba is vágni. Nem kell aggódni, egyben vagyok. :D

Ugyanezen utolsó járaton feljött a gépre egy csoport fazon, akiknek valami iszonyat istállószaga volt, a gép hátulja: a farm, ahol élünk.

Mindent összevetve azt hiszem, nagyon ügyesek voltunk ma. :)

Persze ahogy hazajöttem, megint volt okom az agybajra, még jó, hogy ez az együttélés emeli a toleranciaküszöböm, különben kevesebben lennénk vagy kettővel. Nem is olyan nagy dolog, de eléggé haragszom azért érte. Tizenegykor elmész, tizenegyre érsz haza, míg más egész nap itthon tévézik, vagy bármi, mindenesetre dolgoznia tuti nem kell. Ott az egész délutánja-estéje, de neki akkor kell berohanni a fürdőbe előtted, amikor hazaérsz, legyen az az éj bármely pontján. Azt hiszem, jobb, ha az ilyen emberek a jövőben kerülnek. :D

2011-09-11T18:08:00.000+02:00

You are Red/Blue!
Take The Magic Dual Colour Test - Beta today!
Created with Rum and Monkey's Personality Test Generator.

You are both rational and emotional. You value creation and discovery, and feel strongly about what you create. At best, you're innovative and intuitive. At worst, you're scattered and unpredictable.

Hurricane day! Hurricane day! Hurricane day!

2011-09-11T16:17:00.002+02:00

Coming soon.

Azaz tegnap este lementem forralt bort inni, ami nagyon gyorsan a fejembe is szállt. ~~Nem csak nekem~~. Kissé kihűlt ugyan, és mikrózni kellett, természetesen csak a felénél tűnt fel a belefulladt alkoholmérgezéses muslica. Szép haláál..

Ésakkor kezdődött a rezgés, hogy hjúúúj, hallottam-e, hogy másnap este tornádó lesz, és hogy.. A kerti asztalt eltették, a kukákat lesúlyozták, a tegerimalac ketrecét bunkerré alakították, szereztek rengeteg gyertyát, ilyenek. Na, mondom, fasza, ha elviszi a fejem felől a tetőt, az összes cuccom elázik. :/

Arról is szó volt, hogy a repteret lezárhatják kedd estig, és hogy nem leszünk képesek kimozdulni a házból.

Megbeszéltük, hogy ennek örömére másnap este tornádó partit rendezünk. A nagy félelemben azért elég jól sikerült aludnom. :)

A napom jó volt, rövid, viszonylag jó crewal, és egy olyan egyessel, akit sokan nem bírnak, én viszont igen. :) Mókásnak találom, meg mikor velem repül, nem szokott nagyon pánikolni, ugyanis a többiek mindig erről panaszkodnak. Megbeszéltük a tornádót, mondta, hogy deee, le fog szakadni a tetőm. Erre csak annyit reagáltam: "Ha az én tetőm megy, megy a tied is. :D" Attól kezdve nem volt olyan mókás a dolog. :)

Hazaérek, komolyan, már csak az hiányzott, hogy a kutya meg a macskák is beelőzzenek a zuhanyzóban, holott az egész házban én voltam az egyetlen, aki a nap folyamán munkát is látott..

Amíg a zuhanyra vártam, utánanéztem a mi kis tornádónknak, kinek neve Katja. (Katia/Katarzina)

Ámérikából indult, át a Csendes Óceánon, pusztítónak gondolják, de nem is ez az érdekes, hanem a neve. A tornádókat ugyanis minden 7 éveben ugyanabból a névkollekcióból nevezik el, és erre az évre az a gyűjtemény jutott, amiből annak idején Katerinát elkeresztelték. Ám amikor nagy károkat okoz egy hurrikán, a nevet leveszik a listáról, és újra cserélik. Reméljük, ő kussban marad ez alkalommal.

Mára ennyi, jövök még, ha a szellő el nem ragad. :)

2011-09-10T19:57:00.006+02:00

Este hattól reggel fél nyolcig sikerült ma aludnom, mert annyira paffon voltam tegnap, meg mert addig hagytak. Akkor Ronny elkezdte bömböltetni a germánische rádiót a szomszéd szobában, ha ő ébren van, nehogy már más aludjon alapon.

Annyira jó idő volt már akkor is, hogy megengedhettem magamnak, hogy ablakot nyissak. Fresh és üde voltam, mikor a sirályok vinnyogva repültek el odakint. Reggel jó őket hallani, lehet, mert nyaralás hangjuk van.
Reggeliztem egy kis müzlit, majd megkezdtem a mosást. Három adagot, így "hétvégén" már nem kell. Mikor a mosással végeztem, mosogattam kicsit, sikáltam a konyhában, majd reggeliztem még egy kis pirítóst vajjal és paradicsommal. :)

Később úgy elmentünk shoppingolni, hogy csak három órával később értünk vissza. Vettem cuccokat, amik a hétvégi főzőcskéhez kellenek. Útközben azt hittem, elhagytam a jegyzetfüzetem, amibe mindent írok, a fél agyam ott lakozik. Persze láttam én a pozitív oldalát is a dolognak, vehetek egy szép újat, de azért az öröm sokkal nagyobb volt, amikor végül mégis megkerült, és csak kicsit voltam szomorú, hogy mégsem lesz másik. :D
Különben boltba menet sikerült megejtenem a napi félreolvasást: bedroom elegance helyett boredom elegance formájában. :buszke:

Itthon csináltam fincsi kis lecsót tv paprika helyett kaliforniai paprikával, ami majdnem ugyanolyan jó, amennyire meg mégsem, nos, azért a részéért kárpótol, hogy szép színes tőle a kaja. A trükk, amire akkor jöttem rá, mikor először csináltam, az az, hogy a paprikát kell először a serpenyőbe tenni a hagyma helyett, ha jót akarsz magadnak. Különben a hagyma már rég lekvárrá főtt, amikor a paprika még mindig kőkemény. Itt jegyezném meg, azt hiszem, a "g" betű nem funkcionál megfelelően a klaviatúrámon. Meh.
A lecsó után Feikonak segítettem kolompért vagdalni az esti sült krumplihoz, amiből sajnos már nem fogok enni, ugyanis hét után lesz kész. Meg valami husi. Mindeközben Feiko balettelőadással szórakoztatott, amibe itt-ott én is beszálltam, hiába, szólt lent a muzik. Éés, aztán még forralt bort is rittyentettünk, minálunk most kezdődik a szezon. :)

A tegnapi napról annyit érdemes szólni, hogy rohadt hosszú volt, és megint olyan emberekkel, akik nem feltétlenül a kedvenceim. Nagyon nagy bajom sincs velük, ami azt illeti, talán csak annyi az egész, hogy az utóbbi időben jobban válogatok, kivel szeretek repülni. Nem mintha ezen múlna, végül kivel repülök.
A nap vége felé a hármasom csinált valami bődületes faszságot, amiért akár el is vihetném a balhét, ha nem lenne elég rutinom. Van, úgyhogy ha bárki megkeres, mi is történt, én maximálisan kint vagyok a szarból. :)

Az előbb zuhiztam, megtestápoltam magam, mindjárt leszaladok szüppenteni egy kis forralt bort, aztán tentike. Holnap megint hármas kelés, szerencsére elvileg már fél egy körül végzek az eddigi fél hat helyett. Juhéééj.
És azt nem is mondtam, a jó idő ellenére egész nap üvölt kint a szél, hamarosan vihar lesz.
Rengeteg mindent akartam még ma csinálni, de a nap galádul elfutott.. Na, majd holnap.

Resident Evil OST

Tegnap

2011-09-08T20:53:00.003+02:00

Tegnap, bár fél hatra mentem, viszonylag energikusan indult a napom, hajnal háromkor. Felkel, salátát csinál, szendvicskét, ahogy kell. Nóra barátném a férfijújával felvett ötkor, a szokásos helyen, a sarkon. :D
Együtt repültünk, plusz egy olyan egyes, akit nagyon bírok, mert nem izgatja fel magát nagyon semmin, és egy olyan négyes, aki háát, hogyismondjamcsak, nem túl okos, de nagyon aranyos és emellett kurva lusta. Nóra velem volt hátul, magyar buli egész nap, meg is vitattunk minden fontosat, ahogy kell. :P
A nap gyorsan, és viszonylag zökkenőmentesen ment, annak ellenére, hogy csak fél ötkor landoltunk. Számolod, ugye?.. Időközben megállapítottam, jogos, hogy én vagyok a főnök, két szőke lánnyal repülök, meg egy pasival, elvégre. :D
Mikor végeztünk, közölték, hogy annak ellenére, hogy kurvára nem fogok csak két órát dolgozni (kettőt!) jövő hét után, basznak szabit adni, nehogy már nekem is jó legyen. Kissé lerombolta az egyébként elég jó hangulatomat, mire hazaértem, teljesen bús voltam. :(

Amikor pedig leírtam, ami a szívemet nyomja, az órám sóhajtott egyet, hogy tovább számolja az időt, amiből néha sajnos túl kevés jut. Az én órám. Nagyon ritkán hallom sóhajtani.

A mai napon ugyanazokat a fostaliga járatokat csináltam, mint tegnap, annyi különbséggel, hogy a mai embereknek a fele, pont azok, akik a kezem alá kéne, hogy dolgozzanak, haszontalan. Ég és föld, mit ne mondjak, tegnaphoz képest. Összességében mégis büszke vagyok ám magamra, mert így is sikerült őket elég jól elirányítgatni, hogy túléljük az egészet. Csináltak pár emeletes baromságot, amit rettentő jól bírtam, csak kétszer-háromszor üvöltöttem velük. Ezt keveseknek sikerült eddig kihoznia belőlem, és a nap végén így is tök jóban voltunk. Szeretem azt hinni, jó velem dolgozni. :)
A zoffiszban összefutottam Nórával, amivel meg is oldódott a hazajutásom kérdése. Mondta, hogy dögunalmas napja volt, persze, tudtam anélkül is, nem együtt mentünk. :D
Hazafelé megpletykáltunk még néhány életbevágóan fontos dolgot, aztán megegyeztünk abban, hogy maj' lesz valami. :D

Itthon Feikoval legurítottunk egy kis brandyt, beszélgettünk egy tartalmasat a pasikról, meg az életről, aztán röhögtünk egy sort Ronnyn, a virágtündéren. :D
Zuhi, ágy, mindjárt elhalok. azt hiszem, iszom még egy kis tejet, aztán ma is Ötödik elemre alszunk, akárcsak tegnap. Egészen addig képben voltam, hogy "Aziz, light!!!"

Jóéjt.

2011-09-06T17:36:00.005+02:00

Az elmúlt pár napban nagyon ügyes voltam, mindenféle dolgokat csináltam.

Az utolsó napom standby volt, szerencsére nem hívtak be. Takarítottam, boltba mentem, ágyneműt mostam, vasaltam, cseréltem. Este még a hajamat is megmostam, hjajj, hogy azt mennyire utálom. A hajmosással annyira nincs gond, de mivel sok van és vékony szálú, nem is olyan eccerű. A víz nem hajlandó átmenni rajta, aztán amikor végeztem, kifésülni kész rémálom. Node, befogom, inkább ez, mint hogy ne legyen egy szál se. :)

Az első offomon, vasárnap, tökre nem emlékszem, mi volt, nyilván valami rendkívül hasznossal töltöttem. Jatudom, elmentem futni, annak ellenére, hogy azt hittem, nem fog menni. Nem volt kimondottan rossz, bár kicsit unom már, hogy az ilyen hihhetetlenül szuper dolgokat, mint munka/futás, mindkét lábamon fáslival kell csinálnom. Vagy nem csinálom sehogy. Kissé hiányzott már, különösen, mert akkor esik a legjobban futni, mikor haragszol magadra és tudod, hogy hülye voltál. Majd elmúlik.

Tegnap hirtelen felindulásból berobogtam az adóhivatalba, hogy visszaigényeljem a tavalyi adómat. Vagy kapok valamicskét abból a pénzből, vagy nem, próbálkozni viszont sosem árt. :)
Hazajöttem, főzőcskéztem kicsit, cukkinit krumplival összesütve, tejfölös mártásban. Nyamm. Este pedig tanultam kicsinykét, már ha ezt lehet annak nevezni, mindenesetre ideje lassan elkezdeni ezt is. Nem engedek azon elhatározásomból, hogy jövő ilyenkor már nem leszek itt.

Korán ébredtem ma, negyed 9kor, az ágyból csak fél 10 környékén keveredtem ki. Reggelire tésztasali, amit Ronny kreált, mit ne mondjak, borzalmas volt. Bloáhh.
Boltba el, vettem többek között csirkét, meg mindenféle salikat. Itthon pipi rántása, sütése vajon, amiben aztán babot pároltam, holnap tök jó lesz.
Vettem tegnap egy alkoholos filcet is, amivel a többi csirkére jól ráírtam, hogy ne legyen pofájuk felzabálni, elhaladtak szépen a fagyasztóba. Elegem van már abból, hogy mindenki megzabál mindent, amit én veszek, aztán baszik szólni és/vagy másikat venni. Ekkor az is feltűnt, hogy valaki pofátlanul befalta a cuccaimat a szekrényemből, de nem ám úgy, hogy egy-egy híja, hanem úgy, hogy mindenben kb egy darab maradt, olyan dolgokból is, amiket fel sem bontottam. Tettem egy szép kis levélkét a polcra, nyilván csak olyan fogja olvasni, akinek amúgy sincs keresnivalója a cuccaim között. Nagyon intelligens kis szöveg, ha az illetőnek van parányi agya, leszűri a lényeget: "baszódj meg, te gyökér, mi vagyok szerinted, segélyszolgálat?". Nem vagyok én irigy, az basz fel, hogy szólni sem képes, hanem tök természetes, hogy elveszi, ami nem az övé. Nem tudom, engem anyám nem így nevelt.
Azt is kitaláltam, hogy elmegyek futni, de azt hiszem, lemondok róla. Öt percenként szakad az eső, ez az egyik, a másik pedig, hogy nem szuperálnak még olyan jól a virgácsaim, hogy egy ilyen hosszú hét alatt ne érezzem majd meg. Úgyhogy inkább nem erőltetem. Excuses, excuses.. :D
Kell még inget vasalnom, varrnom kicsikét, zuhiznom, aztán a könyvemig is el kellene jutnom, a héten attól félek, nem lesz sok időm.

Mára ennyi.

Blübb

2011-09-02T10:21:00.002+02:00

Hogy lehet másfél hét alatt elmaradni úgy, hogy el sem látok a végéig? Igen egyszerűen, erről mindenkit biztosíthatok. :)

Kezdem is a végén, aztán majd szépen rendbe szedem, senkinek nem fog feltűnni, én viszont büszke leszek magamra, nem is kicsit.

Fájer training.
Céges buli, amit háromévente kell elvégezni. Elmész egy trainig centerbe, ahol felfrissítik a létező/vélt tudásodat a tűz veszélyeiről és arról, hogyan próbáld meg túlélni a szarvihart, mentve mindenki más seggét is.

Ez régebben úgy nézett ki, hogy délelőtt mentél Londonba, egy járattal, megcsináltad a traininget, ott aludtál, majd másnap vissza. A zseniálisok azonban áthelyezték a központot Frankfurtba, és kitaláltak egy éjszakai traininget.

Napközben csinálsz, amit akarsz, este nyolckor gépre szállsz, tizenegykor érkezel, a képzés éjfélkor kezdődik. Kettőkor végzel kábé, majd csövelsz a reptéren a járatod indulásáig, reggel fél hétkor. Londonban még át kell szállnod, tízre érsz Dublinba. Remekül hangzik, nem?

Úgy döntöttünk, itthonról busszal megyünk, hatkor. Negyven perc várakozás után kegyesen meg is jelent az említett jármű, reptérre ki. Tali Zsuzsával, securityn túl kaja és víz beszerzése. A gépre sikerült az elsők között felérnünk, jó helyünk volt. A crew már-már túlságosan boldognak tűnt, meg is fordult a fejünkben, hogy ha Hahn ilyen happy kis bázis, kérünk transzfert. :D
Leszállás után még ökörködtek kicsit és külön jó szórakozást kívántak nekünk éjszakára.

Namármost, az addig oké, hogy megérkezel a reptérre, de halvány lila gőzöd sincs, hogyan jutsz el a training centerbe. A csapat egyik fele illumináltan elszédelgett valamerre még a reptéren, másik fele beugrott egy naaagy taxiba, és mi, öt lányka, meg egy fiú Liverpoolból csak pislogtunk, nem volt másik taxi a láthatáron.
Aztán befutott egy kisbusz egy gyanúsan tetovált keletnémet alkesz fazonnal, aki végül is majdnem oda vitt minket, ahová kellett. Egy erdő közepén egy házhoz.. Creepy. Kellett még öt percet gyalogolni a sötétben, de végül a kihalt semmiben megtaláltuk a megfelelő épületet. Pár srác leült a lépcsőre, de egy percen belül lányos sikollyal elpattogtak onnan, ugyanis a korlát egy akkora pók tanyája volt, amit még három méterről, sötétben is láttam. :D

Nagy nehezen megérkezett az instuctor is, úgyhogy végre be tudtunk menni, igazából áldottuk a szerencsénket, hogy nem esett vagy havazott, amíg vártunk..
Bent jó gyorsan lezajlott a megemlékeztetés, némi aranyköpésekkel tarkítva, egyet emelnék ki. Ha elektromos tűzről beszélünk, annak elvileg fishy, rubbery szaga van a leírás szerint. Az instructor szájából a következő mondat hangzott el, idézem:

" Well, it is said to smell like fish, but in real life it doesn't. It smells like burned rubber though."

Lehet, én voltam a legnagyobb perverz a csoportban, én rendkívül mókásnak találtam. :)

Később átmentünk a hangárba, ahol van egy félbevágott gép, meg egy fire chamber, hogy gyakorlatozzunk kicsit. Ilyenkor szekszi kis overallokba kell öltözni és úgy csúszkálni a gépen. Kinyitni a vészkijáratot a szárnynál, az ajtót a csúszdával és a csúszda nélkül, majd beülni a pilótafülkébe játszani.
Erről külön is szólnék. Bemész a pilótafülkébe, bal oldalt a kapitány ülése olyan, mint rendesen, minden fasza. Aztán elnézel jobbra, és ott egy SZÉK. :D :D
Rettentően bántam, hogy nem vittem fotoapparatot.. :P

Amikor mindennel végzel a gépen, lecsúszhatsz a csúszdán, ha akarsz. Az egyik kedves kolléga úgy kipattant, hogy nem lecsúszott rajta, hanem rárepült a közepére, pattant egyet, és lerepült a csúszdáról. Nyilván mindenki sejti, ez nem a rendeltetésszerű használata az eszköznek. Ezen elkacarásztunk egy darabig, később pedig, amikor nyilatkozott róla, nagy büszkén csak ennyit mondott:

"Ja. Kiugrottam, mint a geci."

Oltottunk még egy kis tüzet, majd útjára engedett minket a főnökúr.

A legtöbben egy kocsmába akartak beülni, amivel addig nem is lett volna gond, amíg
1., nem tudtunk, nyitva van-e
2., ha nyitva is van hajnal kettőkor, én nem akarok bebaszni, mint az atom, és másokat sincs kedvem részegen a reptérig vontatni.

Úgyhogy Zsuzsával úgy döntöttünk, felmegyünk inkább a reptérre. Mivel ketten jóval a többiek előtt jártunk már, az instructor felvett minket, és felvitt a reptérre. :) A többiek meg olyan hülyének gondoltak, hogy valami idegen kocsiba szálltunk..

Fent semmi nem volt még nyitva, viszont egy néne ilyen ráülős takarítógéppel vígan csuszatolta a padlót, kerülgetve az ott alvó többi, hozzánk hasonló csövelőt.
Fél órával később megérkeztek a többiek is, kiderült ugyanis, hogy nem volt nyitva a fent említett kocsma. Négykor végre elkezdtek nyitni a kávézók, pékségek, be is ültünk mind a 13an egy helyre kávézgatni. Ideje volt már, utána sokkal könnyebb volt ébren maradni, és a latte is nagyon fincsi volt.
Indulásig remekül elröhögcséltünk, aztán mindenki elkezdett jönni utánam, mintha én tudnám, hova megyek. :D

A reggeli crew jóval szarabb volt, mint az esti, - hiába, nálunk is csak a roster egyik fele normális, természetesen az enyém. :D - az egy órás út alatt remekül az agyamra is ment mind. Bloáááhh.

Londonban a securitynál volt egy kis szarakodás, ezeknek leginkább a semmi gyanús, azt is seggvakarászva vizsgálgatják, azt hittem, felrobbanok, mire végeztünk. A gépen reggeliztem fincsi salit, meg narancslét, amit még a terminálban zsákmányoltam.
Aztán haza, zuhi, mókázás, volt dél, mire ágyba kerültem.

Délután elrohantam még kínaiért, hogy legyen ma mit vinnem, meg ennem, sőt, talán holnapra is jut. Szilvás kacsa és édes-savanyú csirke. Nyamm. :)

Nemsokára mennem kell dolgozni, hosszú napom lesz, remélem olyanokkal, akiket csípek.
Stay tuned. ;)

Restart?

2011-08-25T22:02:00.003+02:00

Ezer éve.. Néha visszatalálok ide, és ha ez olyan sűrűn fordulna elő, mint amilyen gyakran "írok", mozgalmas kis blog lenne ez még mindig.

Ki vagyok én. Ez egy ilyen poszt lesz megint.

Gyermek, aki még mindig álmodik. Ha nem így lenne, azt hiszem, nem tudnék élni a világban úgy, ahogy az most létezik. A macskák és egyéb, különböző méretben és mértékben szőrös lények még mindig olvadásra késztetnek, bár a tollas és pikkelyes apróságokat sem vetem meg. :)

Szeretem az esőt és a frissen nyírt fű illatát. Még mindig sokat olvasok és élvezem, ahogy a képzeletem álomvilágba repít.
A zenével való kapcsolatom mit sem változott, leginkább úgy tudnám leírni, a megfelelő zene az ereimben indul útjára, hogy magával ragadjon testestül-lelkestül. Régen táncoltam, de ha sikerül hazajönnöm, ez is másképp lesz.
Hiányzik az írás, de mostanában nem vettem a fáradságot, hogy ezen változtassak.

Szívesen vagyok társaságban, de barátom csak kevés van. Ma is nyitott vagyok, nem is kicsit, de néhány kivételtől eltekintve nehezen bízom meg másokban. Ez néha magányossá tesz.
Olykor álmodom egy világról, ahol az emberek egyszerűek és nem kell egymástól félniük.
Igazán nem nehéz boldoggá tenni jelentéktelenül apró dolgokkal, és még mindig hiszek abban, hogy lesz majd valaki, aki akkor sem fog bántani, ha félelem nélkül neki adom a szívemet.
Tudom, hogyan védjem meg magam, mégis szomorúvá tesz, hogy erre szükség van.

Sokszor fáj, és elszigetelhet, amit a világból és másokból látok. Mindezzel együtt mégis hálás vagyok érte. Ha nem így lenne, azt hiszem már összetört volna.

A munkámat megszoktam, a sok rinyálás ellenére többnyire élvezem. Leginkább azt, ahogyan az embereket sikerül kezelni. Munkatársakat és utasokat egyaránt. Szavak nélkül és szavakkal is. Érdekesnek találom.

Azt is megtanultam, időnként nincs más választásom, mint menni tovább az utamon, nem pedig feladni azt másokért.
Máskor viszont érdemes lehet bátornak lenni és nagyot álmodni. Amikor lelépsz arról a bizonyos peremről a szárnyaid vagy elbírnak majd, vagy cserben hagynak. Ezt azonban csak akkor tudhatod meg, ha megteszed azt a lépést.

Szeretek őszinte lenni, mert hinni akarom, hogy amit az őszinteség elronthat, az már eleve vesztésre volt ítélve.

2010-05-05T22:31:00.001+02:00

És azt sem említettem, hogy legutóbb, mikor otthon voltam, hajnal ötkor a fülembe talált szagolni... :D

Node, nem erről akartam amúgy, hanem, hogy a zenei ízlésem ijesztőmód kifordult magából. Valaki. Mentsen. Meg.

2010-03-11T18:27:00.000+01:00

El vagyok szöntyömpörödve kissé. Oké, nagyon.. :(

2010-02-14T00:16:00.002+01:00

Ma pölö pont arra ébredtem, hogy diszkréten végigrohant rajtam a hegyes kis lábaival, majd mínusz egy centiről az arcomba bámult, miközben kaparta a fejem alatt a párnát. Édes, mi? Cica_szeretne_valamit.. :P

Az ágyamban alszik, mindig, és mióta faterék megszerelték, alig hagyja el a szobámat. Imáááád, ezek szerint csak szervezkedik..

Hátuttaménhogyimád :D

2010-02-14T00:13:00.000+01:00

Mandulától. :)

2010-02-09T13:07:00.003+01:00

A portugál gályát és az ernyőmedúzát megeszi a csupaszkopoltyús csiga, akit megeszik a tutajcsiga. Veszedelmes világ tele ragadozókkal. Woooow. Mondja a Nat Geo Wild.

Merthogy van ugye itthon netem, olyan, amilyen. Mókás téhómos.

Amit viszont mondani akarta az az, hogy szisza virul. :) Tegnap előtt, mielőtt aludni mentem, már habzsolt, hajnal négykor pedig arra ébredtem, hogy úgy iszik, mint egy motorcsónak. :P
Két nap nem evés-ivás után felüdülés volt. Végre.
Még mindig sokat alszik, de ez nem új, hátulról pedig úgy néz ki, mint egy rózsaszín kis csirke. :P

2010-02-07T20:01:00.003+01:00

Van itthon neeeet. Ennek örömére ma egész nap azon barkácsoltam, hogy használni is tudjam, estére sikerült is.

Cicának pedig fogköve volt, nem nagyon tudott enni, úgyhogy fater tegnap elaltatta, hogy leszedje. Anyum meg kifésülte szegénykém filces szőrét, amíg aludt. Legutóbb, mikor mindezen műveletekre sok került, szisza jobb kondiban volt, s bár sosenem bírta jól az altatást, egy napjába telt, míg magához tért.
Most nem. Már a második nap esténél tartunk, és még mindig nem százas. :( De már sokkal jobban van, szoríjjunk nékie, jó? 17 éves az én lelkecském.

Ja, szóvalamúgy. Bedöglött ma a netem, megszereltem, vírust talált az irtóm, kiikszeltem, akartam nyomtatni, de kifogyott a patron, majd végül egy muslica is belefulladt a teámba. Azt mondtam már, hogy az ájpodom is bedöglött? Ójeeee.

Várom már a jó híreket.

Awwwwwwwwww

2010-01-19T00:00:00.001+01:00

Nem ám holmi fotoshopp gyerkőcök, ez bizony igaziiiii. :)

2010-01-06T17:00:00.001+01:00

xD

xD2

2009-12-30T23:52:00.004+01:00

Félelmetes, hogy október óta nem írtam.. Ugye.

Olyan sok minden történt, hogy nagyon nem is tudom összeszedni. Hiányzik elveszett szisza. :(
Nemsokára megyek haza. Tanulok spanyolul és kértem transzfert is.
Úgyhogy ha bárki bármi jót szeretne nekem kívánni az új évre, akkor csak annyit, hogy amire most vágyom, teljesüljön. Igazán nem sok, de engem nagyon boldoggá tenne. Tudjátok, egyszerű kis lányka vagyok, nem valami materiális. :P
Majd mesélek, ha lesz mit, akkoron. Nektek is boldog újat, népek, kívánok mindenkinek annyit, meg még több jót és boldogot, mint magamnak. Igazán. :)

Írnék, de annyi mindent, hogy végül semmi sem jön. Akkora fos volt máma az idő, hogy még a riasztó is bekapcsolt, én meg asszittem, szénné égünk, vagy valami. Erre nem, de mivel senkinemis volt itthon, azt is nekem kellett megfikszelni.
Ahogy a netet is. Kéccer.

És van új lakótársunk is, a régi szobámban, egy cuki kis szlovák csávó.
Emellett további híreink közé tartozik, hogy Janék terveznek beköltözni a belvárosba Eszterrel, de én sajnos nem férek bele a keretbe. Én ezt az univerzum törvényei szerint akár jól is értelmezhetném, és értelmezem is, legyen igazam. Plíííííz.

Amúgy. Pászkát eszek. Kereket. És jöhetne még erre ide egy rím, de akkor már túl béna lenne, ezért inkább csak aztat mondom, jó éjt nektek mámára. Holnap háromkor kelek.

Emellett ha valaki József Attila Ó szív nyugodj-át lefordítaná nekem angolra, azt megimádnám egy életre. Cóközönnel. :)

2009-10-30T00:07:00.004+01:00

Milyen olyannak lenni, amilyen én vagyok? Nyilván iszonyú szánalmas időnként. Arra sem emlékszem már, hogyan kell szocializálódni, vagy ha kicsit mégis megpróbálom, inkább elbaszom és hagyom a fenébe az egészet.

Ahogy ma is. Helovín parti, egészen várjuk. Aztán otthon dögös szerkó beszerzése, majd visszajövet után kétnapi szaladgáció olyan dolgok után, amiket végül nem sikerül beszerezni. Príma, nem gond, van jó kis szarvacskám, még a tréning idejéről, Londonból, majd azt is jól.
Erre a mai napom eleve úgy indult, hogy valamiért már nincs is kedvem. Nem baj, megígértem, megyek. Hazajövök, elkészülök, elindulunk. Útközben egy tizenkét éves forma kis gennygombóc, hozzáteszem, este tízkor, lelopja a fejemről a szarvacskámat és a haverjaival együtt örül neki, milyen menő. Nem fogok megütni egy gyereket. Majd legközelebb. Talán. Ezúton is kívánom cifra halálát minél hamarabb, táncolni szeretnék az összes ilyen kis faszkaró sírján. Elvégre helovín is, vagymi.
Mindegy, mosolygás, továbbmenés partiba. Öt perc után ki is derült, nem vagyok én ennyire pozőr, műmosoly, satöbbi, meg ignorálni is kitűnően lehet, úgyhogy inkább eljöttem. természetesen cipő nélkül, télen is. Ahogy kell.

Szerintem a rövidke sztori sok mindenbe betekintést enged a fejemben.. Mizerábl, ja.
Hazajöttem, addigra elég Harlequin jelleget öltött a sminkem maradéka, csináltam egy teát és próbálom elővonzani sziszát az éjszakából. Úgy néz ki, más társaságra nem vagyok alkalmas.. Ő az, aki előtt mindig nyitva áll az ablakom. :)

2009-10-12T22:56:00.003+02:00

Juhúúú. Újabb istrángszaggató poszt cirka két hét után. Mindig megígérem pedig magamnak és kedves rajongóimnak, hogy gyakrabban fogok írni, aztán valahogy mégsem.

Semmi különös nem történik, bemegyek dolgozni, túlélem a napot, többnyire móka-kacagás, agyment emberekkel repülök. Olvasgatok, szabadnapokon megpróbálok kimozdulni, annak ellenére, hogy rettentőmód nincs kivel.

Fondorlatokat szövök a változatlanul kedvenc kis pilótafijúm behálózására, ami csupán a múltkor ejtette magát némiképp pofára azzal, hogy majdnem letéptem a fejét szegénykémnek, pedig ő csak vicces akart lenni. Morc hangulatom volt, ezúton is bocs. Ami mindezzel szívás, az az, hogy azóta sem futottam össze vele, és ha minden olyan kakán alakul, ahogy kinéz, akkor lehet, decemberig nem is fogok. Nyjáááááj.
Persze egy másik pilótafijú, akit imádok, de nagyon nem szeretnék tőle semmit, na, ő masszívan nyomul, mint valami harci osztag. Miért köll Murphynek mindig mindenbe beleröhögni, kérem?

Változatlanul foglalkoztat a pilótásdi álom, koncepció kidolgozva. Szükségem lenne két-három vesére, amikkel szervkereskedhetek, és akkor jó is leszek a dologra anyagilag. Vagy szerzek jogsit kisgépre, aztán bociszemekkel pislogok, hogy ugyanmár, imádott Ólíri főnökbácsi, fizesd a további képzésem, alázatos szolgád leszek tíz kötőjel tizenöt évig. Tényleg.

Azaz a helyzet minden téren csak annyira kilátástalan, mint eddig volt, semmivel sem jobban.

Az utóbbi hetekben egyébként is tmi jutott ki céges pletykailag, forog még a gyomrom egy darabig tőle. Hogy mekkora szarokat ki nem találnak emberek, minden alap nélkül, és mik ki nem derülnek, megalapozva. Lásd, pár nappal ezelőtt diszkréten beduruzsolták, hogy egy lehányka, aki mellesleg nem áll messze tőle, hogy véletlenül ráborítsak valami nagy és súlyosat, másodállásban adultmúvi-csillag. Blöeeeee. Kedvem lenne elásni, pedig alapvetően toleráns természet vagyok ám.

Plusz lesz jó kis helovínparti, aztat monttammár? És azt, hogy pont szabin leszek otthon, és a tíz napom kellős közepén kéne visszaugranom dolgozni? És hogy az a nap pont a helovínparti napja? Mi ebből a tanulság? Ha otthon leszek, azért nem megyek, ha itt leszek, azért nem megyek, mert pont aznap, pont nekem, pont dolgoznom kell. Tudnám, miért utál valaki ennyire.. A napot próbálom elcserélni.

Mára ennyi.

2009-10-01T23:33:00.002+02:00

Nos, tudom, hogy mostanában nem erőltettem meg magam túlságosan, de majd most. Jól, tényleg.

Cica még mindig nincs meg, és ezúton dokumentálnám abbéli szándékaimat, hogy szeretném egyesével eltörni az ujjait annak a faszkártyának, akinek ehhez az egészhez akár a leghalványabb köze is lehet.

Tovább. A kinti cicám köszöni szépen, él és virul, most már annyira jóban vagyunk, hogy amikor hazafelé tartok, ha hallótávolságon belül van és hívom, megjelenik, mire elérem az ajtót. Érvényes ez a szobám emeleti ablakára is, amin néha random, hívás nélkül is behalad, hogy aztán átlósan elterpeszkedjen az ágyamban a kis izgága feje, az.

Ezen kívül pár napja találkoztam hazajövet egy sünivel a mi uvarkánkon. Épp meg volt dermedve, hogy majd bisztos jól nem veszem észre, de megszívta, mert észrevettem jól, úgyhogy én is megdermed. Mikor realázálta, hogy nem rohanok oda izomból letépni a fejét, tovább folytatta a matatást. Ment fejjel előre a fűben, fújtatva, mint egy gőzmozdony, megállás nélkül. Amikor talált valamit, azt onnan lehetett tudni, hogy hangosan csámcsogott. Édi volt. Ezzel a kis műsorral eltöltöttem kábé húsz percet, mielőtt bementem volna.

Melóban azt hiszem, semmi különös, igyekszem a továbbiakban többet írni, és akkor majd ápdét leszek a funny sztorikkal. Áradozhatnék most például a kedvenc kis másodpilótám múltheti kis műsoráról, de inkább nem, mert majd ha lesz még miről, akkor később. Fingörz krosszd.

Plusz kezdem eldönteni, hogy akár pilóta is lehetnék, mert miért is ne. Persze ennek az útnak vannak kisebb, sőt főleg nagyobb rögei, de ha például a lóvé esetleg meglenne hozzá, akkor egészen elérhető lenne a dolog. Nem vagyok én ám akkora nagy inkompetens mafla, amekkorának néha látszom.

2009-09-16T23:10:00.001+02:00

Eltűnt a cicám. Két hete.

Sick of..

2009-09-04T20:32:00.004+02:00

Vannak időszakok, amikor simán úgy érzi az ember, hogy jó is, meg hogy azért egy kicsit a kelleténél jobban elég mindenből. Azaz most. Szépen kisétálni a világból, az nem ártana. Különben nem rossz.

Mindig vagy csináltam valamit, vagy simán lusta voltam, úgyhogy sok minden kimaradt. Azért emlékszem.

Újra itthon, kalandos hazaúttal, és már majdnem mindjárt megint vissza, ami nem olyan szívmelengető hír, dehát.
Pozsonyba repülve vasárnap, mivel Pestre csak hétfőn délután van gép, azaz két nap telik el a semmivel. Hogy majd ott jól busszal ki a buszpályaudvarra, merthogy mennyivel jobb a busz, nem kell annyit rá várni, mint a vonatra, gyorsabb is, és Szilvi különbenis tudja, hogyan kell. Megkérdeztük. Át kellett volna szállni egyik buszról a másikra, aminek a szépséghibája mindösszesen annyi, hogy a bizonyos másik busz vasárnap nem jár. Az úton egy lélek se, nagy nehezen sikerült leintenünk egy taxit, akiről egész végig nem tudtuk biztosan, oda-e visz-é, ahová menni szeretnénk.
Végül oda vitt. Egy percen múlt, hogy nem késtük le a haza induló buszt, jobban nem is időzíthettünk volna. Rohadt kényelmetlen bőrülés, Lord of War a miniplazmamozin és saját utaskísérő is járt az úthoz. Nagyon mókás volt, kacagtunk is, hogy vajh egy buszon milyen is lehet a széftidemó meg a túlélési technikák.

Otthon népstadioni buszmegállóba le pénzér, hogy aztán elbékávézhassak a Örsre. Jéééj. :)
Ismerősnél grillezés, tiszta vidéki hangulat. :)

Másnap haza. Itthon tiszai strand siklókkal és sípoló kacsákkal tarkítva. Nyíregyházán megszbadítottunk egy műanyagmadzagba gabalyodott galambot, ami hetem egyik fénypontja volt. Amikor megfogtam, vergődött, mint az őrült, aztán vagy arra jött rá, hogy esélye sincs, vagy arra, hogy nem akarjuk bántani, de megnyugodott. :) És levagdostuk róla a kötelet, feltételezem, azóta is vígan éli világát.

Plusz görkorizok, aminek már olyan eredménye is van, hogy hatalmasat zakóztam. Aminek örülök, hogy nem az államon van horzsolás, csak a bal könyökömön. :) És a cicccaaaa szóval siklás közben ölni lehet. :D

Sikerült megfáznom, napok óta nem alszom, mert vagy az orrom folyik, vagy a nyálam, vagy mindkettő. Ja, tudom, szekszi az. Viszont ma voltam dokinál, írt is fel gyóccert, meg űrtechnológiás orrsprayt, ami meggyógyít egyből az agyadig. Csak azt nemtom, a patikus néjninek miért azt kellett ráírni, hogy 3x2 puff. :D

Gondolkodom azon, hogy kinyomtassam a Tvájlájt egy kiegészítő kis részét, holnapra el is döntöm, hogy de. Attól, ami hűhót csapnak a filmek meg a kis sztárocskák körül, a könyvet én igenis szerettem. A többitől meg sick, ja.

És miközben ezt írtam, egy alattom szúnyog valóban megharapta a lábamat, valamint arra is rájöttem, mi maradt ki.
Hogy az elmúlt hetekben a lengyelek ugye eltávoztak, ami lakásfelújítást vont maga után. Konyha és fürdő kicsempézve, az ő szobájukat pedig kifestettem, átrendeztem, felturbóztam, beleköltöztem. Még nincs teljesen kész, meg szoknom is kell, de asszem, szeretni fogom.

El kellene indulnom valahova. Valami felé. Hamarost..

Fülbemász

Jósgömbölés

2009-08-06T21:12:00.004+02:00

Hát hajjaj. El vagyok kissé maradva, és míg elméletben faszául megy a dolog, gyakorlatban majd jól meglátjuk, hogy nem bisztos.

Kezdjük a hazamenésem előtti napon, amikor is hősiesen elintéztem Eszternek, hogy ő is.

Azaz na. Most kezdek neki másodszor a posztnak, merthogy dús lesz. Remélem. :)

Tehát. Behívtak ugye sztendbájról, öt húszkor, hogy legyek már kedves hat negyvenötre befáradni, merthogy menjek el Brüsszelbe. Namondom, fasza, mindenki, de mindenki, akit ismerek, sztendbáj volt aznap, ezek meg pont engem hívnak, aki négy napot dolgoztam. Mindenki azon panaszkodott azon a héten, hogy elvették a napjait, én természetesen azon, hogy egész héten dolgoznom kell. Meg persze másnap haza terveztem is menni.
A sztori az, hogy a brüsszeliek egyik gépe bekrepált, úgyhogy mi vittünk nekik alkatrészt hozzá, amit Stanstedről hoztak ide. Majd elvitték a mi gépünket, míg mi vártuk, hogy az ő szar gépüket megcsinálják, hogy vissza tudjunk jönni ide. A dolog szépsége, hogy mindenkit sztendbájról hívtak, utolsó napján, azon megfontolásból, hogy ha ott ragadunk, minden fasza legyen. Nekik..
Az utasok, akiket aztán a megszerelt géppel hoztunk, hét óra késéssel indultak, amiértis épp minket akartak kinyírni, akiknek a leghalványabb lila köze nem volt még a bázishoz sem..

Amikor visszaértünk a krúrúmba, gondoltam, megkérdezem, hogyan is áll egyetlen Eszterem ánpéjd lívje, ugyanis egy hete beadta, de nem kapott értesítést, viszont a jegye is meglenne másnapra. Következő héten öt hómsztendbája lett volna, arra meg mi értelme ittmaradni, hogy hívogassák az embert a semmiért. Erre kiderült, hogy annyira balfékek voltak, hogy el sem küldték a kérelmet, de mivel szépen néztem, béz szupervájzor Krégkiscsillag öt perc alatt elintézte. Virágot az öltözőbe.

Másnap hazafelé a gépen az a lengyel pasi volt az egyes, akivel a supernumeraryt csináltam, azaz akivel legeslegelőször repültem, mint krú. Egyenruhában meg minden. Persze csak rám emlékezett, arra nem, hogy mikor repültünk együtt. Nagyon édi volt, egész úton csorgott a nyálunk utána. (valahogy épp előtte fejtegettük, hogy lengyel pasival nem biztos, hogy kezdenénk, nos ő a kivétel :D) :P Kérdezte, repülök-e még. Mondtam, hogy igen, kellett is volna együtt mennünk, csak elfelejtett megjelenni. Kiderült, mindez azért tötént, mert őt sztendbájról osztották be, erről csupán őt felejtették el értesíteni. Mondjam, hogy ez meglepett?
A reptérre érve Eszter egész családja kint volt, értem természetesen megint elfelejtettek jönni. Ehhez mondjuk hozzájárulthatott némiképp röpke két órás késésünk is. Eszter mutterja közölte velem nagy szívélyes mosoly közepette, hogy olvassa a bologomat. Menten agyvárzást kaptam sűrű ajjajok kíséretében. Aztán cirka másfél hét elteltével realizáltam, lehet, nem is az én blogomat olvassa, szerintem nem lett volna olyan kedves. :P

A pesten töltött éjszaka után másnap indultunk Klagenfurtba.
folyt. köv.

Az út viszonylag eseménytelenül telt, mekkora közhely, mi? De tényleg. Jobbára sikerült végigaludnom. Ausztriába érve megálltunk egy boltgyűjteményben, aholis végre sikerült fejbőrlenyúzós hajtűt kapnom. Végre.
A szállás Krumpendorfban volt. Családi panzió sok szobával. A svédasztalos reggeli kínálatába sárgadinnye, áfonya, eper és még vagy tíz féle gyümölcs vegyült, ami be köll vallani, nem egy utolsó dolog. Vacsira általában krémleveske, meg valami salátával.
A napokat többnyire strandon töltöttem tó, halacskák és kunyeráló kacsák társaságában, amik nagyonnagyon viccesek. :) És a banánt is szeretik. :D

Voltam röpi vbn is, ugyanis az ősök emiatt jönnek ide minden évben ilyenkor. Nyertem Swatchos nyakbaakasztót és sikerült leugranom egy hatvan méter magas állványról, ami elég buli. :)

Hazaféle Klagenfurtból oké volt az út, azon paráztam, hogy a fennmaradó másfél óra alatt hogyan fogom elérin a gépemet Stansteden. Leszállás után negyvenöt percet vártam a csomagomra, aztán végigrohantam Stansted Eeeerporton, mondanom sem kell, csatakos voltam, mint egy igásló. :P A csekin előtt zokogó franciák hada, akik valami hiba folytán nem kerülhettek fel a gépükre.. Leadtam a csomagom, rohantam securityhez, erre a faszi közli, hogy nem jó a beszállókártyámon a vonalkód, menjek vissza csekinhez nyomtattatni másikat. Fasza. Visszarohantam, aztán megint security. Volt még tíz percem indulásig, amit sikeresen rohanással töltöttem a terminálon keresztül, aholis kiderült, hogy késünk. Fél órát vártunk, mire felmehettünk a gépre, épp abban a percben kezdett el az eső is szakadni.. A gépen a kapitány közölte, cirka másfél óra után mehetünk is. A probléma az volt, hogy Stansted csomagkezelő rendszere összeomlott, ezért egész nap késtek a gépek. A kimenők nem kapták meg időben a csomagokat, a bejövőknek ezért nem volt hely, satöbbi. Lényeg, boldog voltam, hogy nem kell ott töltenem az éjszakát.

Dublinban élvezhettem Akbar Muhammad társaságát, aki hazahozott. Itt találkoztam Jan barátnőjével, aki két hétig nálunk lesz. :) És szembesültem a ténnyel, hogy a lengyelek nincsenek itt. Jan azt mondta, már a másik helyen alszanak. Kull. Másnap rohangáltam, mostam, takarítottam és repeső kis szívvel vártam, hogy hajnal háromkor kelhessek.

Első napomon Bouvet Carcasson járatot csináltam, ami franciákat jelent. Reggel azt kívántam, bárcsak Simonával repülnék, és tényleg. :) Nem kicsit örültem, mikor ez kiderült. A hármas egy olyan lány volt, akivel együtt csináltuk a tanfolyamot, és aki öt hónap ittlét után nem tudja, hogyan kell a papírmunkát összeszedni. Teszem hozzá, ezt általában az is tudja, aki még csak egy hete van itt. A nap végére a kettes, akivel egész nap hátul volt, kiakadt, az egyes, Simona pedig megköszönte nekem, hogy én voltam a négyes, nem ő. :D Mondtam neki, tudtam, mit csinálok. :P

A második napomra nem igazán emlékszem, úgyhogy biztos nem volt semmi különös.

Harmadik nap, hómsztendbáj, szerencséjükre most nem mertek hívni. A lenygelek aznap költöztek ki végleg, és mint kiderült, otthon voltak, és a kocsit hozták ki. Hajnal fél háromkor jöttek haza, mondanom sem kell, minden ajtócsapkodást, üvöltözést és egyéb csörömpölést sikerült hallanom.
Napközben ők pakoltak és közölték Jan nőjével, arcba, ja, hogy azért költöznek ki, mert annyira utálják a pasiját.. Hát no. Közben itt volt Eddie a plumber is, aki kicserélte a bojlert, és a gyökér lenygelek megtudták, hogy a fürdő ki lesz csempézve, festve, plusz a konyha is némiképp megújul. Elég gáz, nem? Akkor újul minden, mikor vééégre elhúznak. :)
Délután kimentünk Malahidera a tengerhez, ahol fincsi kis tékövéj kaját ettünk, amit sikeresen telefújt a rohadt szél homokkal, sőt még a seggemet is. Hazaféle a buszmegállbóan találkoztunk a korábban említett lengyel egyessel. A meglepő a helyzetben az volt, hogy négyen voltunk, de ő jobbára hozzám beszélt, és többször is megkérdezte, nem véletlenül a sztitszenterbe megyek-é, ahová épp ő is. Hát, sajnos nem arra mentem, de a világmegváltó ötlet, miszerint este jöhetne velünk bulizni, természetesen egy másodperccel azután jutott eszembe, hogy ő elhúzott a saját buszával. Úgyhogy nem jött velünk este bulizni.
Magassarkúban mentem, sima fekete gatyával, Jan nem ismert meg. :D Megittunk egy cidert, ami körtéseseben fincsi, majd tizenegykor én hazaindultam, mivelhogyugye másnap négykor kellett kelnem, szép az élet trallala. Gyalog mentem, minek eredményeképp a magassarkú feltörte a sarkam, úgyhogy levettem és mezítláb jöttem haza. A dolog romantikáját csak az rombolja le, hogy útközben belerúgtam a betonba, de úgy, hogy a nagylábujjam is elhalálozott bele.

Másnap tettem a sarkamra ragtapaszt. Ez azzal végződött, hogy a maradék pici bőrt is ledörzsölte, ergo alig tudtam járni. Azóta kötés és szép remények.
Máltára mentünk, az egyes megdícsért, milyen zseni vagyok. :D És volt egy őrült nőnk is. Majdnem fellökte a trolit, hogy neki itt most át kell haladnia, merthogy ő valami nemzetközi erlájnnak dolgozik és blablabla. Mondom neki, whatever, és megvártuk, míg átverekszi magát az egy milliméternyi résen. Tuti gyagyás volt. Erre leszállás előtt odacsönget, hogy mikor szállunk le. Mondom, háromkor, fél órával a tervezett előtt. Erre asszongya, dehát neki fél négykor megy a gépe Corkba. És mondom, akkor esetleg repüljek gyorsabban? Hogy lehet valaki akkor gyökér, hogy az előző járat érkezésével egyidőben foglalja a következőt? Biztos igénybe akarta venni a Rájener teleport szolgáltatását, vagy nemtom. És én vagyok a bunkó. Ja, az is az én hibám, hogy retardált vagy, mi?..

Utolsó napomon egy magyar csajjal meg magyar eyessel repültem, plusz azzal a szlovák csajjal, akivel anno baszdmegelni tanítottuk egymást. :D Igazán szórakoztató volt.

Aztán tegnap Katával elmentünk nézelődni, plusz akartam venni pár dolgot, aminek az lett az eredménye, hogy a pár dolog még várat magára, viszont vettem egy felsőt egy vagyonért. Ájj. Az a kateória, amit egyszerűen nem lehet otthagyni. Plusz beleszerettem egy ugyanilyen kabátba, egyetlen szépséghibája, hogy nem volt a méretemben.
Este pedig elmentünk megnézni a Heri Potkert, hát, no comment.

Emellett az történt még, hogy rájöttem, hiányzik London. Vissza_kell_mennem. Úgyhogy mostantól ezen a projecten dolgozom.

2009-08-03T00:51:00.002+02:00

Lassan aluszni tér, de holnap majd meglátjuk, mire emlékszik az elmúlt másfél hétből, s akkor aztán majd jól meg.

Újabb elbaszott poszt

2009-07-24T11:49:00.003+02:00

Az mennyire gáz, hogy úgy kell írnom, hogy a rosterem a kezemben van, mert különben nem emlékszem, mi mikor volt, és az előző posztot is lusta voltam rendesen megírni? A kérdés költői, megvan a saját válaszom.

A fele így is kiesett. És ez nem is az a roster, amit nézni akarok. Ehh. Kezdhetném a három off napommal, amin jobbára semmi különöset nem csináltam. Szombaton randiztam. Ja, én. Meglepő, mi? Úgy volt, elmegyünk állatkertbe, de mivel az idő szokás szertint fos volt, csak kajáltunk, iszogattunk, meg mászkáltunk. Aztán majd meglátjuk.

A héten sikerült öt napot dolgoznom. Az elején még úgy indult, hogy három, aztán kaptam még egyet.. Kedden volt hawaii party, rájeneres, de természetesen nem bírtam elmenni, pedig nagyon szerettem volna. Eredetileg másnap nem dolgoztam, de aztán ez megváltozott és de. Persze tettem erőfeszítéseket a dolog érdekében, elmentem before partira, de már ott kidőltem, úgyhogy inkább hazajöttem, másnap 4kor kellett kelnem. Erre lakótársam háromkor olyan esemessel ébreszt, hogy ha véletlenül nem alszom, engedjem már be, mert nincs kulcsa.. Persze, véletlenül nem aludni háromkor elég valószínű, nem? :P

Úgyhogy dolgoztam másnap, a negyedik napomon is, és annak végén már azt hittem, érinthetetlen vagyok. Hát nem, sztendbájról is behívtak öt húszkor.. Elmentünk Brüsszelbe, ahol három és fél órát szoptunk, sanszos volt, hogy nem tudunk hazajönni. Ezzel már csak az lett volna a problémám, hogy én ma mennék, azaz megyekis hazaaaa. De szerencsére hazajöttünk, túléltük, sallala.

Úgyhogy most készülődnöm kéne, rohangálnom ezerrel, ahogy mindjárt fogok is. Asszem, hulla leszek még egy darabig..

Nahamárígy belejöttem

2009-07-16T01:40:00.003+02:00

Az indok nélküli vergődéstől csak némi kesert érzek a torkomban, nevezzük hányingernek. Magamra venni nincs miért, de hála nékie, poszt jön.

Első hómsztendbájon semmi, második szar fos szar idő, nehogy menni tudjak bármerre.

Aztán következett életem értelme, Manchaster-Budapest. Ha épp leszállva voltunk, Dublinban, természetesen szakadt az eső, olyannyira, hogy amíg a gépen vártunk, be kellett zárnunk az ajtókat, ezzel mérsékelve az egyébként is jelentős árvizet. Egyesek anyázva rohantak fel a gépre az esőben, igazán kultúrált dolgokat láthattunk, hallhattunk. Otthon 30 fok, szansájn, egyes ekunyerálta magát kocsival cigizni.

Ami meglepett. Hazafelé volt egy nő, két gyerekkel, kérdezte, én honnan. Mondtam, magyar vagyok. Azt mondta, meglepi, mert tök kedves voltam vele. Azt hittem, csak be akar szólni, de komolyan gondolta, aztán elmagyarázta.
Boarding gatenél tök bunkók voltak vele, és panaszt fog majd tenni Ferihegy eerportnál. Tizenix éve él Dublinban és az írek általában kedvesek, ezért gondolta, hogy ír vagyok. Nem kicsit esett le az állam. Fura volt, de azért jó érzés. :)

Este pedig, amíg a kocsira vártunk, láttam egy rókát. A reptéren. Rókát.. Sajnáltam. :(
Plusz a napom azzal ment el, hogy próbálták elmagyarázni, mi az a badger. Nem jöttem rá. Aztán este megnéztem, mert tök izgatott voltam, hogy van olyan európai állat, amit még nem ismerek. Tévedtem. A badger, az pontosan európai borz. Merthogy a skunk az amerikai. De attól nekünk még borz.. Úgyhogy, ha úgy vesszük, végig gyaníthattam volna.

Máma hosszú és fárasztó napom volt, sok hülyével. Vége. Alig vártam, hogy közelebbi kapcsolatba kerülhessek az ágyammal. Megtörtént. :)
Az egyesem egy magyar lány volt, akivel előtte nem nagyon beszéltünk és nem is volt túl szimpatikus. Kiderült, hogy tévedtem, nagyon jó fej. Örültem. :)

Eszembe jutott még valami. Nem osztom az észt a magas lóról, csak leírom, amit gondolok. Ahogy gondolom. Nem ismersz, életedben nem láttál, nem beszéltél velem, ergo honnan is tudnál megítélni. Nem tudom, ki kényszerít, hogy elolvasd, de ha már elolvasod és nem tetszik, minek jössz vissza? Nem értelek.
Ha olvasod, de nem érted, nos, nem sértegetni akarlak, de lehet, ez a sport nem épp neked való. Vannak ám még érdekes dolgok, vonaaat, kifestő, roller, gumikacsa, ilyenek, játsszál azokkal. Nem óhajtom a helyet anyázással megtölteni, úgyhogy arra kérlek, a jövőben, ha azért jössz ide, inkább ne is fáraszd magad, törölni foglak. Ha értelmesen is képes vagy szólni, akkor hajrá.

Azért sem lesz címe

2009-07-10T19:57:00.003+02:00

Mielőtt belefognék a regélésbe, szeretnék kitérni valamire ugyanezen csodás posztban.
Nem értem azokat a gyökereket, akik mocskolódni meg anyázni meg szarságokat fröcsögni járnak ide. Főleg, hogy amit akarok, úgyis törlök. Namármost, kedvesem, ha azt propagálod, hogy minden nő kurva, akkor:
a, biztos nagyon szeretnéd, hogy így legyen
b, ideje lenne megbeszélni anyuval is, miket gondolsz róla, biztos boldog lesz
c, ha ez így van, és bánt téged, be lehet melegedni

Ámen.

És a poszt. Kezdjük több, mint egy hete. Utolsó napomon, ami kedd vala, double Gatwick jutott osztályrészül, ami fantasztikus élmény minden egyes alkalommal. Főleg most, hogy sikerült két órát késnünk a második kör előtt, minek eredményeképp 22:20 helyett éjfél után értünk földet. A végét még fűszerezi, hogy felnőtt emberek nem képesek birkamód követni, hanem első adandó alkalommal elkanyarodnak valami random irányba, hogy aztán összevadászhasd őket. Biztos az én hibám, lehet vannak olyanok, akiknek éjszaka csodás rájeneres hájviz mellényben hobbijuk a reptéren mászkálni. Mondottam volt már párszor, kéne egy korbács.
Plusz mire végeztünk, nem volt már kocsi visszamenni az offiszba, úgyhogy két gépnyi embör került az utsó crewvanbe, olyanyirra, hogy még az ölemben is ült egy csaj. :D

A szerdát édes semmittevéssel töltöttem, vagyis nasivásárlással, ilyesmikkel. Ugyanis. Másfél héttel azelőtt kértem fizetetlen szabit, amit sikeresen meg is kaptam. Viszont, szerdán nincs gép, csak csütörtökön, így eshetett meg, hogy egy nap oda. Értesítést persze a szabiról hivatalosan akkor kaptam, mikor már a jegyem is megvolt, hogy megkaptam, azt a rosteremen láttam. Hiába, kemény dolog az adminisztráció.

Csütörtökön remekül hazarepkedtem, 50 perc késéssel, többnyire eseménytelenül. Az emberek még mindig birkák, viszont ült mellettem két csávó, akik egész úton fűzték az agyamat, igazán jól szórakoztam. :D
Indulás előtt "otthon" elolvastam még a Tvájlájt 3 végét, ugyanis kicsivel előtte magamévá tettem a négyet, ami rohadtnagy, rohadtnehéz, és rohadtjó, mint azóta kiderült. Nem akartam két könyvet hazacipelni.

Pénteken élveztem, hogy otthon vagyok, majd délután anyummal mozi, kécceris bizony. Elsőre a Jégkorszak 3, ami nem is olyan rossz, mondhatni, hozza a formáját. Lehet, egy mozijegyet nem ér meg, de egy megnézést mindenképp. Sőt.
Majd az új Sandra Bullock film, aminek a címéről ugyan fogalmam sincs, de határozottan állíthatom, ez bizony megéri még a mozijegy árát is. Ilyen esküvősdi valami, nagy poénokkal. Kedveltük.

Szombaton röpibajnokságra mentünk, ahol anyum csapattársa már az első meccs alatt caput. Node, a női mezőnybe zokszó nélkül beengedtek mellé egy 14-15 éves forma fihúcskát, aki nem kicsit játszott faszául. Mondhatni annyira, hogy másodikok lettek. Lehettek volna elsők is, ha a másik csapat nem két olyan egyedből áll, akik profi bajnokságban játszanak. Ugye..
Majd este besötétítettük a fél hajam. Azért félt, mert bár anyám állította, hogy elég lesz a festék, nem lett. Nem volt annyira feltűnő a felemásság. Különben. Oda a rókabarnaság. Vagy majd meglátjuk.

Vasárnap szabadban halsütés helyett konyhában halsütés, némileg esőre látszott állni, de végül mégsem.. Nagyjából ez.

Hétfőn kocsikázás nagymuttival, pihegés otthon. Asszem.

Kedden sikerült összehozni életem legborzalmasabb napjainak egyikét, ugyanis cicát valaki előző este kiengedte, majd kint is felejtette, és nem került elő másnapra. Másnap egész napra.. Nem kicsit viselte meg kötélidegeimet a dolog, kerestük egész délután, semmi. Este került elő, majdnem feketén, mint az ördög, én meg nem tudtam, hogy örüljek, vagy jól picsán rúgjam. Az ééééén sziszámat.
Befogtak egy délutánra könyvelni is, amit nem fogok soha kedvenc foglalatosságaim között számon tartani.. Pfujj.

Szerdán némi pakolászás, félhaj befestése, meg izélés, hogy nem nagyon akaródzik visszajönni.

Csütörtökön délelőtt még néztem a reggeli vénasszonyos sorozataimat, mint pölö a Csillagkapu, aztán délután fel naagy falu, reptér. A reptéri poén: Odaérünk, hatalmas sor. Persze nyilvánvaló, hogy a felének fingja nincs, hol is kéne valójában állnia, a másik fele, amelyik pedig sejti, kekeckedik, hogy hol is van a sor vége. Az utolsó pillanatban változtatták meg a check-in pultok számait, úgyhogy sikerült az elsők között túllennem a dolgon. Csak azt sajnálom, hogy nem memorizáltam a nagyokos képét, aki beszólt, tuti meglobogtattam volna a beszállókártyámat, hogy akkor hol is van a sor, meg a vége. :D
Eseménytelen út, hírek a házban. Volt némi vita a távollétemben, aminek az lett a vége, hogy kiderült a lakótársak gyökerek, le lettek oltva a tulaj által. Jó, nem annyira, a lényeg, hogy annak adott igazat, amit mi gondoltunk.

Például. Nem kell a mosogatóban áztatni a mosatlant a gépbe tevés előtt. Ugyanis, bár az elmélet szép és jó, az edények nem áznak levegőn, víz nélkül. Meglepő, mi? Plusz hivatalosan is hangosnak lettek nyilvánítva, úgyhogy kussolás van, és bunkóság a nappaliban tanulni, közben meg szájhúzgálni, ha valaki oda óhajt menni. Mindenkinek van saját szobája tanulásra, a nappali meg nem arra való. Persze ezt bivalybasznádi társaink félreértelmezték, ezen még korrigálunk a jövőben. :D

Mapedig, olvasgatás, zacsis leves csodálatossá tunningolása. Ja, lassan angolul is kezdek olvasni. Ha elértem a kívánt sebességet, szólok.

All u can eat

2009-06-29T11:59:00.003+02:00

Olyannyira el vagyok maradva, hogy tudom, hogy nagyon, de ez azért felháborító. A saját blogom nem ismer meg, sőt, azért adjam már meg a titkos jelszót is.. Hmpf..

Kezdjük egy hete. Bratislava járat, úgy volt, visszük Esztert haza, Barbarával. Hát nem. A gépre 189+11-en voltak becsekkolva, ami annyit jelent, hogy minden egyes ülésre jut egy segg. Van, ahová több is.. Kifogtunk egy abuseolt pánikrohamot, amivel szerencsére sikerült megbirkózni. A riportomba persze nem írtam bele, hogy épp a teámat szürcsikéztem elől, amikoris blablabla... :D

Sikerült túlélnem két double Gatwick-et, és vár rám még egy kedden. Emellett megutaztattam Májkül Ólírit, akiről azt kell tudni, hogy az egész kóceráj az övé.. Ja. Hozzám ért. Kétszer. :D
Pénteken pedig Alghero- Bouvet jutott, ami halálosztó. Hogy miért? Mert két ilyen hosszú utat nem szokás egy napra tenni.. Amikor mondtuk, honnan jövünk, azt hitték, poénkodunk. Emellett tripladuplán hősök voltunk, mert egyrészt nem volt semmi szendvicsünk vagy normális kajánk, másrészt minden szart, amink volt, eladtunk..

Voltam Barbarával gyönyörűséges kastélykertben Powerscourtban, képek később, aholis megbeszéltük, hogy a pasik nagy része valóban görény, akinek meg nem inge, hát ne is.. Plusz kiderítettük, milyen az, ha "Barbara szarra néz", ami nézést másnap nekem is sikerült bevetnem, ha nem is tudatosan. Csak itthon esett le, másodpercek alatt mennyire elborult az arcom az adott, nem részletezendő helyzetben..
Annyira szép az a kert.. Engem csak az szakított ki kissé az álomvilágból, hogy fényképezni kellett állandóan.. Ilyen helyeken inkább belesüppedek a csodavilágba, mintsem hogy azon filózzak, mit is kéne fotózni. Node, így sem volt utolsó az élmény. Elragadó.
Megvolt all u can eat kínai is, ahol megtanultuk, ha dinnye is van, azt kell legelőbb levadászni. Nagyon fincsik voltak a kaják, még a csípős zöldségleves is, pedig nem is arra vágyom már hónapok óta, hanem csípőssavanyúra. :)

Szombaton megjártam kozmetikust, aki új dimenziókat világított meg előttem. :D Hazafelé pedig éppen azon morfondíroztam, milyen rég láttam már cicukát, nem is lepett meg nagyon, hogy épp a susnyásba kolbászolt befelé a mező túloldalán. "Szóltam" neki, mire fénysebességgel vágtatott keresztül a mezőn, hozzám. Annyira édes volt. Elbabráltam egy darabig.
Ma reggel pedig épp itt járt az ajtóban, úgyhogy ma is. :)

Tvájlájt hármat olvasom még mindig, angolul valahogy még nem megy olyan gyorsan, mint magyarul. Majd igyekszem. Így, ezzel a sebességgel úgy olvasok, mint bármely normális ember, a könyv egy hétig is kitart. :D

Majdnem kihagytam továbbá, hogy meg sikerült is fáznom, úgyhogy két napja nagyjából itthon vegetálok, és a bolt is olyan rettentő messze van, hogy most még erőt gyűjtök hozzá. Gondoltam, majd reggelizek müzlit jól, és akkor csak holnap bolt, de a tej némiképp állagot váltott a hűtőben, úgyhogy tervem füstbe távozott. Van csokismogyorós kekszem, ami nem olyan rossz, a bibi csak az, hogy annyira azért nem rajongok a mogyoróért.. Mogyoróimádóknak kötelező darab.

Ha tüsarkúúban fogsz taancolni, a parketát meg fogod karcoolni

2009-06-23T20:45:00.001+02:00

Munkaeszköz

2009-06-20T23:17:00.003+02:00

Mi lenne, ha holnap korbáccsal mennék dolgozni? ;)

HAZUG

2009-06-19T21:06:00.005+02:00

Hazug, gyáva féreg. A könyvemre még igényt tartok. Minél hamarabb.
Az undor, amit érzek, nem is tudom pontosan, honnan jön, de végülis mindegy. És te akartál velem szórakozni.. Azt hiszem, tényleg jobb is, hogy nem akarsz a szemem elé kerülni. Méghogy nem akarod, hogy azt gondoljam rólad, olyan vagy, mint a többi. Hát nem is gondolom. Sokkal roszabb vagy, mint a többi.. Ehh, tudod, pontosan tudod, miről beszélek. Mindegy, nem lendülök bele. Pont. Csakazért sem húzom fel magam. Annyit sem ér az egész.

2009-06-18T23:47:00.002+02:00

Egyszer, nem is olyan nagyon régen, megígértem, hogy soha többet nem menekülök. Hogy nem fogok elfutni. Ha nem akarnám magam tartani ehhez, most bizony mennék.
Sokszor érzem szomorúnak magam és a barátaimmal is kevesebbet találkozom. Sajnálom. :( Nem akarom megbántani őket mindezzel, egyszerűen csak egyedül akarok lenni. Közben pedig mégis arra vágyom, bár ne így lenne. Nehéz megfogalmazni.
Szeretnék tanulni. Legalább lekötne, elvonná a figyelmem a semmiről. Hazavágyom, de már csak azért sem megyek, mert nem lenne értelme. Nem most.
Ezt most találtam. :)

Life isn't about waiting for the storm to pass.
It's about learning to dance in the rain.

Úgysem lehet elnapolni

2009-06-18T22:30:00.002+02:00

Ma el kellett mennem texoffiszba visszaigényelni az adómat. Azaz egy részét, de az hosszú. A vége az lett, hogy ugyan az ügyintézés sebessége rendkívüli, így hamar sorra is kerültem, kiderült, hogy meg kell várnom az adóév végét, mert kurva krúlink megint elcseszett valamit. Igazság szerint nem is tudom, mi mást vártam.

Vettem telefonhoz feltöltést is. Mondtam már, hogy mióta itt vagyok, még egy fillért sem kellett telefonra töltenem? Mert az első feltöltés eddig elég volt? És most is elleszek vele egy darabog, ugyanis saját hálózaton belül ingyé csinálok mindent. :) Persze a feltöltés nem volt egyszerű, mert valamiért a készülék nem értette a kettes gombot, de végül csak összejött a dolog.

Meg magamévá tettem egy ginisszes bögrét is. Tudom, hogy nem sörözök, de be lehet fogni, akartam egy ilyen bögrét és kész. Egyrészt mert tetszik, másrész meg mert hatalmas.

Plusz beszereztem Tvájlájt hármat is. Az eladó csaj kérdezte, sírtam-e a kettőn. Nemistudom, kellett volna? Csak kicsit diszappojnted voltam, mert szimpatizáltam farkasékkal, de ennyi. Bár szerintem nem ezen a részen kellett volna sírni. Nemtom. Ha ismered az érzést, akkor valahogy nem ráz úgy meg. Vagy pont akkor kéne? Nomindegy.
Viszont azon a könyvén, amit nem reklámoznak agyon, meg a kutya se olvassa (csak az a múltkori nő a repcsin), azon úgy bőgtem, hogy az utolsó húsz oldalt alig bírtam elolvasni. Nagyon kemény.

És csináltam bögrés szönysütit is, ami nem lett rossz, de az alja nyers maradt. Mikor beraktam a mikróba, füstölt. :D
És nincs olyan nagy kedvem holnap sem menni, dehát ez van. Majd próbálok nem navalyogni többet erről.. Oké, az emberek mindig újak és érdekes őket figyelni, de azt hiszem, ennyi maradt.

nagyban :D

2009-06-17T23:27:00.002+02:00

2009-06-17T14:22:00.002+02:00

Zajos gondolatok, szpojler, magányosság

2009-06-17T01:00:00.003+02:00

Voltak terveim már,a például boltba menni, eszegetni valamit, ilyesmik. Aztán mégsem. Olvastam, végeztem, tetszett. Szpojlerezek, de nem fogom befeketíteni, nem hinném, hogy bárki is olvasni óhajtja majd a könyvet, nemhogy tudnátok, kikről van szó. Szóval igazából tetszett is, meg nem is.
Az első kötetben ugye a csaj, Bella, összejön a vámpírral, Edwarddal. Tömören.
A másodikban pedig Edward elhiteti vele, hogy mégsem szereti, és elhagyja. Persze csak azt akarja, hogy senki ne akarja megölni és hogy normális életet éljen, ami természetesen nem jön össze. A lány összeomlik, nem kicsit (ismerős érzés asszem, egészen jól sikerül megfognia az író néninek a dolgot), de aztán összebarátkozik egy sráccal, akiről menet közben kiderül, hogy vérfarkas. Valahogy szeretni is kezdi, persze nem úgy, mint a vámpírcsávót, de azért mégis. És Jakenek ez elég is lenne, mert így is szereti Bellát. Aztán Edward visszatér, megint összejönnek, blablabla. Ami ugye szép, meg jó, meg örülök is neki, mert ugye mekkora szerelem az övék salllala. De asszem, én útközben átpártoltam Jacobhoz.. És valahol annyira jó lett volna, ha a lány vele marad. Hát ez van. Nekem is keríteni kéne valami farkast, aki imád. :)

Ja, megint sikerült egy nap alatt kivégeznem egy majd' haccáz oldalas könyvet. Most meg kicsit üresnek és magányosnak érzem magam, mért néha azért eszembe jut, hogy tulajdonképpen ez van. Jó lenne. Szeretni. Egyszer.

Különben tombol bennem az energia, zenélek egész nap, honvágyam van és szeretnék végre rájönni, mi leszek, ha nagy leszek, hogy végre nekilássak az azzá válásnak. Szeretnék egyszer valami kreatív munkát, aminek látom az eredményét, ami leköt, amit szeretek csinálni. Igen, tudom, hogy ezzel kapcsolatban is álom a világom, de hátha. Nem panaszkodni akarok, de a mostani már nem jelent akkora kihívást. Persze örülök, hogy van, meg minden, de butának érzem magam közben és nem akarom, hogy ez így legyen.

Muzsik.

2009-06-16T18:47:00.001+02:00

Nekem tetszett. Tessék fülelni. :)

Álomerdő

2009-06-16T13:38:00.003+02:00

Hogyaszongya. Kezdjük talán a tegnappal. Annyira nem emlékszem a repkedés részére, voltak mókás meg kevésbé mókás pillanatok és utasok is. A gond az, hogy kezdek kiesni a vigyorgó idióta szerepéből, mikor égbekiáltó faszságokra kell kedves türelemmel válaszolnom. Nem, nem azért van lezárva a kurva sor, mert elharapódzott retardáltságomban úgy felejtettem és nem, nem vagy kurvaokos, mert előtted még senkinek nem jutott eszébe odaülni, de majd te. Nembazmeg.

Megint Twájlájtot olvasok, pontosabban Twájlájt kettőt, ami melengeti pici kis szívemet, mert pont olyasmiről szól, ami most megint nekem való. Eddig nem tudtam kézbevenni, mert valahogy nem, és most épp időben, épp a legjobbkor. Ma meg holnap szerintem vége is lesz. Legkésőbb holnap. :)
A hármat meg lehet, angolul leszek kénytelen, mert nem bírom kivárni a magyar fordítást. Aztán akkor meg majd magyarul is.
Egészen sok emberkénél látok Twájlájt könyveket. Tegnap egy nőnél viszont azt a könyvet láttam, amit először olvastam Meyertől, úgyhogy beszélgettünk erről kicsit. Mondtam neki, hogy amiatt kezdtem el olvasni a Twájlájtot, ő meg mondta, hogy azokat már olvasta, és rohadtjók. Mondtam neki, amit most olvas, az is. Ennek mindketten nagyon örültünk. :)

Este pedig. Nos, este épp szökelltem keresztül egy vízmosáson a buszmegálló felé, és a busz épp el készült robogni az orrom előtt, esélyem nem lett volna beérni. A buszsofőr bácsi viszont pont látott, és megvárt a kanyarban, úgyhogy bemutathattam még némi vágtatást egyenruhában. Tök rendes volt, mire elértük az áhított megállót, én már a buszon voltam. Vezetni meg pont úgy vezetett, mint a Heri Potker nemtommelyik részében az őrült londoni varázsbuszsofőr. :D És most nem túlzok.
Aztán egészen közel az én megállómhoz van egy körforgalom, ahol balra kell fordulnia. Erre fogta magát és kétszázzal keresztülhajtott rajta egyenesen. :D Satufék, emeletesbusz megfordul, visszamegy. Emeletes. Mondom. Én ilyet még sosem láttam. xD Aztán elkezd magyarázni, hogy bárkivel megesik az ilyesmi, nem? :D :D :D
Jókedvűen értem haza, háromig sikerült olvasnom. :)

Az álmok. Nos, mostanában érdekesek. Álmodtam hatalmas delfinekkel, akik egészen közel jöttek a parthoz és én bementem közéjük a vízbe. Annyira valóságos álom volt, az a fajta, amikor rendesen érzed magad mellett a hatalmas testeket, és mikor felébredsz, valónak tűnik. Álmodtam még haldokló fókákkal.. Hiába próbáltam segíteni rajtuk, tudtam, hogy meg fognak halni, bármit teszek.
Aztán álmodtam még azt is, hogy levágtam a hajamat.
Érdekes dolgok ezek.

Az egyszarvút befejeztem.

2009-06-13T23:09:00.000+02:00

Olyan, mintha simogatva álomba énekelne. :)

Napi hangulatmér(l)eg

2009-06-12T23:24:00.003+02:00

Az eleje elment, a közepe felé kicsit unatkozott, aztán kicsit kiábrándult, de az csak a szokásos, most meg a béka feneke alatt kotorász a sötétben. Kicsit szomorúnak érzem magam, magányosnak meg egyedül.
Mikor néha rámzuhan, hogy valamit kezdene kéne magammal meg az életemmel és épp nem látok semmit. Oké, van munkám, el is vagyok vele, de szerintem meg fogom unni. Viszont fogalmam sincs, mi az, amit szeretnék, amivel foglalkoznék és amiből nem halok talán éhen.
Iszonyatos honvágyam van most, de hazamenni nincs értelme még egy darabig, nem akarok a szüleim nyakán élősködni sem. Valami nyelv-nyelvészet felé gondolkodom, meg még egy csomó minden. Is. Csak a szokásos. Mondjátok, szerintetek?

Plusz az idegeim lakótársilag kezdik felmondani a szolgálatot és eljutottam odáig, hogy nem akarok ezzel a csajjal összetalálkozni sem, mert nincs kedvem jópofizni. Rosszul vagyok a hangjától, attól, hogy állandóan üvölt, hogy annyira trampli, hogy senkit nem vesz észre maga körül. Meg az ajtócsapkodás, meg az igénytelenség és még sorolhatnám. Augusztusban elmennek, de addig még el kell viselni. Mikor Jan itt van, legalább ketten elvagyunk, de most nem lesz itt.

Plusz újfent nekiestem az egyszarvúnak, ami szintén jól bele tud rántani a magány pöfögő posványába, ha megvan hozzá az alaphangulatod.

Nem panaszkodni akartam, csak kicsit el vagyok kenődve. Szorri.

2009-06-12T20:48:00.001+02:00

nnyi

2009-06-12T18:18:00.006+02:00

Majdnem elfelejtettem, hogy írni akarok. Kezdjük tegnap.
Reggel szerencsésen elszartam az időt, végül mégsem lett kapkodás a vége és a buszt is elértem. Útközben kiderült, hogy valsz fel kell mennem valami irodába, hogy nézzék meg, mit csesztek el a sztafftravellel. Ugyanis július huszonnegyedikén ha a fene fenét eszik is, haza fogok húzni.

Az egyesemet egy másodperccel azután, hogy megláttam, elneveztem hieroglifának. Fekete kleopátra haj, sasorr, pont, mint egy hieroglifa, igazán nem az én hibám. Kicsit olyan volt, mint aki nem tudja, hol van, a papírmunkát kapásból a crewroomban felejtette, még jó, hogy volt nálam tartalék. Hős vagyok, mi?

Amúgy elég aranyos volt, kicsit szétszórt, meg néha túlreagál dolgokat, de engem ez személy szerint nem érintett. Ami viszont nagyon felbaszta az agyamat az az, hogy a kettes meg a hármas hátul állandóan fikázták, hogy milyen hülye, meg milyen szar, és sajnáltak engem, hogy elől vagyok vele. Épp ezért nem akartam hátul lenni velük. Hallgatni azt, hogy mi hogy, meg miért nem jó, és hogy így szar, úgy szar. Holott szerintem semmi gond nem volt vele, ha normális vagy és tudod, mit kell csinálnod, nem baszogat. És ez nagy általánosságban bárkire igaz.
Londonban mosodai karrierem alatt sikerült megtanulnom, hogy ha úgy dolgozom, hogy ne találjanak hibát a munkámban, legalábbis törekszem rá, akkor nincs miért vergődni. Ugye. Maximum azért, mert nincs miért vergődni..
A hármaska sztorija csak annyi, hogy mikor legutóbb vele repültem, egy bárt nem tudott normálisan megszámolni. Szerintem ő az, akinek ne legyen véleménye..
Én személy szerint egyetlen egy egyest nem bírok, de vele tudtommal mindenki így van.

Ma seholsemmi, Jan hazament két hétre, én meg meg fogok zakkanni addig a maradék kedvenc lakótársaimmal. Sebaj, sebaj, kibírom. Még mindig nem volt főzés, majd holnap. Vagy valami. Olvasni akartam, talán ráveszem magam. Nemtom, miért, valahogy mostanában nem. Vagy elmennék állatkertbe. Majd kiötlöm, mire szabad leszek. :)

Nem mondom, hogy még mindig olyan sokat jár az agyam azon, ami történt, vagy nem történt. Arra az eredményre jutottam, tutira jobban jár vele, mint velem. Hisz én csak én vagyok. :)
Nem vagyok a humán kapcsolatok mestere, arról nem is beszélve, hogy. Nem vagyok hajlandó többet agyalni. Csak elmúlik majd. Tudom. Nem vagyok már szomorú sem, de még hiányzik. Lehet, fog is még egy darabig.. Ez van srászok.

Chris Cornell pedig eladta a lelkét az ördögnek valóban. A szám egészen populárisan fülbemászó, főleg, ha nem tudod, ki ő, mert ugye tagadni nem érdemes, hogy a hangja az üt. Node, gondoltam, megnézem már, milyen vídiót kreáltak az egész köré, merhogy nem bírtam elképzelni őt egy ilyen timbalandos cuccban. Hát, még mindig nem tudom, maradjunk annyiban. A keményebbek keressenek rá.

Nem, nem kell aggódni, ez nem az. Horseriders towards the abyss. Senkit ne tévesszen meg az előadó, szerintem kellemes kis muzsika, tessék fülelni. :) A vídión lehet, épp én vagyok látható, ahogy próbálok bejutni az sztafftravel offiszba.. :D

Nagyon ügyes voltam ma

2009-06-10T22:57:00.004+02:00

Mert. Tegnap kitaláltam, hogy meglepiből estére csinálok muffint, mire Jan hazaér. Namármost, ebből azért nem lett semmi, mert mikor elsőre elmentem vásárolni, nem volt csoki. Se ét, se tej, se fehér. És most nem viccelek. No, gondoltam magamban, majd elmegyek egy másik boltba jól, ott bisztos lesz. Nem, ott sem volt. Viszont megvettem hozzá a cukrot, ami szintén ilyen speckós eksztrabüdös, és természetesen nem is olyan néven fut, mint anno Angliában, úgyhogy azt, hogy megtaláltam, egyedül annak köszönhetem, hogy tudom, milyen. Plusz vettem brokkolit, meg karfiolt, meg szálasbabot, hogy majd ma jól megpárolom csirkével, na abból semmi nem lett. Majd holnap.

Ma viszont, elmentünk, hogy vegyünk csokikát, és miután végigjártunk több boltot is, csak sikerült. Akartam hangfalat is venni, de már nem volt, úgyhogy lehet, megpróbálom majd máshol.. :( Aztán hazajöttünk, konyhatakarít, háromcsokis muffinsüt. El is ment a nap. Ja, és még mostam is. Aztán este, azaz most, nyolckor, Jan _megkért_engem, mondom, _megkért_, hogy főzzek. Hogy én. Hogy főzzek. Azé ez kemény, nem? Nem akarom magam fényezni, de rohadt jó kis tésztát csináltam, paradicsomosdarálthúsost. Eddig ez lett a legjobb. Tudom igen, hogy mindig ez van, legalábbis sűrűn, de nemsokára adunk a változatosságnak is. Ígérem.

És láttam szivárványt, a csigák pedig estére hazacsoszognak aludni a hátsó kertbe. Ja, és vöri sziszával is találkoztam, csak ő lusta volt idejönni, én lusta voltam odamenni, úgyhogy csak meghengeredett párszor örülve a földön, és ebben ki is merült a románcunk mámára. A napokban találkoztam a másik sziszával is, őt elvakarásztam egy darabig, Jan meg hüledezett, hogy milyen nagy. Hiába, a sok esőtől nagyra nő itt minden.

Ja, és kihagytam, hogy tévedtem Freddel kapcsolatban, ezúton is bocs, Fred. Tehát, Fred változatlanul a fürdőben portyázik, aki a szobámban van, az Samantha, és Fred kétszerese. Kicsit éhes lehet, a falon mikor megy, az elég menő, de a földön elég mókás, mivel eléggé hosszú combjai vannak neki. Tudjátok. Sőt, a nappaliban is van valaki, kinek neve Pysta.

A hét félreolvasása by me pedig: Metaxa - the_geek_spirit. :D :D :D

2009-06-09T18:12:00.000+02:00

Ennek is vége

2009-06-08T20:23:00.002+02:00

A ma reggelem sehogysem indult, a napom elment. Azt akartam különben mondani, hogy ha a szar hangulatodhoz megfelelő zenét választasz, az egészen fel tudja dobni. Tool.. :D
Éshogy a héten három harennya is leszakadott rólam. Jéééj.

Négykor keltem különben, az előbb jöttem haza, ma sem ettem magam halálra. Késtünk egy csomót, ledaráltunk egy madarat és volt egy béjbi, akit pont birdynek neveztem el, mert olyan kis madárkás volt. :) Boldog lennék, ha lenne itthon duginasim, de nincs, úgyhogy most kopog a szemem. Tessék sajnálni, vagy elhalmozni édességgel. :P

Vasárnap

2009-06-07T23:04:00.002+02:00

Megint halálszarul indult a napom, lehet, ennek csak az az oka, hogy kezdek elkényelmesedni? Pedig nem is sajnáltam magam, eccerűen csak nem volt jó a kedvem. Szerencsére elég volt emberi időben, hatkor kelnem, ugyanis csak kilencre mentem. Codalatosssz, nemigaz?

Buszt is sikerült elérnem, így, annak ellenére, hogy vasárnap van, nem kellett taxiznom. Négy rövid szektorom volt, ami azért jó, mert nagyon hamar elszaladt a nap, nem unatkoztam, mondjuk, mint olyan, enni sem volt nagyon időm. Reggel próbálkoztam, szöget is ütött valami a fejembe. Miért van az, hogy ha mész valahova, és valami zöld, algaszerű izé van a kajádon/kajádban, az tuti a fogadon is lesz, teljes vászonszélességben. ?

Az idő ismét nagyon szép lett, bár nincs kifejezetten meleg, a nap sütött, és az iszonyat jóleső tud lenni. Sikerült is kómába esnem az ágyamon, ruhában, fejjel lefelé, még a telefoncsörgésre sem ébredtem fel. És megint él a Petőfi rédió, ami tök jó, minnyá megyek is zuhizni ennek örömére. :)
Kell egy kifli. Alvóskifli. Okéoké, közel van az ágyhoz a bili..

2009-06-06T23:44:00.001+02:00

Átjött Eszter, s romantikus hármasban megnéztük a Ponyvaregényt. Zuhiznom kellene, meg hajat mosni, meg feküdni, de valahogy még nem. A mellkasom meg fáj egy ponton, egy egész nagy ponton, ami egészen nagyon fura.

Közben pedig arra gondolok, vajon mi lehet veled. Biztos elfelejtettél már.

Búvalbaszott

2009-06-06T19:35:00.003+02:00

Egy nap ez. Az idő fos, vízszintesen esik az eső és hideg is van. Megint fűtünk az eddigi harminc fok után..
Ma hómsztendbáj voltam, nem hívtak be, ötig aludtam itt-ott magamhoz térve. Kemény, mi? Annyira el vagyok most kenődve, annyira egyedül érzem magam és annyira, de annyira. Persze biztos jobb lesz, lehet, a Wolf's Rain is lehúzott kicsit, az egyszarvút sem bírom a kezembe venni napok óta. Pedig mennem kellene valahova, csinálnom kellene valamit az itthon döglés helyett. Asszem, kicsit még sajnálni fogom magam, aztán majd nem.

Fred megint felszívódott. Nemtom, hova kalandoz folyton, de ha úgy érzi, biztos megint előkerül. Megölelhetne már valaki.

Ja, és elfelejtettem megemlíteni, hogy pár napja valami belehalt a bal mellembe, és hogy ma a kedvenc Petőfi rádióm is süket valami oknál fogva, úgyhogy Tilos van. Napok óta pizzán élek és rosszul vagyok tőle. Kérek fagyit, jó? Meg ölelést. És fagyit is.

Hollywoodoo - Forog a kerék

2009-06-05T13:23:00.005+02:00

Című száma ordítja a fülembe, hogy ébresztő, mozdulj már. Ja, mert még mindig ágyban vagyok. Merénasszondom, nem olyan rossz az örli hómsztendbájt végigszundikálni kisebb-nagyobb megszakításokkal.
Reggel elment az áram, ami azt jelenti, hogy nincs net sem, de ami még rosszabb, azt is jelenti, hogy pölö tea sincs, meg semmi..

Egyébként elfelejtettem megemlíteni, hogy Fred egy ideje, ismeretlen okból emigrált a fürdőbe a mosdókagyló alá, sőtmitöbb, tegnap, mikor hazaértem és elmentem zuhizni, a kádban feszített. Persze kihalásztam és visszatettem szépen a helyére. Ma reggel pedig mégis úgy döntött, visszatér hozzám, ami azért szép tőle. :) Bár mintha kicsit nagyobb lenne, mint legutóbb. Most épp a fejem felől, a sarokból vadászgat vérszomjasan.

Tegnapelőtt különben éjfélkor feküdtem, majd háromkor keltem, hogy dolgozni menjek. Érdekes napom volt, hárman voltunk magyar csajok, ami buli, viszont az egyesem egy ír csávó, akinek a testéből lábszag árad, a körmei pedig hosszúak és sárgák. Nyjááááj. Különben aranyos, meg minden, de akkoris.. Azt csak piciben jegyzem meg, hogy sikerült elaludnom a dzsámpszíten, amit elvileg nem szabad, meg különbensem aludtam, csak relaxáltam.. Amíg húsz-huszonöt percet várakoztunk a semmire.. Szembecsuk, nemalszom, nemalszom.. Amúgy figyeltem, aki látótávolságon belül volt, mind szundikált, úgyhogy nincs gond. :P Csak csukva volt a szemem, a szám meg azért nyitva, mert tudjátok, rettentően meg vagyok fázva és úgy veszek levegőt. Ez a hivatalos verzió. :D

Délután átjött Eszter meg Riccardó, ettünk jégkrémet, meg kártyáztunk. Majd később, miután elmentek, megnéztem a Wolf's Rain utolsó két részét. Szpojler.

AMiben mindenki, de mindenki meghal.. Annyira szomorú. És olyan szép. Végig az egészben valami olyasmiben hisznek, valami olyasmiért harcolnak, amiről azt sem tudják, milyen, vagy hogy létezik-e. Mégis meghalnak érte.

Szpojler.

Mert ők farkasok. És mert hisznek a jóban. Aaaaaaaannyira széép. Szipp.

Gondolatok

2009-06-04T00:47:00.002+02:00

Hogy miért vettelek le a blogrollról.
Nos, mostanában kezdesz kissé furcsán viselkedni, de az egy dolog. Az meg egy másik, hogy szerintem iszonyat nagy parasztság még csak viccből is azt mondani, mennyire mókás, amikor egy nőt vernek, merthogy megkapja, ami jár. Tudod,picim, kívánom neked, hogy egy következő életedben gyenge nő legyél, akit vernek. Vicces lesz. Ahogy az is mennyire vicces, mikor valaki olyannal kezd, aki gyengébb, és mint ilyen, esélye sincs. Kurvára vicces. Tényleg. Rettentően.

Egyéb híreink. Egy, mondjuk, hogy barátnőm, huszonöt évesen terhes. Mert már benne van a korban. Az újdonsült pasijával, akié a gyerek, fél éve vannak együtt, vagy még annyi se. Hátbaszod, ezt sem gondoltam volna... Mármint, nem járna a szám, de tudom, hogy nincs mire, hogy mekkora orbitális faszságot követ el. Ne legyen igazam.. De, ha lesz, nem fogom sajnálni, ha egyedül marad a kölyökkel élete végéig családi pótlékon tengődve. Mert választhatott volna. Sajnálom, ha ez bunkón hangzik, de ez a véleményem. :( Miért, miért őrül meg mindenki?
Ja, zárójelben teszem még hozzá, hogy a pasi minden este olyan részegen megy haza, hogy nem tud magáról. És ezt mulatságosnak tartják. Azt is annak fogják, ha elissza a pénzüket, és verni fogja? Komolyan. És ilyentől akarni gyereket? Én gondolom rosszul?

Lebegő

2009-06-03T18:05:00.003+02:00

Reggel megint imádott lakótársam üvöltésére ébredtem, mert annyira nem volt képes, hogy lemenjen szkájpolni..

Majd kimostam szépen az ágyneműmet, illatos és még mindig kint lengedez a szélben. :) Takarítottam is, és közben találtam egy zsír új matracvédőt, úgyhogy azon nyomban ki is cseréltem az én kis kopottammal. És most igencsak büszke vagyok magamra érte. Majd négykor csináltam reggelit, ami azzal kezdődött, hogy a hagyma némiképp karamellizálódott, és a tojás felét sikerült a padlóra loccsantanom, miközben forgolódtam a tálkával. Hiába, ma kicsit koordinálatlan a mozgásom. :P

Egyébként pedig Wolf's Raint nézek, mert annyira szééééép, meg mert imádom. Közben pedig filózok azon, hogy lassan mennem kéne futni.. Lassan. Nagyon lassan. :P

Aztarohadt

2009-06-03T13:05:00.004+02:00

Komolyan nem tudom, a hisztéria melyik formáját válasszam. Kezdjek el sírvaröhögve, hajtépve futkosni, vagy menjek henteljem le a fél városrészt...

Nyitottam egy bankszámlát, jó régen, s már az előző havi fizumat, ami még mindig nincs nálam, oda kellett volna kapnom, mivelhogy faxoltam, íméleztem megnyitás után egyből, ahogy kell..
Erre csekken kaptam, a béz szupervájzor gyengéden megjegyezte, hogy elküldhetném a bankszámlám adatait, ahova kell. Mondtam, hogy megtettem. Írt hát ő is egy ímélt ezzel ismét elküldve az adataimat.

Erre ma reggel kapok egy mélt, hogy úgy tudják, nincs bankszámlám és sürgősen nyissak egyet, mert júliusban nem hajlandók csekken fizetni. A rohadtbüdöskibaszottkurvaanyjukat. Már elnézést. Még fenyeget, baszod. A fasznak vakarja a tetves picsáját egész nap az irodában..

Úgyhogy kapásból íméleztem kettőt. Egyet a feladónak, hogy ugyanmár, mondja meg nekem, kinek írjak még, kit hívjak fel, ugyanis a béz szupervájzor maga is elküldte a cuccaimat és még mindig nincs meg nekik... Hát a pofám leszakad.........................................
A másikban az adataimat küldtem. Újfent.

-----------------------

Visszaíméleztek, hogy megvannak nekik a cuccaim. Möglássuk. Möglássuk.

Cheza

2009-06-02T23:02:00.002+02:00

Az emberek bántják azt, amit nem értenek, ugye? Félelem az ismeretlentől.

2009-06-02T21:49:00.003+02:00

Még mindig nem kaptam meg a múlt havi fizumat. Szerintetek ez mennyire kurvára nevetséges? Rohadtélet.

És vettem ma szalt en vinegör chipszet. Mert én imádom. Tudom, hogy te utálod, de én nem. Pont olyan ez, mint az Anyegin. Annyira szar, hogy már jó. Mondjuk nekem Hoffmann Arany virágcserepe is tetszett, bár az nem azért, mert szar. Hanem mert kicsit elvontnak láttam akkor, de mintha értettem volna. Majd elolvasom megint. :)

2009-06-01T18:53:00.005+02:00

Tudom, hogy írnom kellene, de valahogy most nem megy. Ürességet érzek. Hiányt. Nemtommit.
Hogy hiányoznak a beszélgetéseink. Olyankor nem éreztem magam annyira egyedül. Most meg csak nemtom, mit csináljak. Úgyhogy nem csinálok semmit. Csöndben szemlélem az eseményeket. Mást nem tehetek. Bizonyíthatsz. Bizonyíts.
Különben jól vagyok. Kószálok a világomban, élvezem a szép időt. Talán megint kimegyek Howth-ra.
Elkezdtem megint Beagle Az utolsó egyszarvúját, de ezt valahogy nem tudom most úgy falni, ahogy szoktam. Meséltem már, mennyire sokat jelent nekem ez a könyv?

A vídió, nos, az érdekes. A zene, a zene a lényeg. :)

Tegnap

2009-05-31T12:09:00.004+02:00

Kb hajnal négyig fent voltam, ahogy ma is.. Felborult az alvásritmusom. Valamitől. Délelőtt nem történt semmi különös, ültünk a konyhában, kajáltunk, aztán Eszter felhívott, hogy átjön.
Délután kint napoztunk! a kertben, miközben Petőfi rádiót hallgattunk. Hát nem gyönyörű? Tiszta nyaralás.

Aztán, amikor a nap eltűnt, bejöttünk filmezni. Sikerült megnézni az Igazából szerelmet, ami még így is tetszett, hogy valahogy épp nem vagyok hangulatban hozzá.. Majd az Aladdin következett, amin majdnem sírtam, mert egyrészt nagyon mókás, másrészt meg imádom és ilyenkor újra gyerek vagyok. Sok érzést előhoz. :)

Ma meg dógozás van. Lehet, lassan készülnöm kéne? :P

The last unicorn

2009-05-30T14:12:00.003+02:00

''And it seems like all is dying and would leave the world to mourn
In the distance hear the laughter of the last unicorn...''

Jaésmégegykétdolog, ami eszembe jutott

2009-05-30T13:40:00.002+02:00

Az egyik, hogy a legyek nem csak a légyirtót nem szeretik, de a hajlakkot sem. Nemröhög.

A másik pedig az, hogy az is eszembe jutott, hogy. Folytattam most egy beszélgetést az egyik ismerősömmel, és valahogy megint a vadászösztön.. Hogy ugye kapcsolata van, nem csalná meg, meg semmi, de azért hülyít másokat, mert a tudat, hogy megtehetné, kell.
Nabazmeg. Én, mint ilyen szar alak, ezt sem tartom korrektnek. Nem azt mondom, hogy csukva kell lenni a szemnek, de nyilván vannak fokozatok.. És ha arra is gondolsz, akit hülyítesz, mert lássuk csak be, nyilván ő is ember és mint ilyen, lehetnek neki érzései.
Leszbikus leszek, jó? Vénlány, sok macskával. Az. Tényleg.

Tényleg annyira utópista dolog vágyni valakire, aki megbecsül és szeret olyannak, amilyen vagyok? Aki őszinte velem és meg meri osztani saját magát? Hát miért kell ezért engem mindig kinevetni? Legalább azt hagyjátok meg, hogy álmodjak róla, ha már nem lehetséges, ha tényleg nem létezik ilyen.

Különbenmeg

2009-05-30T13:22:00.002+02:00

El is felejtettem mondani, hogy. Tegnap volt EPOS-unk, ami egy szerkentyű, olyan kicsit, mint egy palmtop, az elején beleszámolod az árut, és aztán ütögeted befelé, mit adtál el. Okos lenne, csak még mindig nem műkszik tökéletesen. Egyébként ki lehetett bírni, az egyesem nagyon örült neki, úgyhogy mi is örültünk. Eddig még mindenkit csak panaszkodni hallottam, mi meg olyan királyok voltunk, hogy 340€-val több volt a végén. :D Jó, oké, nyilván a készülékekben volt a hiba, amik fel is lettek szállítva az ájtíseknek megcsinálásra. :)

És este, itt kockultam, függősködtem a gép előtt perverz mód még mindig egyenruhában, amikor az otthonról épp hazaérkező lakótársammal betoppant az egyik volt csoporttársam, akit imádok. Nyííííííí. Tök jó volt. NAgyon örültem neki, jó volt látni, meg végre tudni valamit róla. :) Elmesélte a bonyolult huzalokban kunkorodó szerelmi életét, majd megállapította, az ő korában lassan már szülni kéne.. :D Nekem nincs ilyen problémám, a szüléshez még a legeslegalapvetőbb dolog is hiányzik az életemből. Épp azért, csak hogy visszautaljak, mert akkora ordas nagy kurva vagyok. Tudjátok.

Csak mert elememben vagyok

2009-05-30T12:52:00.005+02:00

Úgy döntöttem, visszateszem a törölt kommentet, ami a "Most értem haza" című posztom alatt hevert.. Ugyanis nekem nincs mit szégyellnem azon, hogy mellényúlt valaki az okoskodásával, és azzal, hogy beszűkült fasz módjára mit olvas ki a blogomból. Olvass végig, picim és te is rájössz.

"Minden nő kurva.
Ebből kell kiindulni. Ezt e tézist az is bizonyítja, hogy te is egy foglalt pasira akarod/akartad kivetni a hálód.
Ne tedd. Fájni fog.
Alapjában véve a férfiak nagyon is hűségesek, csak mindenhol akad egy "Éva", aki felkínálja a tiltott gyümölcsöt. Gondolom, hallottál már a férfiak vadászösztönéről. Minden férfi elcsábítható, ez igaz. NA ÉS? És megéri? Te tükörbe tudsz nézni, azután? Fura, hogy ez a címe a blogodnak is...tarts akkor magad elé tükröt. "

A sztori pedig: megismertem, megkedveltem, nem kicsit, ő pedig, naiv, becsapott, elcsábított, agyatlan szerencsétlen áldozat módjára elfelejtette közölni, hogy kapcsolata van. Azt hiszem, aki korrekt és barátkozni akar, az mindezt minden hezitálás nélkül a szemedbe mondja.
És nem kell itt faszkaró (bocs) módjára mindenféle ösztönre hivatkozni, ha intelligens ember vagy, tudod kontrollálni az ösztöneidet. Mert bármit mondasz, én tudom, hogy én tudom. És nekem ennyi elég ahhoz, hogy valakitől, akit nem gondolok kicsit sem hülyének, ugyanezt elvárjam. Úgyhogy, lehet magadat, meg mindenki mást sajnálni, nincs igazad, kedves nagyeszű kommentelő barátom.

Az elszedés nem a műfajom. Valakit azért kell elhagyni, mert nem akarsz vele lenni, mert nem szereted és mert nem akarod ezzel becsapni. És igen, akkor is elhagyom, ha magamra maradok, mert nem akarok hazudni. Másvalakivel pedig azért kell lenni, mert vele akarsz lenni. Nem pedig elhagyni valakit valakiért.
Nem vagyok szent, estem már hibákba, de tanultam belőlük. Nem fogok semmilyen kapcsolatot hazugságra építeni és hazugságban tartani. És ezért tudok a tükörbe nézni, ezért járok szopni a málnásba. Maci.
Mert túl idealista vagyok. És mert naivan hiszek az őszinteség tisztaságában. Mert szeretem és hiszek a mesékben. Én vagyok a kurva? Így ismertek?

2009-05-30T00:37:00.001+02:00

Tényleg én voltam a hülye. Én reagáltam túl. Hivatalosan is elnézést kérek a vergődésért. Nem fordul elő többet.
És igen, bármikor a tükörbe tudok nézni. Lehet, épp itt basztam el.

Frozen tear

2009-05-29T03:13:00.002+02:00

Szeretőm vagy
Engem a világ így szeret
Várod azt, hogy megérintselek
Mert remegni vágysz
És ellent mondani
De a tested szerelmet készül vallani

Azt akarod, hogy figyeljek terád
Magányom ködét így fúrja át
Pillantásod: az a pillanat
Amikor észrevetted,
Hogy megálmodtalak

Szerelmem vagy
Neked én adok nevet
És az a varázslat köröttünk lebeg
Bánatot, sebet, mindent levedlek
Ha megölsz is érte
Én akkor is szeretlek

A kimondhatatlantól való félelem
Az egyetlen szövetségesem
Ha bűnös ajkamon te vagy a zsoltár
Tisztább leszel, mint valaha voltál

Csak keresed magad
Hogy mire vagy jó?
Csak kérdezed magad
Hogy mire vagy jó?
Ha a szíved cserben hagy
Mire vagy jó?
Ha a dühöd elragad
Mire vagy jó?

Tanítvány vagy
És én növekszem veled
Emlék vagy, aki semmit nem feled
Visszalépned többé nem lehet
Én megmenekültem
Ha megmenthettelek

Készen, ébren, száz éve talpon
Tudom már, hogy többé sohasem alszom
Pihenek majd késõbb az égben
Ha a szárnyamat már fáradtra téptem

Csak keresed magad
Hogy mire vagy jó?
Csak kérdezed magad
Hogy mire vagy jó?
Ha a szíved cserben hagy
Mire vagy jó?
Ha a dühöd elragad
Mire vagy jó?

Angyal

2009-05-28T23:02:00.001+02:00

Nagyvárosi angyal
Újra téged küldött az Ég
Bár fárad a szárnyad
Tudod, hogy nem pihenhetsz még
Pusztítsd a káoszt
Ez a szerep, amit rádoszt
Minden küldetés és bevetés

Veled az anyagot hívja a szellem
Veled a gazembert hívja a jellem
Veled az igaz hívja a hazugot
Veled a csalót hívja a becsapott
Te vagy a hírnök és te vagy a hír
Az egyetlen, aki ennyit bír
(Egyszerre hírnök és hír)

De benned minden összetörhet
Ha egyszer durvábban érsz földet
A sorsodról a véletlen is dönthet
Az égre itt a mélység válaszol

Nagyvárosi angyal
A posztod soha el ne hagyd
Te a magánynak és a fénynek
Katonája vagy
A munkádat végzed
És a munkád végez veled
De jössz majd újra meg újra
Ne feledd
(Jössz majd újra meg újra, ne feledd)

De benned minden összetörhet
Ha egyszer durvábban érsz földet
A sorsodról a véletlen is dönthet
Az égre itt a mélység válaszo

Most értem haza..

2009-05-28T01:39:00.003+02:00

A napom nem volt rossz, bár ismét érdekesen indult. Nem voltam túl jól, de a gépen azért megjött az étvágyam. :) És most is falatozni fogok, asszem. Mostanában egész jól meg tudtam szerkeszteni a hajam, de ma annyira elhagytam magam, hogy nem csináltam vele semmit. Kicsit szétcsusszantam, bocs.
Hármas voltam, a kettesem ma volt másodszor kettes, úgyhogy kicsit stresszes volt szegénykém, igyekeztem segíteni neki ahol tudtam. Találkoztam kedvenc retardált arcommal is, ő épp végzett. :)

Téged pedig vártalak, de nem voltál sehol és még csak válaszra sem méltattál. Hiányzik az, akiről hittem, hogy te vagy. Igazán.

Ultimate killer

2009-05-26T22:18:00.007+02:00

Úgy ébredtem fél nyolc körül, mint akit fejbevágtak, úgyhogy vissza is szenderedtem nagy nehezen. Majd újabb ébredés és szenderedés következett. Kikászálódtam az ágyból és elszáguldoztam a bankba. Élménydús kirándulás volt, eredménye, hogy a múlt havi fizum végre, három, kötőjel öt napon belül a számlámon is lesz.

Ma sem sikerült túl sokat ennem, mert bár a fejem nem fájt, hányingerem volt és szédültem is időnként. Nem, perverzek, kizárt, hogy terhes legyek, bármily mókás is lenne a dolog, szóval nemtom, miért van. Remélem, elmúlik majd.

Az, hogy még gyáván menekülsz is, nekem csak azt jelenti, azon túl, amit már tudok, csinálhattál valami igen nagy görénységet grátisz. Tudod, lehet, csirke vagyok, de azért, amit csinálok, megtanultam vállalni a felelősséget ahelyett, hogy bújkálnék. Mi az, amiért nem mernél a szemembe nézni?
És néha, mint például most is, legszívesebben elmenekülnék, de ellenállok a kísértésnek és maradni fogok. Soha többet nem futamodok meg semmi elől. Pedig most megtenném. Elmenekülnék vissza sem nézve, mert megrémít. Én pedig legyőzöm.
Anyám azt mondta, álomvilágban élek, és égő, hogy ennyi idősen pölö azokat a könyveket olvasom, amiket. Ez van srácok.

Téged pedig, nos, nem foglak kioktatni, nyilván tudod, mit miért csinálsz..
És rá kell, hogy tromfoljak az eddigiekre. Nem, nem azért, mert bántani akarlak, azért, mert okot adtál rá, összeesküvés-elméletekben pedig elég jó vagyok.. Mi van akkor, ha most is csak azt mondod, ami kényelmes. Mi van, ha közben jót nevetgélsz rajtam, miközben nem csak belőlem csinálsz hülyét? Mi van, ha.. Bele se merek gondolni..

Meg

2009-05-26T01:41:00.003+02:00

Délelőtt elindultam kedves őseimmel a nagy faluba, hogy még mielőtt eljövök, elintézzünk ezt-azt. Ami végül nem történt meg, csupán egy felületes nézelődés, aminek a vége meglepő módon nem lett shoppingolás.

Kaptam köbö három napja egy bőröndöt, ami szép is volt, jó is volt, tetszett is nagyon, de végül visszakerült a feladóhoz, mert túl nehéz. Helyébe ironikus módon az a táska lépett, amit még Londonban vettem kemény hét fontért, hogy az utolsó kacatjaimat is elhozzam benne. Tényleg a legegyszerűbb a legjobb. Otthon maradt ugyan egy zacskó háztartási keksz, három, azaz két és háromnegyed társa azonban itt figyel. Továbbá maradt egy csomó sajt, amit, mint később eszembe ötlött, hozhattam volna. És asszem, ennyi. Minden más sikeresen megérkezett.

A reptéren ugyan volt egy kis logisztika, sumákolás meg sunnyogás részemről a súlyokkal, mert a könyveket nem akartam otthagyni. És siker. :D Magamévá tettem Stephanie Meyer Fullmoonját, Nemtommégki A hollókirály-át és örök kedvencemet, Peter S. Beagle Az utolsó egyszarvú-ját. Mindezen kívül hoztam még egy Christopher Moore-t is. Hát nem csodálatos?

Volt csoporttársammal repültem, plusz egy magyar egyessel, meg még eggyel, aki visszafelé jött és állítólag felszivárogtak rajtunk kívül még egy páran szeretett cégünktől. :P Az út nagyon jól telt, leszámítva az utolsó egy órát, amikoris annyira felerősödött a fejfájásom, hogy a hányinger kerülgetett. A róka végül majdnem győzelmet aratott pont, mikor kinyitották az ajtót, de szerencsére azért mégsem.

Fura volt megérkezni, de azért nem olyan rossz. Most még vágyom haza, és rettentően hiányoznak a fírgecskék, főleg az éééén szisszám. A könyvek majd vigasztalnak.

Holnap délelőtt pedig el kellene mennem a bankba, hogy másodszor is megharcoljak a pénzemért, kívánjatok sok sikert hozzá. A délutánom pedig, amit nem is túl rég még annyira vártam, nos az azt hiszem, lefújva.. Úgyhogy olvasni fogok terveim szerint Moore-t. :)

Közben pedig kicsit még motoszkál a fejemben, vajon ilyen könnyen feladtad-e. Nem tehetek róla.

Most pedig megyek kószálni erdők, hegyek, tavak, mezők zöldek, s vadak közé Mike Oldfield-del. Jóéjt.

Mesekönyv

2009-05-24T23:22:00.002+02:00

Hiszek a mesékben. A csodákban, a varázslatban. Az életben és a szerelemben is hiszek. És hálás vagyok érte. Hiszek benne, hogy valaki vigyáz rám és abban is, hogy ha úgy élek, ahogy élnem kell, akkor egyszer én is találok valakit. Aki érti mindezt.

Volt, hogy ezen a hiten kívül semmim sem maradt. És túléltem. Lehet, csak felfújom az egészet, de ezek nagy dolgok, és én igenis büszke vagyok rájuk. Naiv is vagyok. Mert megpróbálom hinni, hogy lesz, hogy van, aki nem fog bántani azért, mert megmutatom neki magam. Aki engem lát.

A világ, az én világom gyönyörű és én szeretek benne élni akkor is, ha néha rettentően fáj. Mondhatnám, hogy olyan vagyok, mint egy főnix, de fenét. A főnix csak egyszer éled újjá. Legyen inkább keljfeljancsi. Oké, néha kicsit fáziskésik a szisztem és egészen sokáig vagyok eldőlve, de azért még működőképes, és ez a lényeg. Mindig felkelek, mert hiszem, hogy érdemes őrizni, amit kaptam. :)

2009-05-24T18:48:00.004+02:00

Egyébként holnap este érkezem. (és mekkora egy utópista hülye gondolat is jutott ennek kapcsán az eszembe, hogy el sem hiszem. Olyan nagyon boldog lennék tőle, ha. Igen. Az lennék, pedig tudom, hogy úgysem, mert ilyen kábé csak a mesékben meg a Pritti Vúmen típusú filmekben van. Fejlövést kérek most azonnal. Hisz mi más várna szeretett Árpádunk társaságán kívül. Ehhe, legalább ő ott lesz.)

Ma pedig olvasok még könyvet és holnap beszerzek is. :) És azt meséltem már, hogy majdnem egy hétig tökegyedül leszek a házikóban? Félelmetes lesz, de én hős vagyok..
Vagy azt, hogy a hülye sztafftravelemet visszadobták pár órán belül, ráadásul vasárnap? Ez bizony vért kíván..
Vagy azt, hogy akkut hörgőgyulladásom van, ami egyébként már jobb?
És azt, hogy azért botor módon várom a csodát, mert ez, mi lényegem?

Cica. Cica nagyon fog hiányozni.

Árnyék

2009-05-24T18:21:00.003+02:00

Emlékszel arra a másfél hétre, amikor pörögtem, mint a búgócsiga? Miattad volt. Nem tudom, mit csináltál, de felébresztettél valamit, ami nagyonis én voltam. Kíváncsi kis felfedező. Élesebben éreztem mindent magam körül és nagyon nehéz volt ellenállni neki. Jólesően hagytam, hogy bizseregjen minden porcikám és daloljanak az izmaim, ahogy a szél táncolni hív. Boldog voltam, mert azt hittem, találtam valakit, aki ért.

Igen, meglátom, ahogy a virágok becsukódnak éjszakára. Meglátom a sötétben kószáló macskát úgy, ahogy az erdőben a vadat is kiszúrom. Látom az életet. És boldoggá tesznek dolgok, amik mellett mások elsétálnak. Az apró csodák és a létezés varázsa.

Hiányzol. És nem akarom, hogy elmenj, pedig tudom, hogy magamra hagysz majd. Nem hinném, hogy az a körömszakadtáig harcoló típus vagy, és talán nincs is miért. Szeretném, ha az, amit az álmod jelent, valóság lenne. Bárcsak.

Ma játszottam nyárfa-szöszmő hóesésben és kergettem szöszösnek álcázott pillét, csodáltam szendert. Szeretnék csak feküdni a fűben felhőket nézve, várni az esőre, ami gyengéden simogat és lemossa rólam a bánatot. És egyszer, csak egyszer, ha egy pillanatra is, látva lenni.

2009-05-23T21:10:00.007+02:00

"Szeretni valakit az több, mint egy erős érzés: az döntés, ítélet és ígéret."
Erich Fromm

Elérted, hogy kötődjek hozzád, mert hagytam. És most nem tudom, mi legyen. Tanácstalan vagyok, mert nem akarlak magadra hagyni. Mégis, mit kellene tennem?

Estoria do gato e da Luna

2009-05-22T23:12:00.002+02:00

Meghasadna a szívem, ha az, akit szeretek, magányos lenne mellettem. Szeretnélek megvigasztalni, megölelni és azt mondani, minden rendben lesz. De nem foglak. Nem akarok belemászni az életedbe, hisz nincs rám szükséged. Az angyal majd vigyáz rád. Miattam meg ne aggódj. Nekem sosem fáj semmi.

Azt hittem, te más vagy

2009-05-22T10:47:00.003+02:00

A helyzet az, hogy a tegnap este után azon gondolkozom, ki is lehetsz te valójában, és hogy mi volt igaz mindabból, amit mutattál nekem. Mert nem tudom a választ. Azt hittem, érdekellek, vagy ha nem is, és a barátságomon kívül másra nem vágysz, legalább tartasz annyira, hogy az igazat mondd nekem. De ezek szerint nem érek neked még ennyit sem.
Nem, nincsen örök harag, igazából csak csalódást és ürességet érzek, mert én szerettem volna, hogy velem legyél. Az álmom, a világom végig az igazságot ordította, de én nem akartam látni.
Azt kérdezted egyszer, ki képes engem bántani.. És azt mondtad, valaki csúnyán elbánhatott velem egyszer. Talán csak én élem meg másképp, rosszul a dolgokat, de nem véletlenül vagyok olyan, amilyen. Soha többet senkinek nem fogom hagyni, hogy összetörje a világom és letépje a szárnyaim.
Ha van mondanivalód, meghallgatlak.

All Cried Out..

Kalandos

2009-05-20T17:02:00.003+02:00

Fogalmazhatunk úgy is, hogy kalandos utam volt hazafelé. Délelőtt betoppant a tulaj néni, hogy hamarabb jött, gondolom, kíváncsi volt a fejünkre, mivelhogy, ha 25-én jön, senki nem lett volna otthon. Az idő rendkívül mókás volt, fél óra zápor, majd fél óra nap. Reggeltől egészen addig, míg felszálltam a gépre legalábbis mindenképp.

Már előre örültem, hogy milyen jó, majd veszek fincsi szendvicskét a reptéren, ahol szoktam, erre kiderült, hogy most pont nem abból a terminálból indul a gép. Na mondom, fasza. Mondjuk azzal meg szerencsém volt, hogy a gép nem volt teljesen tele, úgyhogy nem kellett szarakodni a check-innel, egyből beengedtek, sőtmitöbb, a bőröndöm is teljesen egyben maradt, ami akár isteni csodának is tekinthető.

15 perces késéssel indult a dolog, és a pofám leszakadt attól, hogyan is kell jó magyar mentalitással marha módra tolongani a kapu előtt. Ha egy negyed millit csúszol előre, a mögötted álló vénasszony is csúszik, csakhogy fenn tudja tartani a megfelelő távolságot ahhoz, hogy a nyakadba lihegjen. El kell mondjam, ez rendkívül jól emeli a vérnyomásom meg a hangulatom is.
Gépre fel. Egy kis másodpilótával az első sorban ültünk viájpí szeksönt kialakítva mindezzel. Amikor legjobban égett a fejem, az az volt, mikor a kapitány felnyomja a seatbelt jelet, ami azt jelenti, hogy mindenki ül a helyén, öv becsatol és kuss van. Gyakorlatilag ez úgy nézett ki, hogy a másodpilóta ekkor ki szeretett volna jönni a mosdóba, majd húsz percet várt arra, míg a sok gyökér kisorakozza magát. Addig velünk bandázott. Mikor ezt megunta, az egyes bemondta, hogy mindenki legyen kedves a helyére fáradni, ugyanis seatbelt sign is on, és nem biztonságos a kabinban mászkálni. Ezekmeg bazmeg bólogatnak és meg se mozdulnak. Úgy kellett őket visszarugdosni, mi meg csak pislogtunk, hogy wow. Persze mindezt már magam is tapasztaltam, de még mindig nehéz elhinni, hogy ilyen van.
Leszállásra viszont meginvitáltak a pilótafülkébe (majdnem pilótafülét írtam.. :D), ami tök jó volt.
A következő poén. Áll a gép szemben a terminállal, az ajtó kábé ötven méterre. A gép mellett két busz, alig fértünk bele, a manőver röpke tíz percet vett igénybe. Elindulás, rövid kis kerülő után sok kanyarral a busz a szemben lévő ajtó előtt megáll. Nem, még csak nem is egyenesen vitt oda, hanem körbe. Kérdem én, ilyen sok pénze van Ferihegy erportnak, hogy a semmiért fizeti a buszt, a sofőrt meg a benzint? Ha mindenki a saját lábán megy be, az feleennyi időt sem vett volna igénybe, arról nem is beszélve, hogy senki nem röhög eme elmés technikán..

Este pizzázás, meg shadowrun könyvben kis mélyedés, plusz magyar élelmiszerbolt felvásárlása következett. Reggel pedig jött anyum, akivel volt egy kis shopping, majd haza. Tegnap este óta itthon vagyok, melegem van és sokat cicázok. :) Majd még jövök.

Örülök, hogy eljöttél

2009-05-18T02:15:00.001+02:00

2009-05-17T12:43:00.002+02:00

Ehhe. Jó régen írtam már, pedig biztos lett volna mit, csak azóta már meg nem. Vasárnap van, ami azt jelenti, hogy mindjárt hétfő, amikoris egyrészt ünnep, bár ezt nemtom, ki tudja még rajtam kívül :D, másrészt meg megyek haza, úgyhogy duplán ünnep. :) Jó itt, elvagyok meg minden, de most, hogy tudtam, hogy megyek, kissé gyorsabban fogyott az amúgyis legendátlan türelmem. Jobb ez így mindenkinek, na. Majd ha visszajövök, bisztos megy újúlt erővel a mosolyogás, addig meg örüljön a nép, hogy nem én felvigyázom őket, így is kijutott az emeletes vadmarhákból a hétre.

Történt ugyanis, hogy épp Pestre repültünk, amikor egy seggarc öt perccel felszállás után rágyújtott a mosdóban. A rendőrséget ugyan ráhívták, de puhán lapos magyar szervünk letudta annyival, hogy amíg az gép ajtaja ki nem nyílik, addig ír terület, és hogy a kapitány ha feljelentést kíván tenni, tegye meg otthon. Na, lófasz. Pedig egyeském mondta is, hogy pölö lengyelországban jönnek fel a kommandós rákok, aztán úgy kapják ki az ülésből, hogy lába nem éri a földet.
Volt egy másik díszpéldány, az üzemanyag tankolása közben gyújtott rá a gép mellett, majd átrohant a szárny alatt. Komolyan, legalább a hajtómű ledarálhatta volna..

Tegnap igazából semmi eksztra, lakótárssal repültem, négyes volt, ezt az opciót hagytam neki. :D
Egészen eseménytelen utak, ketteskével elkacarásztunk hátul. :)

Ma meg még nem sikerült kimásznom az ágyból, pedig magamnál vagyok már egy ideje, és el is terveztem, hogy csinálok paaasztáát. Ami azt jelenti, hogy hősiesen a boltig is elkoccanok. Majd.

Kíváncsi vagyok, otthon milyen idő van, meg nem igazán tudom, mit vigyek, és úúúúúgy várom már, hogy nagyon. :) :) :)

2009-05-14T00:11:00.003+02:00

Tényleg nem küldenélek el. Ha bántanál, ha bántani fogsz, csak becsukom a szemem, hogy ne létezz, hogy ne bánthass többé.

Bárcsak

2009-05-13T13:22:00.000+02:00

Álom-búcsú

2009-05-12T11:17:00.004+02:00

Tegnap azt álmodtam, szerelmes vagyok. És szeretnek. Ilyenkor valahogy nem kedves az ébredés, és az álom érzés-pamacsai egész nap elkísérnek, nyomot hagynak a hangulatomon. Sóvárgás.

Most én is elmondom a frankót, biztonságban érezve magam, úgysem olvasol. Majd fogsz. Egyszer talán. Tudod, azt hittem, ez valami. Amikor először beszéltünk, nem értékeltelek téged, mint férfi, meg sem vizsgáltalak különösebben. Csak barátkoztam. Spontán volt.

Aztán beszélgetni kezdtünk és lassacskán kiderült, hasonlóan gondolkodunk és nem túl idegenek a dolgaink. Sikerült elnyerned a bizalmamat, sőt, még azt is, hogy ragaszkodjak hozzád. Nevetségesen könnyen. Amire azt is mondhatnám, hogy az én hibám, de nem az. Egyszerűen csak így történt. Bármi is volt ezelőtt, nem maradhatunk mindig bezárva, néha csak le kell lépni a peremről és nem félni a zuhanás szabadságától.

Igazából azt hiszem, nem vagy kíváncsi rám. Szívesen beszélgetsz talán velem, és amit mondasz,
azt sugallja, de igen, az vagy. De azon kívül, amikor összefutunk crewroomban, vagy itt beszélünk, nem keresed a társaságom, ha véletlenül smst írok neked, elfelejtesz válaszolni. Ebből bizony értenem kéne, de bolond vagyok és nem értek.
Egyszer azt is mondtad, nem vagy egy kezdeményező típus. Nos, én sem, el is mondtam, miért. De még ha az is lennék, nem valaki olyannal szemben, akinek a kapcsolati státusza egy akkora rohadt nagy kérdőjel, mint valami nagyonnagy. Valami.

Egyszer böngésztem és megtaláltam őt is. Nem esett jól és próbáltam arra gondolni, rosszul látok. De azt hiszem, nem így van. Nagyon is jól látok, nagyon is létezik, nagyon is veled létezik és láthatóan odavan érted. Hát mi vagyok én ehhez képest?

Bár mondhatnám, hogy hevesen gyűlöllek emiatt, de nem így van. Csak szomorú vagyok és nem értelek. Nem értem, miért nem beszélsz róla, miért nem mondod el. És miért mondod, hogy bizony rosszul haladsz azzal, hogy találj magad mellé valakit, akit szerethetsz. Persze mindehhez semmi közöm.
Hiányozni fogsz. Talán megtalálsz majd, ha méltónak érzel arra, hogy az igazi életedről is mesélj nekem.

2009-05-11T22:50:00.000+02:00

Értedeztbazmeg?

2009-05-11T12:47:00.005+02:00

Jobb a világnak, ha nem próbálom most meg szavakba önteni a hangulatom milyenségét.

Elmondom, mi van. Úgy volt, hogy megyünk ma Howth-ba a tengerhez, milyen jó lesz. Viszont. Tegnap találtunk egy házat, nagyon jó áron. Jan, Zsuzsa meg én voltunk tervben reá. Megpróbáltuk felhívni a faszit, aki hirdeti, semmi. Erre ma látom, hogy a ház elkelt. Oké. Találtam egy másikat, nagyon szép, nagyon jó, meg nagyon minden. Viszont, csak hatkor lehet megnézni, tenger kilőve.

Felhívtam Zsuzsát, jön-e megnézni. Erre: hát, ő igazából nem is tudja, nem biztos, hogy ő Swordsban szeretne lakni... Úgyhogy, most az van, hogy Zsuzsa és Eszter el tengerhez, Jan a belvárosban, és én, aki mindenkinek jót akarok pedig itthon rohadok, majd hatkor megyek megnézni a házat, tudva, hogy Zsuzsa a végén úgysem jön, ergo szar értelme sincs......
Szép napot nektek is.

Ápdét: se tenger, se lakás.

Ápdét ápdét: elmentünk végül a tengerhez, lakásnézés storno. Odafelé úton szomorú voltam, mert rajtad gondolkodtam.. Aztán végül nagyon jól éreztük magunkat. Felmentünk a hegyre, ahol sárga szagú virágok nőnek és rengeteg madár van, meg tenger. És még fókákat is láttunk. Hazafelé Dublinban kaptunk egy szolíd csokimérgezést. Azt hiszem, jól fogok ma aludni. Hiányzol, de majd ez is elmúlik. Minden elmúlik..

Boldog születésnapot!

2009-05-11T00:01:00.000+02:00

Botox

2009-05-10T23:01:00.006+02:00

Írnom kellene már régen, csak lusta vagyok, minta dög.

Például arról, hogy elhagytam a krúbegem kerekét, menet közben. Oké, számítottam már reá, hogy megadja magát, de nem tudtam, mikor jön el a pillanat. Kedden hajnalban jött.. Mentem éppen, és egyszercsak eldobta a kerekét. Ketten jöttek mögöttem, de nem mertek röhögni. :D Aztán azóta kunyeráltam magamnak egy másikat. Igaz, second hand, de sebaj, sokkal jobb állapotban van, mint az első. :)

Aztán arról, hogy tegnap egy buzi faszfej utas halottnak, de legalábbis eszméletlennek tettette magát.. Már mindenki leszállt a gépről, ez a fasz meg nem mozdult. Kurvára nem volt vicces, remélem, egyszer tényleg nagyon szüksége lesz segítségre, de mindenki leszarja majd.

Vagy arról, hogy az egyik kettesem, Joao annyira édibédi volt, hogy rámlocsolt egy liter vizet, aminek eredményeképp kialakult némi vizespóló verseny fíling a gép hátsó fertályában, aminek egyetlen résztvevője lehettem.. Inget kellett cserélnem.

És hogy tegnap reggel itthon felejtettem az ajándékodat. Elindultunk Hose Armandóval a buszhoz. Várunk, várunk, erre megkérdezi. Ma nem szombat van? Óóóóómondom, de. És akkor jön busz? Nem.. Még jó, hogy Árpi épp akkor száguldott el arra, úgyhogy felhívtuk jól, és felvett minket. Erre mondom, otthon hagytam valamit. És hatalmas mentális erőmmel elértem, hogy hazahozzon érte, anélkül, hogy külön megkérném rá. Aranyos volt tőle. :)
A kettesem különben katasztrófa volt, bár szegénykém csak másodszor volt kettes. A nap folyamán terméket gyártottunk, ugyanis volt, amiből a barcountban kezdetben 12, záráskor pedig 21 darab szerepelt. Tiszta haszon a cégnek. :D

Ma pedig, elmentünk szobákat nézni, az egyik tetszene, a lakás gyönyörű, de sajnos a szoba túl pici. A tulaj egy tűűűűűzoltóóóó csávó. Nyamm bizony, fel is ajánlottam Eszternek. Jómagam nem vagyok érdekelt.. Viszont, nagyon szép idő volt, sétáltunk rengeteget, elmentem lovacskázni is. A lovak meg épp fel voltak szívódva a bokorban.. Úgyhogy majd legközelebb. :) Voltunk Eszternél is este, kártyáztunk, szarrá aláztam mindenkit. Pedig részemről inkább a szerelmet választanám. Végrevalahára.

Ja, és juteszembe. Van egy pókom, Fred. Mérete a fejemével vetekszik, bár leginkább csak a lábai hatalmasak, kábé 5-7szer olyan hosszúak, mint a kis fejtor teste. Ma épp az ágyam mögött kalandozott, meg körülnézett az éjjeli szekrényemen, aztán valamiért megsértődhetett, mert bekommandózott az ágy alá. Fel is húztam a lábam, nehogy mérgében bokán harapjon. :D

Ez megy ma a fejemben

2009-05-04T22:23:00.000+02:00

2009-05-03T14:51:00.004+02:00

Ismét szar a hangulatom. Olyan nemistudom. Semmilyen. Leginkább levegőt venni sincs kedvem és dél volt, mire kimásztam az ágyból. Pedig már kilenckor felébredtem. Takarítottam, mert rajtam kívül itt azt sem csinálja meg senki., úgy néz ki. Szívesen filmeznék, de nincs filmem, kedvet kaptam pölö a Magyar vándorhoz. A könyvem meg elfogyott, két hétig duzzogva vegetálok majd. Vagy nézek valami inglisül.
Pár napja még normálisan enni is lusta vagyok, mert nem kívánok semmit. Tudom, nem túl vonzó, ha valaki elhagyja magát, de nincs mit tenni. Vannak ilyen napok. Elmegyek sétálni. Holnap meg talán lovacskázni.

Tükör

2009-05-02T17:41:00.004+02:00

Tegnap dógozás volt. Megint sikerült elbasznom az időt, úgyhogy rohantam a buszhoz. Erre nem jön. Egy sem. Mindegy, mindegy, legalább a buszmegálló csendes rejtekében gyorsan kipingáltam a körmöm, ami után jött egy nem pont megfelelő busz.. Arra felszálltam, találkoztam újoncékkal (utánunk jöttek 2 vagy 3 héttel), ők is a megfelelő buszt várták. Késésben éreztem magam, erre szépen beálltunk a péntek déli!! dugóba. Miért alakul ez ki kérem? Mert az írek nem tudnak vezetni. Rettentőmód nem. Node, szerencsésen futva, csatakosan, mint egy harci ló, beértem, útközben csak azon imádkozva, hogy hármas legyek, mert ne négyes. Csak most ne. És télleg nem. Imáim meghallgatásra találtak, ráadásul megint egész pihent kis csapat jött össze. Egyes: Fabio, olasz, paranoid. Kettes: Krysztof, lengyel, retardált. Hármas: jómagam, asszem, nem írok jelzőket. Négyes: Sarah, holland, április hetedikén kezdett, de már fel is mondott. Oka: van valami lakásuk Madridban a pasijával, satöbbi. Oké.
Tegnap megesett a héten a második missed approachom, kezdek hozzászokni. :D Az első kedden volt, mégpedig azért, mert valaki leszállt előttünk és elhagyott valami a kifutópályán. Király. A tegnapi oka az volt, hogy túl magasan voltunk, túl gyorsan mentünk és a pilóták úgy döntöttek, ne fogyjon el inkább alólunk az út.. Úgyhogy nem.
Retardált barátommal remekül elszórakoztunk egyébként, és még az utasok is bírtak minket. :) Aztán a nap végére csúnyán összekoszoltuk egymást, mint a rossz kölykök. :D Cukorral meg vízzel. De, nem én kezdtem.
Fabio különben egész úton azon parázott, hogy a másodpilótánk most jött haza Mexikóból.. Úgyhogy Fabio fijam már húsz perc elteltével produkált orrfolyástól kezdve mindent. :D

Mapedig. Igazából semmi különös. Bementem a belvárosba, beszereztem némi ajit, meg egy sárkányos tükröt magamnak, és kinéztem egy táskát, amit lehet. Meglátjuk. :) Most pedig olvasni fogok.

2009-04-29T20:24:00.004+02:00

"Simon McQueen egyszer felült egy picsadühös, egytonnás, Muffin nevű ökör hátára, ami kapásból péppé taposta az ujjongó rodeótömeg előtt, mégis megcsípte a mentősnő fenekét, amikor vitték el a hordágyon, miközben a "Vannak barátaim alacsony helyeken" egyéni verzióját gajdolta."
Christopher Moore - Vérszívó démonok

Különben semmi. A bal combomon egy jókora háztartási keksz méretű kék folt, és tegnap sikeresen bokán rúgtam magam a saját tűsarkammal, ültemben, hogy szarrá vágjam a harisnyát, ami aznap reggel még brand new volt. Ma hsby, szinte ki sem másztam az ágyból. Nem, egész nap pizsiben nyomtam, igénytelen tróger vagyok. Bocs. Aluszkáltam sokat, elmélkedtem, kevesebbet, most olvasok. Hajat kéne mosnom, és azon töprengek, vajon most fessem újra, vagy majd otthon. Ez igenis nagy dilemma, oké?! Mert ha holnap megkérem Esztert, akkor tuti behívnak hsby-ról, ami elég gáz félkész hajjal.. Viszont szeretnék neked tetszeni új-rókabarnán, mert szerintem az szép. És hátha. Mi lesz így velem?

Blue by ~wolf-cherry-blossom on deviant ART

Simogass, és dorombolni fogok neked.

Állatszelidítés

2009-04-28T10:35:00.004+02:00

What if i say i'm not like the others?
What if i say i'm not just another one of your plays?
You're the pretender
What if i say i'll never surrender?

Bár megmutathatnám neked azokat a képeket. De csak hülyének érzem magam azok miatt is, mert nem tudom, tényleg kíváncsi vagy-e.
Beszélgettünk, egyszer azt mondtad, téged be kell törni. Én nem akarlak betörni. A vad különlegesben az a legszebb, ha veled akar lenni. Nem szelídül meg, megőrzi önmagát. Csak bízik benned és szeret veled lenni. Nem kényszeríted és nem kell, hogy megtörd az akaratát. És pont ezért kötődik hozzád. Mert hagyod, hogy önmaga lehessen. Mert önmagáért fontos. Neked.
Szeretném, ha kicsit én is fontos lehetnék. Icipicit. Olyan nagy kérés ez?

2009-04-28T01:38:00.013+02:00

Vannak kérdések, amiket nem merek feltenni. Mert félek a választól. Mert nem akarom tudni. Hogy van valaki.. Gyakran jársz a fejemben és jobban kedvellek, mint kellene. És örülök, mikor itt vagy. Szeretek veled beszélgetni, mert azt gondolom, érted, amit mondok. Szívesen hallgatnám, ahogy mesélsz nekem és töltenék veled több időt. Azon kívül, ami keveset kedves cégünknél összefutunk. Szeretném.. De nem tudok olvasni benned, vagy mert hülye vagyok, vagy mert pókerarc vagy. Mindig. Így azt hiszem, erre csak én vágyom. Inkább hagyom, hogy éld az életed, hisz észre sem veszed majd, hogy nem vagyok már ott. Sajnos nem vagyok elég bátor. Ha tévedek, ha mégis kíváncsi vagy, rám, megtalálsz. :)

2009-04-26T22:52:00.003+02:00

Késő már. Hiába veszem fel a páncélom, fegyvert, karmot, tüskét, bármit. Itt van. Ne bánts engem.

Kortalan

2009-04-26T13:51:00.003+02:00

Szemtelenül fiatalnak lenni, mégis néha ősöreg vénnek, mint maga az élet. Többet látni, hallani, érezni a világból és a benne élőkből, mint az kellemes vagy elég lenne. Nem tudni magad megvédeni a csalódástól, ármánytól, időnként sebezhetővé válni, porba, sárba hullani és meghalni. Majd felkelni, megrágni és kiköpni a kígyót..
Talán túl komolyan veszek dolgokat, amiket nem kéne. Talán az én hibám. Nem vagyok játék!

Ez egy nyavajgós nap.

2009-04-24T20:52:00.003+02:00

Úgyhogy inkább nem is nagyon. Épp mindenki dögöljön meg, még én is, mer fasztelevan. Nem esik nehezemre ma közönségesnek lenni.. Pedig semmi világrengető problémám nincs. Néha én is lehetek hisztis. Oké?!Főleg, ha még az amúgy csokis zabpehely is bemogyoróízűsödik...

Agybaj

2009-04-22T21:35:00.003+02:00

Ma megint. Megígérem, télleg, most már nem megyek sehová. Maximum kultúrálódás céljából, de semmisemmi shopping. Mert. Rossz voltam ma megint. Ismét.
Felébredés, rendetrakás. Aztán átmentem Eszterékhez, aholis csináltunk fincsi tepsis sülthusit, úgy, hogy csirkemell vajon hagymával (vajon hagymával? xD), borssal kicsit megsüt, majd tepsibe bevág hagymával, krumplival, meg bazsalikomos-petrezselymes tejszínnel. Fincsi lett. Az előétel meg valami palacsintaféle volt salátával, sonkával, sajttal by Luca. Elszórakoztattuk magunkat, majd Lucaék elmentek dolgozni, mi meg shoppingolni. Azaz elvileg csak nézelődni. Ebből az lett, hogy vettem egy ruhát, egy fülbevalót, meg a hozzá való nyakláncot. Egyébként persze nagyon szép mind, csakhát ez azért így nem. Na. Úgyhogy a következő project séta, vagy állatkert. Vagy mindekettő. :) Szegorúan.

No

2009-04-21T23:52:00.008+02:00

Szombaton átmentem szomszédolni Eszterhez, aki történetesen több olasszal is lakik. Egyikük Luca, akit több okból is imádok. Aranyos, jó fej és még főzni is tud. Miután ettünk egy lájtos pasta carbonara-t by Luca, hirtelen felindulásból elmentünk hárman a tengerhez. Fújt a szél, de amúgy nagyon szép volt. Ilyen füves-homokos, mint a cadilleces gitározós tengerpartos amcsifilmekben szokott. (azt remélem, azért vágjátok, hogy a wörd nem sikoltott fel az amcsifilm szóra, míg például arra, hogy baszki. Sem. Ejjha. Biztos beteg.) Naszóval, tengerpart, meg minden, voltak, akik sárkányt is eregettek, amit egyszer majd nekem is kell megint. Viszont azon azért kicsit megsértődtem, hogy se fóka, se delfin, de még egy rohadt apróhal. Se. Semmi. Hazafelé jövet voltunk kastélykertben, ami szép, majd egy órát vártunk a rohadt buszra, ami még mindig nem jött, viszont a nap ment lefelé, ami nem esett jól a megfázásomnak. Taxival jöttünk, meglepő módon nem ment rá a gatyánk is, egész baráti ára volt. Neki.

Aztán a vasárnapi állatkertből nem lett semmi, nem akartam kockáztatni. Viszont. Voltunk bótolni és főztem levest. Frankfurtit. Az elején volt némi para, mert nem a rücskös káposztából csináltam, csak a sima fejesből. Oka: még ezt a szerencsétlent is nehéz volt felkutatni, a másikat meg lehet, hírből sem ismerik.. Találnom kell egy zöldségest. Jót. Nem akarom fényezni magam, de nagyon fincsi lett. Meg jó sok, úgyhogy esély van rá, hogy megundorom tőle a következő fél évre.
Csináltunk még tojássalit, mert megkívántuk, és vettünk hagymakarikát, amiről sütés közben kiderült, hogy krumpli.. Úgyhogy a karikákra változatlanul vágyom.

Hétfő. Ötkor kezdtem, kisebbfajta nemzetiségi bulit csaptunk a crewroomban, majd megtekintettük sámán barátunk hirdetését, amiben szolgáltatásait ajánlja. Szintén a crewroomban. Hogyaszongya: masszázst vállalok, 45 perc- 15 ajró. Vannak neki fajtái: relaxációs, meg lazító, meg mittudomén, de a kedvencem a "love massage", ami szigorúan "no intimate contact". Még jó, hogy nem írta oda, hogy magyar, meg hogy ismerjük páran, mert most még mi is égnénk, mint a rongy. Forog a gyomrom, komolyan. Nem akarok bunkó lenni, de ennek az embernek maximum azért fizetnék, hogy ne érjen hozzám. Méghogy masszír. No way..

Kilenc órát repültem. Érdekes volt. A többiek nagyon kedvesek, parti meg minden. 3as voltam. Az utolsó fél órában egy nő rosszul lett, szívbajt hozva ránk. Miért? Prágából jöttünk, a páciens és kedves férje egy szót nem beszélt angolul. A mellettük lévő utasok állítólag nagyon paráztak, hogy mi van vele, de mint kiderült, csak valami hányinger, szédülés, majdnem ájulás. Szerencsére a 2es pont cseh lányka volt, így tudott velük beszélni. Kapott okszigént is, meg minden. Én nagylány voltam és other crewmember, úgyhogy elkezdtem hátul a barcountot, de nem sikerült meglennünk vele leszállásig, úgyhogy én bájvigyorogtam a távozó utasokra, míg kettes befejezte. Bibis lett az ujjam. Ja igen, a néni pedig leszállás alatt agyonnyomogatta a callbellt, majd a temérdek mennyiségű hányózacskó használata nélkül könnyült leszállás közben. Még jó, hogy ez volt az utolsó járatunk.

Mameg. Intéztem adópapírokat okosan, sőt, a nevetséges fizumat is felvettem. Azért örültem neki. A bank a halál faszán van, messze-messze a bel-belvárostól. Ami nem baj, mert odaúton találtam tündéres boltot, ahová vissza fogok menni, hogy anyagi hanyatlásom biztosítsam. Vettem gyógyszert is, legyetek rám büszkék. És nagyon rossz voltam, kövezzetek meg, de egy cipőt is.. Vérszemet kaptam cipőileg, valaki állítson le..

Két lépést vissza

2009-04-17T19:00:00.004+02:00

Vagy. Tudjafene. Nem számít.
Csak azon szoríjjatok, hogy gyógyulgassak meg hamar, mert ez így nem állapot. Azaz az, csak nem kellemes. Szeretnék elmenni például holnap állatkertbe, de ha nem leszek túl jól, inkább nem kockáztatom meg. Majd az ágyhoz láncolom magam, vagy valami. Jó idő lesz. Az kell, hogy legyen végre, és akkor menni kell.. Lécciléccilécciiiiiii.

Akartam írni valamiről sokat, de elfelejtettem. Tegnap például szarrá áztam, nem kicsit. Az nem volt olyan jó. Csavarni lehetett belőlem a vizet, pedig még esernyő is volt nálam. Szerencsére azért nem volt túl hideg. Hömm. Ja.

---------
Apdét: eszembe jutott, mit felejtettem el. Dicsekedni akartam azzal, mekkora nagy eszem van. Mikor délutános vagy, az olyan, mintha két nap lenne, nem egy. Úgy értem, délelőtt egy nap, meg délután is egy. Namármost, ma elgondolkodtam azon, hogy amin gondolkodom, az ma volt, vagy tegnap. És tudjátok, honnan tudtam meg a választ? A zoknim színéből... Idióta vagyok. E.